Sziasztok!
Itt vagyok, itt vagyok, itt vagyok...
Bocs az eltûnésért, minden nap olvastalak titeket, de írni már nem volt erõm.
NA, DE MOST AZTÁN BEPÓTOLOK MINDENT!!!!
Kezdjük 2001. december 9-én, vasárnap: Az én drága jányom a következõ mondattal fordult hozzám az este folyamán: Szia Gyagya! Lehet, hogy tud valamit ez a gyerek?
2001. december 10, hétfõ: Az RTL-en a Fókuszban adtak egy riportot valami szépségkirálynõ-választásról. Volt ott estélyiruha, no meg, bikinis felvonulás is... Bori pedig minden bikinifelsõre megjegyezte, hogy CICI, CICI...
2001. december 11, kedd: Ma takarítottunk, Bori aktív, bár néha nem túl konstruktív segítségével. De végülis a lakás csillog-villog.
2001. december 12, szerda: Ma, mikor apácska nem találta Boris cipõjét, mert a lánya jól eldugta valahova, és így nem bírtak idõben elindulni egy megbeszélésre a Csodák Palotájába, szóval, apácska egy az egyben széttúrta az egész kéglit. Háromszor felhívott ordenáré módon üvöltve a telefonba, de végül lenyugodott... És lõn, megtalálta a cipõt is. Viszont a kupit itthagyta. Én meg ugyancsak, rakja csak össze õ.
Aztán itt volt egy barátném, fõztünk egy isteni vacsit (zöldséges sült csirkecici, tejfölös, petrezselymes mártással), és beszélgettünk.
2001. december 13, csütörtök: Ma leesett a hó, jó nagy. Borira a nagypapi, azaz apám vigyázott egész nap, és lõn, kiderült, hogy mindazok ellenére, amiket a nevelési elveimrõl hitt, Bori se nem elkényeztetett, se nem hisztis...
Szóval, totál odavolt érte. No, persze Bori is a papiért, de már most profin csavargatja az ujja köré.
2001. december 14, péntek: Ma krumplistésztát csináltam, életemben elõször. Bori meg az összes vöröshagymát elszedegette, dobálta, mint a labdát, aztán hozta nekem, hogy ALMA és PUCI. Mondtam neki, hogy ha meg is pucolom, tuti, hogy nem eszi meg, de nem hitt nekem. Jó, kapott egyet letisztítva. Beleharapott, és... Na, azt a pofát leírni nem lehet...
De azért utána is könyörgött érte rendületlenül. Ja, a krumplistésztám pedig siker lett!
2001. december 15, szombat: Ma börzézni voltam a Marcin. Délután meg egy csetes csaj jött hozzánk a férjével és a kislányával, Pankával. Borinak annyira tetszett a baba, hogy amikor elmentek, még órákig kereste, és kérdezgette, hogy BABA? HOLABABA? EBABA? Persze, amíg meg itt voltak, ezerrel csókolta, ahol érte. Mi meg dõltünk a röhögéstõl...
2001. december 16, vasárnap: Ma egész nap fájt a fejem, kezdek gyanakodni, hogy nekem speciálisan vasárnapi fejfájásaim vannak. Kijött Borinak még egy rágófoga!
2001. december 17, hétfõ: Ma Borika bevágott egy fél kilós õszibarack konzervet, szünet nélkül... Csak lestem... Elõhívattam egy csomó képet, megtekinthetõek a honlapunkon: [url=http://communities.msn.com/BoriBartok" TARGET="_top]http://communities.msn.com/BoriBartok[/url] Fõleg a 4. és az 5. oldalon találjátok, ezek még nyáron készültek.
2001. december 18, kedd: Ma Bori Jocó barátommal volt, tök jól elvoltak. Bori már állandóan babázik, pelusozza, stb. És a spagót már úgy szívja be, mint a nagyok!
2001. december 19, szerda: Na, ma még megvolt egy jó kis veszekedés apával, így az év végén. A végén jót bõgtem, õ meg nagyon megdöbbent, mert olyat nem szoktam. Azóta, mint a kisangyal. Rájött, hogy sokszor rajtam tölti ki a mindenféle munkahelyi problémáiból fakadó rossz érzéseit...
2001. december 20, csütörtök: Ma Bori a Játszodában volt délelõtt, imád oda járni, én meg legalább jó kezekben tudom... Viszont felhívtak, hogy hõemelkedése van. Rekedtnek már rekedt a Csodák Palotája óta, de semmi más tünete nem volt. Ma voltam apámmal a METROban is, megvettem Borinak a karácsonyi ajándékát, plussz betároltunk kajákból, mert Coryéktól kaptunk egy mélyhûtõt. Cory, mondtam már, hogy imádlak érte???
2001. december 21, péntek: Ez volt az utsó munkanap ebben az évben. A fõnökömtõl életemben és hároméves munkaviszonyom folyamán még jutalmat is kaptunk...
Fejlõdõképes a fickó...
Bori viszont vettet egy szép kis salto mortalét a fotelbõl. Hatszor felmászott, hatszor leszedtem és mondtam neki, hogy nem szabad. Aztán utoljára, amikor felmászott, mondtam neki, hogy nem, és elindultam felé, õ meg azt hitte, most fogócskázunk...
Ugrott egyet és puff, át a karfán. Pont a feje búbjára. Nem is tudtam, hova rohanjak hirtelen, nagyon megijedtem. Hívtam fût-fát, de végülis hálistennek semmi baja nem lett.
2001. december 22, szombat: Mondanom se kell: takarítás, ajándékkészítés. Nagyon a finisben vagyunk. Azért ma még elmentünk az IKEÁba is.
Beszereztünk még egy-két dolgot, és csorgattuk a nyálunkat...
2001. december 23, vasárnap: Még mindig meg kell csinálni egy csomó ajándékot, és még mindig takarítunk is. ÁÁÁÁ, mikor lesz már ennek vége? Ja, és ma eladtam a szõnyegünket, szegénykét Bori már elég rusnyán helybenhagyta, csak egy alapos tisztíttatás segített rajta.
No, most megyek, a továbbiakkal holnap jelentkezem.
Puszi mindenkinek:
Dia
U.i.: Köszönöm, hogy hiányoztam! Minden pocakosnak gratula, és irigy, irigy, irigy. És minden névnaposnak és születésnaposnak SOK-SOK BOLDOGSÁGOT!!!