Orsi!
Nehéz a helyzet, nem mondom
Én ugyanúgy voltam, mint Kika, segítségem nekem sem volt Eszterke 2,5 hónapos kora óta, de nekem annyiban szerencsém volt, hogy Eszterke nagyon nyugodt baba volt, és nagyon hamar átaludta az éjszakákat. Amikor mondjuk, a pocija fájt (mert ezzel elég sokat szenvedtünk mi is), vagy ,most, amikor beteg volt, persze ő is többet volt kézben, de csak akkor, ha tudtam, hogy szenved, és segíteni kell neki. De ez szerencsére már a múltté. Ő olyan baba, aki el tudja magát is szórakoztatni. Persze, hogy én is játszom, foglalkozom vele, de, ha dolgom van, elvan egy ideig egyedül is, persze úgy, hogy közben ő is lát, én is látom őt. Nekem annyiban "szerencsém" volt, van, hogy távol a család, így nincs, aki igazán elkényeztesse. Persze, amikor otthon voltunk, vagy most, hogy 2 hétig itt volt a nővérem, egy kicsit borult a rendünk, hiszen mindenki kézben tartotta folyamatosan (gondolom, ez nálatok is így van, ha jönnek a nagyszülők, vagy ti mentek), de szerencsére nagyjából visszaállt a régi rend
Tényleg nehéz tanácsot adni, mert valóban minden baba különböző. De talán, ha tényleg változtatni akarsz, még nem késő.
Én a keresztfiamon látom (ők pont abban az időszakban, amilyen idős most Gergő, anyósoméknál laktak, és hát a nagymama igen-igen elkényeztette az unokáját, sajna Zalán a mai napig nem tud egyedül játszani (most 5 éves), és állandóan a társaság középpontja szeretne lenni, sokszor megszólalni se lehet mellette, mert mindennek úgy kell történnie, ahogy ő akarja. Ő mondjuk egyke, de te szeretnél több babát, akkor lesz majd Gergőnek nehezebb megszoknia, hogy egy kisbabával természetes módon többet kell foglalkozni, és ezt lehet, hogy nehéz lesz majd elfogadnia. De ez persze csak az én véleményem. Tényleg csak az anyai ösztön tudja ezeket a helyzeteket megoldani.
Na most sokat segítettem, igaz??
Puszi
Kriszta