Sziasztok,
itt az ideje, hogy én is hozzászóljak
.
Két császárom volt, a két szülés között két év négy hónap különbséggel. Az elsõnél a szívhangok romlása miatt, meg lassan is tágultam, de az is lehet, hogy mindenképp császár lett volna, lévén a gyerkõc jó nagy (4220 gr, 36-os fejkörfogat). Tulképp egész jól átvészeltem, és ha nem adódott volna egy kis komplikáció, akkor nem is lett volna semmi baj. De lassan is gyógyultam, és elkapott a depi is - de csak egy-két napra, hál'Istennek. Sosem éreztem magam "másodrendûnek", mert "nem tudtam" rendesen megszülni a babámat - és próbálta volna vki ezt akár éreztetni velem, akár szóban megmondani, hát kapott volna érte, az biztos. Vki írta, hogy a császár által megmentették a mi és a babáink életét (azt hiszem, ez a császáros esetek nagy részére igaz), ezek után mi jogon vágja bárki a fejünkhoz, hogy nem tudtunk megtenni vmit, ráadásul önhibánkon, akaratunkon kívül?!!
A második tulképp azért lett császár, mert már volt egy császárom. Ez a baba is nagynak ígérkezett (3900 gr, 34-es fejkörfogat), a hegvastagság határeset (5 mm, e felett kockáztatják általában a hüvelyi szülést). ja, elfelejtettem, az elsõvel sietni kelett, az altatásban volt, a második gerinces szurival. Ez nagyon jó volt, mert bár nagyon utáltam az egészet, de nagyon-nagyon jó volt látni a kis porontyomat azonnal, nem pedig csak órák múlva.
Tejem mindkét alkalommal nagyon-nagyon hamar lett, és sokáig is tudtam szoptatni (elsõ: 22 hó, második 16 hónapos és még szopik).
Nemrég voltam nõgy-nál, rákérdeztem a köv. terhesség és szülés lehetõségére. Azt mondta, az elõzõ szülés és a következõ fogamzáás között legyen másfél év, annyi már elég. (Igazából nálunk a kettõ között pont annyi van
) A szülés módjáról pedig annyit mondott, hogy ugye száz százalékra semmit sem mondhatunk, de valszeg császár lesz az is.
Én szeretnék még kettõt - de egy biztosan lesz.
Hogy alapból szerettem volna-e császárt? Bizony, megfordult a fejemben- mondván, így elkerülhetném a fájdalmakat. Aztán tényleg az lett a vége... Szerencsés alkat vagyok, végül is elég hamar felépültem, minden rendben volt, és csak remélem azt, hogy a következõnél sem lesz semmi baj, mindketten egészségesen túlleszünk a mûtéten. Azt nagyon szeretném, hogy a következõ babát a pocakomra (mellkasomra) fektessék, miután megszületett. És hogy megölelhessem. Mert azt nem lehetett a másodiknál sem. (Egfyik kézben infúzió, másik leszíjazva...)
Baba-mama szobában voltam mindkettõvel, másodikat este (kora du.- volt a mûtét) behozták tíz percre, és "megfeledkeztek" róla. NAgyon jó volt...
üdv
Zsóka