Szia Monny!
Philip alszik mint a bunda! Az előbb megmozdult, és azt hittem fel fog ébredni, de mégsem.
Rögtön beszúrom, mert már 8 barátnak kellett megírni.
2005.03.19-én kora délután kezdtem érezni, hogy itt ma,
valami elkezdődött. Jöttek a kisebb méhösszehúzódások. Ez
nem ért váratlanul, hisz aznap reggel az NST gyenge
fájásokat mutatott. Az órák folyamán ezek az összehúzódások
erősödtek és lassan, de biztosan sűrűsödtek is. 2005.
03.20-án hajnali fél 3-kor ébresztettem a doktornőt, hogy
10 perces szabályos kontrakciókat érzek. Ekkor elkezdtem
készülődni a kórházba, zuhanyozás stb. 1/2 4 körül már 6
perces fájásaim voltak, 1/4 5-re ezek 4 percesekké váltak,
mert Philip Adrián szerint a 6 után a 4 jön, nem pedig az 5.
Fél 5-re értünk be a kórházba, ahol már teljes
készenlétben mosolyogva várt a doktornő, és egy Bea nevű
szülésznő. Azonnal NST-re kerültem, ami akkor már 3 perces,
szabályos és erős fájásokat mutatott. Ezt követően a
doktornő 2cm-es tágulást tapintott. Ráültem a labdámra, ott
sokáig ültem, nem is tudom meddig, de minimum 2 órát. Közben
beszélgettem a körülöttem ténykedőkkel, a doktornővel, a
szülésznővel, és a férjemmel Patrikkal. Aztán felálltam és
sétálgattam. Kimentem és szóltam az ajtó előtt értem
izgulóknak, hogy mindenki menjen haza, mert itt még sokára
lesz baba, és amúgy is, én jól vagyok. Később szépen alakult
a helyzetem, a tágulásom sokáig nem változott, de a fájásaim
előbb 2 percesek, majd röviddel utána egybefüggőek lettek.
Ekkor a doktornő felajánlotta az EDA-t, de nem fogadtam el.
Szerettem volna, természetesen, minden beavatkozástól
mentesen szülni. Később szép lassan a méhszáj is megadta
magát, 4,6, 8 és később 10cm-re nyílt ki. A 8 cm-nél
megrepedt a magzatburok és ömlött a magzatvíz, ami még akkor
is tiszta, átlátszó fehér volt. A 8cm-es tágulásnál a
vizsgálat után a doktornő azt mondta, hogy legkésőbb 1 óra
múlva meglesz a baba. Igaza lett, ugyanis 2005. 03. 20-án
3240g-mal, óriási teshosszal 64cm-rel, 36-os buksival,
10/10-es apgarral, szőke hajjal, kék szemmel,
makkegészségesen, (hosszú körmökkel), a férjem ölében ülve,
gátvédelemmel, MEGSZÜLETETT Philip Adrián Larson. A MI
KISFIUNK!!! A szülés alapjában véve nem volt szörnyű, sokkal
szörnyűbbre számítottam. Az utolsó 24 perc volt nehéz, az
többnek tűnt, mint az egész addig eltellt idő. De a doktornő
kedves biztatása, a férjem gyengéd ölelése átsegített a
nehéz perceken. Nem bántam meg, hogy nem kértem EDA-t, ha
újra csinálnám, megint nem kérnék.
Csodálatos szülés volt, mindig ilyenről álmodtam. Ezért a
csodálatos szülésért szeretnék köszönetet mondani,
mindenekelőtt a férjemnek Patriknak, az orvosomnak Dr. Boros
Juditnak, a szülésznőmnek Beának és főleg kisfiamnak Philip
Adriánnak.
Üdv: Multi