Sziasztok!
Folytatom a naplót.
2001. december 24, hétfõ: Na, ma van karácsony. Lóhalálában befejeztük az ajándékokat, kitakarítottuk a maradékot, felállítottuk a fát, csomagoltunk, így is elkéstünk apáméktól a vacsoráról. Mindegy, a lényeg, hogy ott voltunk. Anyám elcseszte a pulykáját, mert a rajta lévõ tészta széttört, de így is isteni volt. Bori viszont csak a leveshez való fõtt tésztát volt hajlandó enni. Rokonság tömte szaloncukorral, hiába kértem, hogy ne. Az ajándékok nagy sikert arattak, a nagymamám nem hitte el, hogy a vázát, amit kapott, tényleg én festettem, de a legnagyobb sikere egy általunk készített 2002-es Bori naptárnak volt. Olyan este 10 körül hazaindultunk. Itthon vettem észre, hogy Bori forró, lázmérés, 39,4. Közben le is hányt, így legalább megszabadult a szaloncukroktól. Telefon az ügyeletnek, oké, jönnek, addig tegyem a gyereket priznicbe. Így Borit kelthettem fel, priznic, üvöltés, aztán szegény vissza is aludt. Akkor ébredt csak fel, amikor cseréltem rajta egyet, és amikor megjött a doki bácsi. Kiderült, hogy valami vírust nyalt be szegénykém.
Ja, viszont a karácsonyi ajándékoknak hála motorizált háztartásom lett: kaptunk egy mikrót és egy porszívót.
2001. december 25, kedd: Borinak ma is magas láza van, így apósékhoz nem megyünk. Kiderült, hogy anyós ott is beteg, így csak apósom, meg a párom tesója jött át. Apóséktól meg tudjátok, mit kaptunk? Egy mosógépet...
Anyámnak meg ma van a szülinapja is, így õt is felköszöntöttem, egyedül átmentem hozzá.
2001. december 26, szerda: Itthon voltunk, Bori még mindig lázas. Felhívtam a doki nénit, de csak a védõnõt értem el, azt mondta vigyem le másnap, ha még mindig lesz.
2001. december 27, csütörtök: Még mindig lázas, viszont pont a rendelési idõ alatt aludt, nem volt szívem felkelteni.
2001. december 28, péntek: Na, ma lejutottunk végre a dokinénihez. Kiderült, hogy a betegség elkezdett ráhúzódni Bori manduláira, kaptunk antibiotikumot. Az a mázli, hogy nemhogy ízlik neki, de határozottan tombol érte, hogy adjak még neki...
2001. december 29, szombat: Végre nincs láza a kisasszonynak, csak este ment fel. Szilveszteri programjaink terve már így is kútba esett, mert barátok nagy része nem ér már rá...
Pedig olyan régen nem találkoztam velük.
2001. december 30, vasárnap: Jézusom, holnap már szilveszter, eltelt megint egy év. És mit fogunk csinálni?
2001. december 31, hétfõ: Délelõtt itt volt szegény anyósom, már Bori hiányban szenvedett...
SZILVESZTER! Végül nagyon jó volt, egy haverunk eljött, készítettünk fondüt, azt eszegettük, én szerencsésen felnyársaltam magam a fondüvillára, nem nagy gáz, csak ömlött a vérem, vsz. átszúrtam egy eret, és ideget is, mert elég randán megduzzadt. Bori egészen fél egyig fent volt, így õ az új év kezdetekor évkezdõ szopit kapott. Mi meg pezsgõt...
Aztán activity-ztünk (a kalóz papagájára utaló mozdulatom bevonult a történelembe, máig ezt hallgatom), dumáltunk, röhögtünk, TV-ztünk (a legjobb a Gálvölgyi Show-ban a Mikulás és Télapó harca volt, órákig fetrengtünk tõle a röhögéstõl), végül fél hatkor feküdtünk le aludni.
2002. január 1, kedd: Most már én is beteg vagyok, szörcsögök, folyik az orrom, vacakul érzem magam. Jól kezdõdik az új év. Plussz: új év, új vérzés. Ahogy kell. De legalább aludhattam egy jót. Bori is hagyta, õ is kipihente magát. Elvileg holnap dolgozni kellene menni, de asszem nem fogok.
2002. január 2, szerda: NEM IS! itthon maradtam, ráhúzok még egy kicsit, hátha kifekszem ezt a rohadt vírust. A gáz csak az, hogy Bori viszont sokkal jobban van, így elég nehéz...
2002. január 3, csütörtök: Na, ma már kicsit jobban vagyok. Borival már olyan rég nem voltunk sétálni, orvosi utasításra, hogy szegény folyamatosan követeli, hogy SÉTA, SÉTA, SÉTA.
2002. január 4, péntek: Ma itt voltak Edókáék. Még pont sikerült nagyjából helyre tenni nagyjából a lakást, így nem a kupi fogadta õket. Csak a két kisebbik gyerkõcöt ismerhettem meg, de nagyon édesek. Borinak is nagyon tetszettek. Együtt ugráltak az ágyon, teáztunk, a gyerekek viháncoltak, mi meg egy kicsit dumáltunk. EDÓKA, jöhettek ám máskor is!
2002. január 5, szombat: Pihi nap.
2002. január 6, vasárnap: Bori ma megharapott. Nem cicin, hanem elkapta a karomat és azt. Tiszta erõbõl. Úgy gondolta, jó móka, mondtam neki, hogy nekem nem volt az. Ja, és letört egy darab egy jó fogamból. Kénytelen leszek fogorvoshoz menni, kész anyagi csõd lesz...
2002. január 7, hétfõ: Na, az elsõ munkanap. Azt hittem, röpke két hét pihi után nem képes a fõnököm felcseszni az agyamat, de sikerült neki...
2002. január 8, kedd: Ma karfiolt ettünk vacsira, Bori életében elõször, de falta kétpofára.
2002. január 9, szerda: Ma meló után pihiztünk, aludtunk egy jót délután.
2002. január 10, csütörtök: Ma Bori a Teletubbies egy bizonyos részénél a gyerekekkel együtt kiabálta, hogy Jessie, Jessie, Jessie. Borsófõzelék-evés á la Bori: borsó megfog, kihalász, leszopogat, félretesz. Most már állandóan mondókázni kell, és rajzol, de mindenhová. Hiába mondom, hogy csak papírra szabad, akkor a bútorokat is elkezdi papírnak nevezni...
Így aztán mindenhová törökbasát rajzol, amúgy Borisan. Kedvenc mondókák: pont, pont, vesszõcske, Mese-mese mátka, Ez elment vadászni (ennél a kerekecske-gombocska résznél saját magát csikizi).
2002. január 11, péntek: Ma moziba mentünk a párommal, megnéztük a Gyûrûk Urát. Fantasztikus volt! Alig várom a folytatást, bár Bombadil Toma és a sírbuckák hiányoztak. Boricska meg ugyan elaludt, de amikor hazaértünk, fenn volt. Mintha csak érezné, hogy mikor jövünk.
2002. január 12, szombat: Ma nagy alvást rendeztünk, és apáméknál jártunk.
2002. január 13, vasárnap: Ma délelõtt a csettes csapattal elmentünk a Mammut kettõbe, a játszóházba. Bori iszonyúan élvezte, kergette a labdákat, akkora labdákat rugdosott, ami nagyobb volt nála, stb. Úgy kifáradt, hogy csak na, hazafelé el is aludt.
2002. január 14, hétfõ: Ma elaludtam, így nem mentem be dolgozni. Bori viszont tiszta hisztis volt délelõtt, délutánra meg tiszta jó kedve lett, össze-vissza bohóckodott. Ki érti ezt?
2002. január 15, kedd: Bori ma almát lopkodott a babakocsi aljából. De olyan kis huncut módon, hogy amikor rájött, hogy lebukott, mindent eldobott, és berohant a sötét konyhába elbújni, hogy ne vegyem észre, miben sántikál...
2002. január 16, szerda: Bori ma éjjel fél négyig fent volt. Örültem neki rettenetesen. Már karácsony elõtt elkezdõdtek a gondok, mert jött a foga, aztán úgy voltam vele, hogy majd karácsonykor elkezdjük a leszoktatást, erre beteg lett. Egész nap nem aludt, egy szemhunyásnyit sem, viszont este korán elájult. Ja, és a túró rudi miatt fél órás hisztit vágott le.
2002. január 17, csütörtök: EGÉSZ ÉJJEL ALUDT A KISCSAJ!!!
Tudjátok, mit evett ebédre? Fõtt karfiolt, csilis szardíniával összekeverve...
Hihetetlen ínyenc, nem?
2002. január 18, péntek: Ma meló után felvettem Borit a Móriczon, és mentünk egy ismerõshöz ruhát venni. Ott meg rácsücsültünk a fogas alatti polcra, ami leszakadt. Olyan ciki volt. Mikor meg hazajöttünk, észrevettem, hogy Anna szegény égve felejtette az egyik gázrózsát. Mondjuk, mesélte, hogy Bori már annyira fáradt volt az induláskor, hogy egyfolytában hisztizett. Be is aludt a Móriczra menet felé.
2002. január 19, szombat: Ma kimentünk a Marcira, de jól megszívtuk. Két percet késtünk, és kiadták az asztalunkat, így jöhettünk haza. Utána kimentünk apámékkal Gyálra a nagyimhoz. Bori elkezdett ragozni. Egyes szám, elsõ személyt használ, és névmásokkal is él már. Állandóan sétálni akart. Ott volt a nagyanyám testvére is, Bori meg irtó fáradt volt, sok volt neki a létszám is, ezért szegénykém elég sokszor hisztizett, mire megkaptam, hogy hogy el van kapatva a gyerek. Mondja õ, akinek az unokája 3 évesen fotózásokon vett már részt, és már rendesen sztárallûrjei voltak... Hmmm... Kicsit szarul esett... Viszont miután elment, Bori tök normális lett.
2002. január 20, vasárnap: Ma akkorát aludtam, de akkorát. Szinte egész nap...
Mire hazajött a párom, összeporszívóztam, rendet raktam, bár ez utóbbit percek alatt megszüntette Bori. Párocskám meg nem hitte el, hogy bármit is csináltam volna. Na, erre úgy összevesztünk, hogy a végén megpofoztam...
Nagyon durva volt. Megkaptam, hogy nekem büdös a munka, stb. Meg hogy biztos jól meg tudnám szokni, ha õ eltartana három évig, és nem kellene dolgoznom, és itthon lógathatnám a lábam a gyerekkel. Meg, hogy ne panaszkodjak, hogy a gyerekkel lenni nem is fárasztó... Meg hogy nem hiszi el, hogy a gyerek annyiszor felébred éjjel, mert õ is mindig fel szokott ébredni. Csak azt nem értem, hogy lehet, hogy közben horkol és még azt sem hallja, ha kiabálok neki, hogy ugyan segítsen már... Na, mindegy.
2002. január 21, hétfõ: Reggel a hangulat még puskaporos volt, három telefonbeszélgetés után jutottunk el oda, hogy kompromisszumot tudtunk kötni. Így most heti beosztásba került a házimunka. Délután meglátogattuk a másik nagyimat, és kipróbáltam az evezõpadját. Képzeljétek, a 76 éves nagymamán naponta ezen edz. Nem semmi, mi?
Ja, és tegnap megszületett a fõnököm unokája...
2002. január 22, kedd: Ma van 5 éve, hogy az öcsém meghalt. Olyan fura, annyira távol van és mégis olyan közel. Az én drága párom, mire hazajöttem, mindent elmosogatott, és kaját is csinált. Aztán együtt voltunk, és annyira, de annyira édes, kedves és normális volt. Délután átmentünk apámékhoz, hogy megnézzem, hogy bírják lelkileg, de addigra már annyit ittak, hogy elaludtak. Este 8 körül hívott apám, hogy miért nem ébresztettem fel õket.
Most ennyi lányok, majd máskor a többit, maradjon még téma..
Jamina, örülök, hogy felbukkantál! Jó hallani rólad!
Puszi mindenkinek:
Dia
tt hagytad a talin a Barbie-s tükröt,írd meg mailban a címed és átviszem!! 
