Sziasztok!
Én még nagyon új vagyok itt. Május 13-án volt az első UH-m, volt szívhang is (7. hét). Nagyon örültünk mert külföldről most költözünk haza és a családnak tök jó meglepi lett volna, de a repülőút több mint 24 órás. Féltem is kicsit hogy mi lesz. Az út előtt 2 nappal elkezdtem vérezni, előtte voltak már "barnázásaim" mindig rohantam dokihoz is vele, megvizsgált és más nem történt, azt mondta minden rendben.
Május 18-án este 10 körül elkezdtem vérezni és menstruációs görcsökhöz hasonló fájdalmaim voltak. Reggel 5 volt, mire kaptam egy kórtermet, ezalatt min. 6 orvos vizsgált meg és turkált bennem, borzalmas volt az egész.....
Reggel vérvetel, meg újabb vizsgálatok, míg közölték hogy vagy $2000-ért megműtenek vagy adnak egy gyógyszert ami segít távozni a magzatnak, mivel elhalt és magától nem távozott.
Fájdalmas volt testileg, lelkileg, méhösszehúzódásokat eredményezett a gyógyszer ami szülési fájdalomhoz hasonló. Úgy olvastam, hogy otthon ez a módszer tiltott. Ezért sajnos nem sok infót találtam a gyógyszeres missed ab-ról, ha van valakinek tapasztalata, kérem ossza meg velem. Én humánusabbnak érzem ezt a gyógyszeres megoldást, minden ürüljön ki segítséggel, de "természetesen", és olcsóbb is volt.
Ingyen kaptam. Szóval 19-én megkaptam a gyógyszert és rá következő 2 nap semmi fájdalmam nem volt, majd a 3. nap görcsöltem, folyamatosan véreztem, jöttek ki belőlem mindenféle szövetek meg alvadt vér szerűség...
Majd tegnap, a 4. napon nagyon görcsöltem,wc-zés közben kipottyant, de sajnos a WC-be
Nem számítottam rá mert már valami darabkára egyszer azt hittem hogy Ő az...De nem sajnos, közelebbről megnéztem és egy zsákocskában volt, de annyira bepánikoltam és sokkot kaptam mind a látványtól (csak egy laza kis zsákocskát láttam a babát szerencsére nem,nem tudom hogy dolgoztam volna fel, ha látom is...), mind a lelkiállapotomból hogy pánikomban csak megnyomtam a wc gombját... Aztán sokkot kaptam és bőgtem a WC-n ülve hogy milyen szívtelen dög vagyok, de nagyon bepánikoltam és sajnos kiszedni sem tudtam volna. Vigasztalhatatlanul egész nap sírtam és megrogytam teljesen. Most is elbőgöm magam ha rá gondolok, csak 11 mm volt, de akkor is. Egész nap egy szentelt gyertyát égettem érte, és imádkoztam hogy a jó Isten bocsássa meg ezt nekem.
Remélem az idő minden sebet begyógyít és még lehet babánk. 32 leszek, van még esélyem? Ez volt az első terhességem
Borzalmas élmény volt ez, még most is a hatása alatt vagyok.