2019.01.04 15:29
2019.01.10 16:25
2019.01.29 10:45
Sziasztok!
11 hetes kismama vagyok.
Novemberben kezdtünk el próbálkozni és nem gondoltuk, hogy ilyen hamar de elsőre összejött a baba.
Az első UH-on (dec. közepén) csak egy petezsák látszódott. Január 2-án mentem vissza ellenőrzésre és akkor mondta az orvos, hogy hát ketten vannak. Hát hirtelen sokkot kaptam. Egyáltalán nem számítottam rá, mivel nincsenek is ikrek a családban és meg sem fordult a fejemben, hogy akár ketten is lehetnek.
Amint kijöttem a dokitól felhívtam a páromat és elújságoltam neki a dolgot. Én sírtam, ő nevetett
Annyira meglepett a dolog, ráadásul még nincs gyermekünk és meg is ijedtem, hogy tapasztalatlanul hogy fogok boldogulni két csemetével. Az öröm és a kétség keveredett bennem.
Azóta kezdek megbarátkozni a félelmeimmel de néha még fölém kerekednek.
A múlt heti UH-on már 35 mm-esek voltak, szép, kb. egyforma nagyok.
Febr. 7-én megyünk a Czeizel Intézetbe genetikai UH-ra és vérvételre. Reméljük, hogy ott is minden rendben lesz.
Szerencsére nem hányok, bár a hányinger néha gyötör. Rengeteget alszok és hamar elfáradok. Eddig melleim voltak, mostmár konkrétan csöcseim lettek. Az evés eléggé kaotikus lett, sokszor nem érzek éhséget, pedig tudom, hogy enni kellene. Néha fáj a keresztcsontom de megnyugtatott az orvos, hogy lesz ez még rosszabb is.
Úgyhogy igazán rendes gyerekek, nem kínoznak nagyon.
Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy később hogyan fog majd elférni két gyerek a pocakban.
A szülés miatt nem aggódok, nagy a valószínűsége, hogy császár lesz a vége, meg az még messze van.
Hát itt tartunk most.
Mindenkinek boldog babavárást kívánok!
2019.02.06 15:28
2019.08.16 21:20