2005.03.22 23:22
Szerző: anyatigris
Elnézést kérek azoktól, akiket megbántottam és megsértettem a Babanet Társalgójában (de különösen a Babanet chat-szobájában) tett pontatlan és nehezen követhető, sok szülő számára félreérthető vagy gúnyolódásnak, szélhámosságnak tűnő korábbi megjegyzéseimmel, kéretlen tanácsaimmal és hozzászólásaimmal. Mindenekelőtt a fenti hozzászólásomért kérek egy kis megértést, odafigyelést és türelmet azoktól, akik a fentiekben közzétett segítségnyújtási szándékomat nagyképű önreklámozásnak, túlfűtött idealizmusnak, szekta-jellegű fanatizmusnak értelmezik. Nem az orvostudomány öncélú kritizálását vagy az intézményes segítségnyújtás, a kórházi szülések elleni propagandát rejtik, szándékom szerint, a fenti sorok, mint ahogy a többi megjegyzésem sem. Mindössze azt szerettem volna, hogy azokkal az édesanyákkal kapcsolatba kerülhessek, és a legjobb tudásom és információs rendszerem birtokában megbeszélhessem velük azokat az élet-halál kérdéseket, amellyel a depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal,abortuszokkal, sorozatos vetélésekkel, meddőséggel, megmagyarázhatatlan, drámai szerelmi konfliktusokkal, szakításokkal,család-szétbomlásokkal és egyéb tragikus sorsfordulatokkal - halvaszületés, váratlan csecsemőhalál,a gyermekük váratlan, életveszélyes balesete(i), eltűnés(i), netalán korai elhalálozása, valamint az orvostudomány technikai-kémiai eszközei segítségével nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható betegségek - bővelkedő élettörténetük során kilátástalannak, irracionális érzett veszteségekkel kell vagy kellett szembesülniük. Ugyanis jómagam is szembesültem fiatal, huszonéves édesanyaként az anyaság fentiekben felsorolt szinte valamennyi krízis-helyzetén, arculatán (két spontán vetélésem, 11 hetes kisbabámnak egy gyorsan ölő légúti vírus okozta váratlan, semmiféle előjel nélkül, pár óra alatt bekövetkező irracionális halála, kislányaim életveszélyes, 40-41 fokos lázzal egybekötött vírusos fertőzései, stb.). Az anyaság spirituális értékét, értelmét kutató felismeréseim, meglátásaim elsősorban azoknak az édesanyáknak lehetnek a hasznára, akik ők maguk is a fenti krízis-helyzetek, tragikus sorsfordulatok némelyikét tapasztalták meg vagy élik jelenleg is, de ugyanakkor a megrázó tapaszatalataik, szenvedéseik következtében már nyitottá, kíváncsivá váltak a saját anyai sorsuk rejtett szellemi mozgatórugóira, igazságaira, az anyaság és párkapcsolati-családi élet spirituális-lelki-érzelmi vetületére. Azon pozitív szemlélet-váltásra és szellemi megújulásra, hitre és szeretet-áramoltatási képességre, kommunikációkészségre, amelyek nemcsak a saját magam, hanem a hozzám forduló édesanyák és nők kritikus, reménytelennek tűnő, irracionális szenvedésekkel, veszteségekkel teli sors-helyzeteinek a feloldásában és meghaladásában segítettek, a szintén asztrológus férjem világszerte elsőként felfedezett és 15 éves kutatásai során kidolgozott, általa "anyai ágon öröklődő élet- és gyermek-ellenes spirituális programoknak" elnevezett ismeret-rendszer vezetett rá. Ezt gondolom tovább, és mélyítem tovább folyamatosan az egyéni anyai sorstapasztalataimon keresztül. Ezért merem nyilvánosan is felvállalni, 26 éves életkorom ellenére, a legnagyobb tőlem telhető felelősség-tudattal, éberséggel gyakorolt asztrológusi hivatásomat, amelynek köszönhetően összesen négy alkalommal részesülhettem az otthonszülés csodálatos élményeiben. Mindezt nem felelőtlen kísérletezésképpen tettem, hanem a környezetemben, a férjemben és a gyermekeimben való tükröződés által folyamatosan finomított kauzális önismeretem segítségével, illetve az édesanyámtól, nagymamámtól- és dédnagymamámtól öröklött életfeladataim megismeréséel és felvállalásával értem el. Így előztem meg a sok édesanya által rettegett és kikerülhetelennek vélt várandóssági-szülési-gyermekágyi komplikációkat, nem a vakszerencsére játszottam. Én ugyanis, az átélt tapasztalataim és asztrológusi jártasságom hatására, nem hiszek többé sem az irracionális reménykedésben, szerencsepontokban és ámító jóslásokban, azonnal ható csodapirulákban, boldogság-elixírekben, de annál erőssebben hiszek viszont a pozitív teremtő anyai képzeletben. És nem ítélkezem senki fölött,amikor nyilvánosan közzétéve a konkrét beszélgető-partnerhez intézett(ám tapasztalataim szerint többé-kevésbé, valamilyen szinten valamennyi édesanya számára fontos) kérdéseket,és szoktalannak, gúnyos kötekedésnek tűnő megjegyzéseket kockáztatok meg például a chat-beszélgetéseim során. De mert tudatában vagyok az általam képviselt szemléletmód és érték-rend szokatlan, a kényelmetlen belső szellemi-lelki erőfeszítésket, befeléfordulást célzó jellegének,tiszteletben tatom azokat, akik a velem való kommunikációjukban a privát üzenetek formáját vagy az általam felvetett kérdésekkel szembeni elzárkózást válasszák. Nem hirdetek egeket verő, misztikusan naiv, világmegváltó eszméket, mindössze egy, a kezdetben fájdalmas lelki-szellemi, sőt még fizikai erőfeszítéseket követelő (a tudattalanunk mélyére leszorított negatív átélések, görcsök, szorongások felszínre hozását segítő sorshelyzet-értelmezések és beszélgetések), ám hosszútávon annál több örömben, egészségben, áldásban és (gyermek)áldásban bővelkedő önismereti-önátalakulási kalandra hívlak benneteket, kedves leendő vagy már gyakorló édesanyák és édesapák. Anyai szívem legmélyéből hálás lennék a megbocsátásért és a megértésért, a kreatív kollaborációért. Teszem ezt egy olyan civilizációban,társadalmi konjunktúrában, amelyben a XXI. századba belépve, egyre többet hangzik el "a magyarság vészes sorvadása" kifejezés.