Sziasztok!
Felőlem lehetünk itt, de azért tartaléknak kell az izgi
. De jó lenne, ha végre működne a babanet...
Kriszti! Nagyon klassz a vers, köszi! Én is nagyon szeretem, szoktam énekelni is Szabolcsnak
.
Bori! Hát, igen, kedenek veszélyesek lenni a kölkök... Szabolcs Miskolcon csinálta meg, hogy amikor indultunk sétálni, ahogy a lépcsőházba léptünk, rohant a lépcsőhöz, és már lépett is volna le egyedül. Csakhát egyedül nem megy, vagyis két három foknyi lépcsőkön még lemegy, de ezen csak gurult volna. Korábban mindig szépen megvárt, amíg becsuktam az ajtót, hát most alig tudtam elkapni, már a levegőben volt a lába... Így utólag, figyelve, ahogy lépcsőzik, lehet, hogy el sem indult volna, vagy nagyon óvatosan, kapaszkodva lépegetett volna le, de én nagyon megijedtem. Ő meg attól, hogy én...
Időbeosztás: ne is mondd... Szabolcsnak elég jó kis napirendje van, ami ritkán borul, legfeljebb, ha valami időváltozás miatt délelőtt alszik el. De én mégsem jutok valahogy normális rendszerhez. Mostanában nagyon igényli, hogy játszunk vele, egyre kevesebb időt játszik egyedül, ráadásul minél többet szeretnék vele levegőn lenni. Úgyhogy egyelőre délután három óra, de most már hamarosan délelőtt is másfél, kettő a levegőn telik, ami holt idő a háztartás, stb. szempontjából. Naponta másfél, maximum két órát alszik, ha nagyon esős az idő, akkor néha hármat, de ekkor sem tudok sok mindent csinálni, legfeljebb mosogatni, vasalni, bár már az is valami... Este mostanában hiába tesszük le nyolckor, fél kilencnél hamarabb ritkán alszik el. Akkor főzök, meg végre egy kicsit tudunk beszélgetni Péterrel, vagy filmet nézni, netezni. Nagyon hiányzik, hogy olvasni tudjak az ágyban elalvás előtt, már nagyon várom, hogy nagyobb lakásba költözzünk. És hát szegény szakdoli is csúszik teljesen... és a lakás rendetlen, a tavaszi nagytaki, meg lomtalanítás már lassan hónapok óta tart, mert egyszerre csak valami kis dolgot tudok csinálni, Szabolcs rögtön jön, ha felállok egy székre ablakot mosnni - hogy a felső ablakokat mikor fogom megcsinálni, főleg nem tudom, ahhoz létra kell. Igazából most jutottam el oda, hogy kidobok egy csomó mindent, amit évek óta gyűjtögetek - ruhák, majd belefogyok jeligével, egy csomó levél, jegyzet, papír, amit sosem fogok sem olvasni, sem semmire használni, régi újságok, magazinok, kütyük, amik eltörtek, de eltettem, hogy majd megragasztom, aztán azóta se, rengeteg lom, amik csak porosodnak, és nagyon sok helyet foglalnak. Úgyhogy most nekiálltam kihajigálni sokmindent, lassan emberi formája lesz a laksának
. A leggázabb, hogy télen bepenészedett a fal, de már nem akarunk kifesteni, mert pár hónap múlva úgyis költözünk, de le akarom mosni a penészt - persze, hogy a legzsúfoltabb könyvespolc mögött olyan... Szóval lenne mit csinálni, de nagyon lassan haladok, örülök, ha a heti házimunkát elvégzem...
Na, ennyit a nyavalygásról... Nálunk a tárolás a gond. Ha lenne egy nagy gardróbom, ahova minden vackot begórhatnék, nem kellene ilyeneken törnöm a fejem...
Hogy telt a majálisos anyák napja? Az én férjem nem valami kreatív, ha én lennék ő, olyan jó kis dolgokat ki tudnék találni anyák napjára meglepinek, hát ő nem erőltette meg magát... Azért jól telt a nap, nagyot sétáltunk, kajáltunk, élveztük a hármasban levést. Bár Szabolcs extra nyűgösséggel örvendeztetett meg. Nagyon rossz, amikor nem tudom mi baja - de elmondani sehogy sem hajlandó. Ezt a gyereket egyáltalán nem érdekli, ha nem értjük, mit akar... Sebaj, elmúlik ez is, egy év múlva le sem fogom tudni lőni...
Még az anyák napjához: én is azt várom már, amikor oviban, suliban ünnepség lesz, én bármikor meg tudok hatódni, ha a kicsik énekelnek, verselnek, táncolnak, hát még ha az enyém gyerek csinálja, és nekem!