Sziasztok,
nem maradunk itt vegleg, egy evben egyeztunk meg a ferjemmel, en ugyan mar holnap mehetnek, mert semmi dolgom szinte, de a ferjem akar meg egy kicsit dolgozni, amiben igaza van, mert nem lesz egyszeru elorol kezdeni mindent. En a gyerek(ek) miatt nem akarok maradni, mert eddig jo volt minden, de itt mar a bolcsodetol csillagaszati dijakat kernek, es mivel en nem dolgozok, igy en nem latom ertelmet itt maradni (nagy nehezen talaltam a kornyeken egy bolcsit, be is adtam a jelentkezest igy feltettek egy evig terjedo varolistara, persze ezzel nem lenne gondd, de ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni dolgoznom kellene, viszont ahhoz, hogy dolgozzak eloszor bolcsi kellene a gyereknek, viszont varolistaval nem lehet tervezni...). Ez valasz a masik kerdesre, ket gyerekkel mar otthon, vagy valahol Europaban leszunk, viszont azt nem banom, ha itt szuletik meg, mert a korhaz ot percre van tolunk, es itt mar tudom mi hogy megy (persze nagy elmeny lesz majd egy ujszulottel es egy kisgyerekkel hazarepulni, es sajnalni fogok majd itthagyni egy csomo mindent).
Vannak a ferjemnek rokonai itt, akikre barmikor ra lehet bizni a babat, a baj az, hogy masfel ora metro innen, ugyhogy csak ugy mukodik, ha a ferjem atviszi kocsival a gyereket, ami mindig legvegso megoldas, es nagyon ritka.
Timtom, mar azt hittem esetleg megvan a baba, ha ilyen szepen no tovabbra is, akkor azert nem hinnem varnak majd a negyvenedik het utan, bar ez sokmindentol fugg. En ugy tudom a meret sokat nem szamit a szulesnel, ha csak nem egy 7-8 kg os babarol van szo. En pl. 2,9 voltam es anyu jol megszenvedett velem, mert a kutacsok nagyjabol ossze voltak nove a fejemen (allitolag tul sok D vitamint szedett), az en fiamat mikor maglattam, hat nagyon bosszus voltam, hogy miert nem tudott kijonni, mert olyan kicsi volt, hogy konnyuszerrel kicsuszhatott volna es megse. Azt is hallottam valahol, hogy nagyobb erosebb baba jobban segit anyanak a szulesnel, remeljuk igy lesz. Ja en vegig szedtem a vitaminokat es megsem nott meg tole
.
Nem hinnem, hogy elremiszto lett volna a szulesem, csak van aki nem szeret szules elott semmilyen tortenetet hallgatni (en vegig neztem a tv-ben az ilyeneket, es szerintem jobb, mert szinte semmi nem ert meglepeteskent). Hat akkor most leirom, de lehet hosszu lesz.
Nekem a negyvenedik heten el kellett mennem UH-ra, a baba kis merete miatt, ahol probaltak ebreszgetni, de nem akart mozogni, ugyhogy elkuldtek a szules reszlegre, en kis naiv gondoltam csak megneznek valami, aztan a nover ideadta a korhazi cuccot es mondta oltozzek at, kerdetem minek atoltozni, mire kozolte szulunk...hat en azt hittem viccel, de nem, ugyhogy felhivtam a ferjem, hogy en mar nem megyek haza baba nelkul, hat o is azt hitte poenkodok, ugy kellett gyozkodnom, jojjon be, mert nem tudom tobbet hivni.Este het korul felhelyeztek valami gyogyszerfelet, ami segiti a szules megindulasat, hat sokat nem segitett, olyan reggel hat korul valami labdava valot probaltak felrakni, szerencsere ez nem jott ossze a dokinak, aztan 8-kor oxitoxint kezdtek el adagolni intravenasan, meg meg vagy harom masik zacsit, de azokra nem emlekszem mi volt, hat ez megtette hatasat, na meg a doki is rasegitett neha, de meg ezzel is harom korul kb. harom centinel tartottunk, hat en mar akkor nagyon erelyesen kertem valami fajdalomcsillapitot, de itt negy centi elott nincs epidural, ugyhogy kaptam valamit intravenasan, de mar az is sokat segitett, sajnos ket ora alatt kiment a hatasa, szerencsere, akkor mar negy centinel tarottam, ugyhogy 7-8 korul vegre megkaptam az epiduralt, addigra mar olyan faradtak voltunk mindketten a ferjemmel, hogy el is aludtunk, kozbe jottek a dokik ellenorizni, negy centitol nem haladtunk semmerre, aztan az oxitoxint is lejebb kellett venni, mert a baba szivhangja kezdett lelassulni, hajnal haromkor ugy dontott a doki semmi ertelme tovabb varni, se a baba nem turi jol a dolgokat se nalam nincs semmi fejlodes, ugyhogy szepen atvittek csaszarra, ott a baba szivhangja nagyon le volt mar esve, a doki kicsit ideges volt alig tudott varni, hogy az erzestelenito hasson (az epiduralos magaban nem eleg, de szerencsere a cso mar bent volt, ugyhogy gyorsan ment), en sajnos nagyjabol ereztem mit csinal, de nagyon tompan, egy normal szulesnel biztos jobb volt. Szerencsere kicsi volt a baba, igy kicsi a vagas is, es oltenie se kellett, csak tapasszal fogta ossze a vagast, amivel kesobb se lett semmi gondom. Aztan par ora mulva mikor felebredtem eleg kellemetlen volt a fajdalom, de utanna aludtam vagy egy napot, eloszor nagyon nehez volt egyaltalan megmozdulni, de par nap alatt mar nem sok bajom volt. En a masodik napon elkezdtem leszivni tejet, mert a baba inkubatorban volt, es enni is csak mestersegesen tudott, aztan a negyedik napon mindketten hazajohettunk.
En probaltam kideriteni, mi mehetett rosszul, a doki szerint ennek nincs magyarazata, es semmit se jelent egy kovetkezo terhessegnel, en annyit tudok, hogy 25cm-es volt a koldokzsinor, es az interneten errol azt olvasta, hogy ebbe egy normal szulesnel az anya valoszinuleg belehal (mert a baba a mehlepenyt kiszakitja magaval), a dokim szerint ez nem igaz...lehet Zsoci tobbet tud errol. A lenyeg, hogy milyen szerencsenk van, hogy a mai vilagban ilyen esetben egy csaszarmetszessel megmentheto a baba. Az az igaszsag, hogy ennyi vajudas utan nekem amugy is megvaltas volt a csaszarmetszes, azon a ponton sokminden mar nem erdekelt. Hat ennyit az en szulesemrol.
En is csodalkozom, hogy nem nezte a mehszajat a dokid, nekem mindig nezte a vegefele, bar lehet ugy volt vele mindegy, ugyis johet mar a baba.
Itt nyari ido van, tegnap 30 fok, sajnos hetvegere jon az eso
Eniko