Sziasztok!
Babanet megakadályozott abban, hogy írni tudjak nektek...
De most itt vagyok!!
Orskó!
Válaszolva a kérdésedre:
A legnagyobb fiam 17 éves. Igazából nem emlékszem, mit tettem, hogyan tettem annak érdekében, hogy szobatiszta legyen. Ő viszonylag probléma mentesen szokott le a pelenkáról.
Azért kérdeztelek benneteket, mert a középső fiamnál, aki most 9 éves, nem ment zökkenőmentesen. Pontosabban fogalmazva, eleinte semmi gond nem volt, szinte egyik napról a másikra hagyta el a pelust, de aztán később, még az oviban is voltak problémák.
Utólag annak tudom be,hogy érzéseim szerint kicsit korán kezdtem a rászoktatást. Nem erőltettem a szó szoros értelmében, de ha belegondolok, hogy nem lehetett igazán érett hozzá 10-11 hónapos korában, akkor azt kell mondanom, hogy mégiscsak "rosszat" tettem.
Nekem akkor a közvetlem környezetem(főleg nagyszülők) azt sugallták, hogy időben el kell kezdeni. Én meg elfogadtam a tanácsokat...
Orsi, Bucska!
Nem aggódok a lánc miatt, belül hordja. Babaként nem nagyon került olyan helyzetbe, amikor/ahol beakadthatott volna, most meg, hogy már "nagy", és rohangál, kimászik, bemászik, nagyon figyelek rá. És persze lassan elhagyhatjuk a láncot...
Zitus!
Nagyon kedves vagy, hogy gondolsz ránk is a táblázattal kapcsolatban. Boldog lennék, ha mi is felkerülhetnénk, csak nemtom, milyen adatok szükségesek hozzá.
Emese!
Csúúúúcs a kép Andrisról!!!! Picikét aránytalanulnagy a lába, nem????!!!
Bucska!
Gyönyörűek a lányaid!
Csúnya történet a beteg picibabás
Ezt nem is lehet érteni, elfogadni.
Ti meg remélem,minél kevesebbet kell, hogy ilyen helyekre járjatok!
Én azon gondolkoztam, hogyaz egyévesmanócskánknak kilóméterszámlálót veszünk.
Ő is csak menni-menni akar, a mozgásonkívűl nem igazán köti le semmi.
Ennek ellenére gyurmát, kézfestéket, meg egyéb hasonló lakáspusztító dolgot veszünk, mert bár most igazán önfeledt örömét leli járástudományában, azért ez nem fog örökké tartani. Előbb-utóbb újra érdekelni fogja más is.
Remélem...
Picit magunkról:
Voltunk ma úszni. A szerda minden hetünk csúcspontja most már 8 hónapja.
Imádjuk, feltöltődünk, kikapcsolódunk. Nálunk az egész család "kétéltű", víz nélkül nem bírjuk. Marci ott tart, hogy többet van víz alatt, mint felett, kedvence, ha a partról bedobálom, aztán Apa felhalássza a medence aljáról. Hangosan kacag, s mutogat, hogy még-még!
Szóval Marcipán mellékállásban ebihal.
Na, dugulok, intézem a nagyonkat, megpróbálok még később benézni.
Puszi,
Eszter