2005.08.11 23:13
Szerző: gya
Sziasztok!
Örülök, hogy rátaláltam erre a linkre, bár már nem vagyok túlzottan érdekelt a témában, mert három gyermek után már nem igazán szeretnék többet vállalni.
De szeretném megosztani veletek tapasztalataimat.
Első gyermekemet várva - 7éávvel ezelőtt - azzal a naív elképzeléssel vágtam neki a várandósságnak, hogy én nem leszek protekciós, válogatós kismama, jó nekem helyben, Nagykanizsán szülni, hisz itt is diplomás orvosok vannak, rossz orvos meg mindenhol lehet. Ezt a naív elképzelésemet rögtön az első tanácsadáson megdöntötték, ugyanis váratlanul ért, hogy egy általam eladdig nem ismert orvos, egy aszisztens és két védőnő előtt kellett meztelenül elvonulnom a vizsgálóasztalig. Nagyon kellemetlennek és megalázónak éreztem a helyzetet, ami egy empatikusabb megoldással szerintem megoldható lett volna. Harmadik gyermekemet 2 éve szültem, de azóta sem sokat változott a helyzet. Vagyis még mindig nem jutottak el odáig, hogy a vetkőzőből közvetlenül a vizsgálóasztalig el lehessen jutni.
Visszatérve eredeti gondolatmenetemhez: az első vizsgálat után úgy döntöttem, hogy inkább MÁV kórház. Mivel a férjem a MÁV-nál dolgozik, az utazásom ingyenes volt, az öcsém pedig Pesten lakik, így tudtam hol lakni a szülés előtt. Persze ez csak ilyen feltételek esetén működik. De akik meg tudják oldani, azoknak teljes szívemből tudom ajánlani a MÁV kórházat. Pedig teljesen ismeretlenül állítottunk be, véletlenszerűen választottuk ki az éppen szembejövő fiatal orvost, aki nagyon kedvesen végigvezetett a kórházban, mindendt megmutatott. Mindig megkérdeztük mivel tartozunk, de soha nem kért semmit. Szülés után adtunk csak pénzt. A vajúdás alatt végig kedvesek voltak, pedig 12 órát vajúdtam, s a műszakja után végig velem volt az orovos. A felszereltséget pedig nem is említem, mert számomra nem az volt a döntő. S ami még meglepő, hogy itt Kanizsán állandóan aggódtattak valamiért, pl. magas vérnyomás, nyitott méhszáj, Pesten pedig megnyugtattak, hogy minden rendben.
Harmadik gyermekem olyan váratlanul jött, hogy már nem volt idő Pestre menni, Kanizsán szültem. Az éppen ügyeletes orvossal nem is volt bajom, mert a Zsiray doktor elég lazán veszi a dolgokat, s felül tud emelkedni az előírásokon.
Pesten ugye lehet inni, Kanizsán meg meglepődtek, hogy vizet merek kérni, hogy be tudjam venni a gyógyszert. Aztán rákötöttek az infúzióra, amihez le kellett feküdnöm a szülőágyre. 12 órát biztos nem bírtam volna ki azon az ágyon. Szerencsére a harmadik már egy óra alatt megszületett. Hogy gátvédelemmel szüljek, az csak véletlenül került szóba. De ezzel kapcsolatban is úgy kezeltek, mintha bölcsödés lennék: "De aztán mindent úgy kell csinálnom, ahogy mondjuk!" Természetesen sikerült akkor nyomnom, amikor mondták, s csak egy kicsit repedtem, s felszívódó varrattal varrtak össze.
Itt Kanizsán szokás az 5. napi vizsgálat, amelytől én rettegtem és feleslegenek is tartottam, mert Pesten ezt nem csinálták, s meg is tagadtam a vizsgálatot. Ezt a hírt vissza is hallottam magamról két hónap múlva. Ennyit az orvosi titoktartásról.
A másik megrázó élményem a vizite. Itt hopptákba kell állni a vizitre: nem lehet rajtunk alsónemű, nem lehet éppen nálad a gyermeked, főleg nem az ágyadban heverészve. Én ezt is feleslegesnek tartottam, mondván minek nézeget engem midnen nap más orvos. Pesten ennyi volt a vizit: Jól vannak? Jól vagyunk. S ha gondom volt, azt négyszemközt megbeszéltem az orvosommal.
A csecsemősökről meg annyit, hogy mindig beteáztatták, mikor kihozták, nem akart enni, aztán elvitték,és csodálkoztak, hogy miért nem hízik. Mikor ezt szemükre vetettem, természetesen letagadták. Erre azt mondtam, akkor mit büfizik ki? Ekkor felajánlották, látva nem vagyok kezdő, hogy egész nap kinnt lehet nálam.
Összefoglalva a szemléletmóduk dühít fel, hogy nem tudnak elszakadni az évtizedes beidegződéseiktők, hogy a kismamát betegnek/kiskorúnak tekintik, aki nem képes dönteni saját sorsárol. Plussz ezt még megfejelik azzal, hogy az ember intimitás igényét nem nagyon veszik figyelembe.
Láthatjátok, hogy nagy különbség van két kórház között, s mindenkinek nagyon meg kell gondolnia érzékenységének és lehetőségeinek függvényében, hogy hol szül. Ha az elsőt Kanizsán szültem volna, lehet hogy nem vállalkoztam volna többre.
Azt hittem, a nehezén túl vagyok.