sziasztok lányok!újra itthon vagyok. igazság szerint már 2szer leírtam, mi is történt velünk, de mindkétszer megzavartak és elszállt az üzim, úgyhogy ez most a 3. próbálkozás
szóval kezdem az elején: vasárnap fektettek be végül, már tiszta ideg voltam, hogy 10 napja késik a bébi. a doki szerint(csepegő) addig érdemes várni, amíg a baba eredményei jók(ctg, flow, magzatvíz, mozgás), mert ha ilyen zárt méhszájjal, mint ami nekem volt, megindítaná, nem lenne jó se nekem, se a babának. végül kedd este kezdett szivárogni a víz, és szerda reggel 7re lett meg a baba(képek:fotóalbum, Tasi manó... c. album
a szülést nem írom most le, az más lapra tartozik, a lényeg, hogy a dokim nagyon profi volt, a szülésznő is, bár én is a franciskát szerettem volna, de nem jött össze. én nagyon hálás vagyok a dokinak, hogy volt bátorsága vállalni a felelősséget, hogy kivárjuk, amíg a babóca magától jelentkezik, nekem sokat jelentett, hogy nem kellett semmilyen kényszermegoldást alkalmazni. szerintem az a nem normális, hogy máshol mindenképpen megindítják egy hét után, ha jók a leletek, akkor is. végül13 nappal hordtam túl, de erre már cak a kis hámlós bőre emlékeztet(de az is egyre szebb)igazából a bent töltött napokról írnék, mert szerencsére nekem pozitív tapasztalataim vannak. az olvasottak alapján a legrosszabbra is felkészültem, főleg ami a csecsemősnővéreket illeti, róluk sok rosszat olvastam. ehhez képest: az osztályos nővérek nagyon kedvesek, a csecsemősök pedig igazi profi csapatként dolgoztak. pedig én nem voltam egyszerű eset, eddig az életben soha nem volt még csecsemő a kezemben. az én szülésemmel kezdődött a melegfront és onnantól 2 napig nem volt megállás, így a húsvéti hétvégére teltház lett 23 kisbabával és a hozzájuk tartozó anyukákkal. ünnep lévén a nővérek 24 óráztak, és 1 nővér jutott ennyi gyerekre. mindezek ellenére mindig mosolyogtak, kérni sem kellett, ők kérdezték, hogy kell-e segítség, a mi szobánkban ráadásul 5en voltunk, mind első babások, úgyhogy gondolhatjátok. az én kis manóm csak 3 nap után tanult meg szopni, addig rendületlenül küzdött vele minden nővér, de végül sikerült. a 4. nap egyszerre lövelt be a tejem és tört ki rajtam az influenza(amit a látogatók hoztak be, vagy már bújkált bennem, nem tudom?)és 38 fokos lázam lett. segítettek fejni, és amikor látták, hogy mennyire rosszul vagyok, nagyon kedvesek voltak. a lefejt tejet odaadták éjszaka babának. végül csak 6 nap után jöhettünk haza mindezek miatt, itthon még rosszabbul lettem, és 3 napig nem bírtam kimászni az ágyból, de legalább az apuka rögtön megtanult pelenkázni, fürdetni
a lényeg, hogy mindezek ellenére pozitív élményként maradtak meg számomra a bent töltött napok, éstényleg sokat számított a kedvesség, mert önbizalmat adott a babázáshoz. a dokik: Dbetűshöz nem volt szerencsém most, de sok más dokit megismertem, amíg bent voltunk. a raft és a dubecz nagyon jó fejek, fiatalok, udvariasak, kedvesek. a mauks doki is szimpi volt. röviden ennyi, szerintem nem kell félni a nyírőtől, csak jó dokit kell választani!