2005.08.16 17:27
Szerző: oerika
Szia Szilvi!
Véletlenül benéztem a babanetre és láttam üzeneted.
A történetünk röviden:
A kisfiam már 3 éves elmúlt nyár elején.
Bal oldali dongalábbal született, és 1 hetes korában kezdte Balla drnő a gipszelést. Mivel születési körülményei és azt követően a klinikán nélkülem eltöltött egy hét borzalmai, felesleges kínzások erősen megviselték a babát, nem volt túl szerencsés dolog, hogy hetente kellett gipszelgetni... mondanom sem kell, biztosan tudod, ez mivel jár, ráadásul ennek pszichés következményei még most is érzékelhetők kapcsolatunkban ... Pár hét után már egészen jól alakult a lába, amikoris szabadságra ment a gipszelő fiú, utána az osztály "bezárt" (?!), tehát több mint 1 hónap kimaradt a kezelésben. Ekkor a fiam kb 4 hónapos volt, és a lábai között a gipszelés miatt méretben is nagy eltérés mutatkozott. Hogy hogyan kell tornáztatni, azt SENKI sem mondta (úgy látszik, ez nem tartozik a dongaláb kezeléshez,csak a szöveg,hogy: "Tessék tornáztatni!"). A klinikán uralkodó állapotokat nem óhajtom részletezni,pl. mi vidékről jártunk fel a picivel, és rendszerint az utólsók között kerültünk be a rendelőbe. A gyermek mozgásfejlődését ekkor már jelentősen akadályozta a gipsz sín, úgy döntöttünk tehát, hogy nem gipszeltetjük tovább. Balla dr-nő eléggé színpadiasan reagált erre, de nem óhajtottam vitatkozni vele, inkább rendeltem egy könnyű műanyag sínt amerikából (baromi drága volt), amit sokáig viselt is, de amikor már állni akart (nagyon korán felállt, már 7 hónaposan) nehezen tűrte. Éjszaka még rajta volt pár hónapig. Közben több orvoshoz is elvittük, a többség azt mondta,hogy tornáztassuk, nyújtsuk (ekkor még nagyon jól lehet alakítani a lábat).6 hónaposan elkezdtük elektromos készülékkel az izomerősítést. Sajnos, akkor még nem tudtam azokat a fogásokat és masszázs módszereket, amivel hatékonyan lehet eredményt elérni. Mégis sikerült elérnem, hogy a lábfeje elég jól mozgatható volt, és a sarka is jelentősen lejjebb került 10 hónapos korában. Ekkor már sokat állt, és persze nem tökéletesen, mindig kifelé döntötte a bal bokáját. Több orvos is megvizsgálta, és 60%-uk azt mondta, hogy ezt nem kell műteni, 40%-uk szerint sürgősen meg kellene műteni. A Heim Pál-ban dr. Marschalkó főo. rábeszélt a műtétre, ekkor a gyerek 12 hónapos volt. Utána 7 hétig (!) gipsz/gipszsín-ben volt a gyermek (a műtét előtt már kézenfogva járt), és a lábát a gipsszel a nap 24 órájában felfelé kellett tartani. Ez volt a legnehezebb az egészben. Ezután gyógytorna következett, de nem számítottam arra, hogy a műtét előtt puha és hajlékony részek "beton"-ként viselkednek. Minden mm-ért nagyon megszenvedtünk hosszú hónapokig. Azóta is minden nap tornáztatom, sokat javult, szépen használja a lábát, szinte nem is lehet észrevenni. De a vádlija vékonyabb, lépcsőn még kapaszkodva megy, és a bal lábán egylábon nem áll meg. Ha nem erősödnek kellőképpen a megfelelő izomcsoportok, újabb műtétre lesz szükség 4-5 éves korában. Addig "rágyúrunk"!
A gyógycipőkkel is mindig baj volt, használhatatlanok voltak. Legalább 4-5 cég cipészeit próbáltuk ki. Felháborító, mi kerül ki a kezük alól. Most a német Schein cég cipőit rendeljük, ezek nagyon jó cipők(műtét utáni anti-varus cipő). Nem tudom, a babád melyik lába érintett, de ha a későbbiekben érdekelne, akkor ingyen átadom az eddigi cipőket. Persze a használt cipő bizalmi dolog, nem szeretnélek megsérteni vele. Ha téged nem is érdekel, de tudnál valakit, légyszi szólj, mert kár lenne kidobni a 120 eurós cipőket.
Mindenképpen javasolnám a Dévény Anna módszert (amíg ilyen kicsi, talán jobban bírja, ugyanis az én fiam nem tűrte 11 hónaposan a kezelést, pedig biztosan hatékony lett volna).
Szerintem nem lehet a felelősséget az orvosra hárítani, a gyermekünk sorsa a kezünkben van, úgyis mi felelünk érte, az orvosok többségét csak a szakmai rutin vezérli és csak a lábával foglalkozik, nem a test és a lélek egészével. Nálunk nagyon fontos tényező volt,hogy fiamat már ne érje több pszichés ártalom, és egész mozgásfejlődését is féltettük, ezért hagytuk abba a gipszelést (a nehéz gipszet meg sem tudta mozdítani, a könnyű műanyag sínnel vígan mozgott, forgott és "dobolt"). Egészében véve nem bántam meg, hogy így döntöttünk, csak azt sajnálom,hogy amikor a legkönnyebben lehetett volna alakítani a lábát 4-5-6 hónaposan, akkor még nagyon keveset tudtam a gyakorlatban a gyógytornáról. Szerintem nézz utána a korai fejlesztésnek ( találsz a neten), MINÉL ELÕBB MOZGATNI KELL, INTENZÍVEN MASSZÍROZNI! ha kell szívesen segítek és átadom a tapasztalataimat. Nem tudom,hol laksz, és a Dunakanyarban (Tahitótfalu), de Bp-ig mobil vagyok.
Remélem, egy keveset segítettem levelemmel, kérlek, írd meg (atria@vnet.hu) , neked milyen tapasztalataid vannak eddig.
Kívánom, hogy a kisbabád minél előbb meggyógyuljon, ehhez sok szeretet, türelem, erő kell!
Üdv. Erika
A többiektől elnézést, hogy ilyen hosszú lett, de jelenleg nem tudok privátban írni. Bocs.