Sziasztok!
A hosszú hétvégénk nagyon jól telt, Lengyelországban voltunk a barátainkkal 4 napig. Zakopánéban szálltunk meg, és nagyon jó volt!
Kipihenni éppen nem pihentem ki magamat, mert mindig elég későn
feküdtünk, sokat beszélgettünk, reggel pedig korán ébredtem és nem
tudtam visszaaludni. Nem tudom, mi van velem. Minden esetre, mikorra
a többiek felébredetek, már készen volt a reggeli.
) Nagyon sokat
sétáltunk, az egyik nap 10-12 kilométert. Mindezt hóesésben, mert ott
még vasárnap is szakadt, 3 óra alatt kb. 10 centi esett. 2 méteres hó
volt a városban, odafelé hólánc nélkül mindenki visszafordult. Nekünk
szerencsére volt, de így is nagyon lassan haladtunk. Én még csak az
alacsony Tátrában voltam, ott is nyáron, úgyhogy ez most nagyon nagy
élmény volt. Soha nem láttam még ennyi havat.
Elmentünk Auschwitzbe is, bár sokat gondolkoztunk, hogy
mi legyen, de végül mellette döntöttünk. Megérte. Megrázó volt
nagyon, de mégis nagy élmény. A könnyeinkkel küszködtünk a tábor
nagyrészén, különösen a magyar barakk volt megrázó, amit nagyon jól
megcsináltak. A kiállítások közül az volt a legigényesebb, de ez nem
véletlen, ugyanis a tábor áldozatai között minden haramadik magyar
volt. A legmegrázóbb egy fénykép volt. Illetve kettő egymás mellett. Az
egyiken a magyar nő - a nevére nem emlékszem, valamilyen Margit - a
családjával látható a strandon. Molett és nagyon boldog, ahogy játszik
a kislányával. A mellette lévő képen szintén ő látható, miután
Auschwitzben rátaláltak a felszabadítók. A túlélők között volt, de úgy
tartották, mert állni nem tudott, és mindössze 25 kiló volt a súlya...
Egyedül ő élte túl a családból... Hasonló képpárok gyerekekkel is
voltak, bár közülük csak azok maradtak életben, akik a felszabadítás
előtt nem sokkal kerültek oda, mert őket általában egyenesen a
gázkamrába vitték. Kivéve az ikreket és néhány szerencsétlent, akiken
kísérleteket végeztek...
Szóval megrázó volt, de örülök, hogy elmentünk. Az ember, amikor filmen látja, akkor úgy érzi, mindez csak mese, és nem is tudja elképzelni, hogy tényleg volt ilyen...Az auschwitzi kirándulás kicsit
rányomta bélyegét az egész útra, pláne hogy én pénteken megnéztem
a moziban a Sorstalanságot. A kettő együtt sokkoló volt. Egyébként
nekem tetszett a film, de lehet, hogy csak azért, mert a könyv után
nem sok jóra számítottam. Azt nem bírtam végigolvasni, szerintem
nagyon szar...
Zakopáne egyébként gyönyörű, a legszebb a Gubalowka nevű csúcs,
ahová felmentünk libegővel. (Vagy valami hasonló szerkezet volt, a
nevét nem tudtuk.) Síparadicsom, biztosan jó lehet síelni, de én nem
tudok.
A séta is nagyon jó volt, na meg egy teraszon forró teát
ittunk, közben szállingózott a hó és sütött a nap...
A szállásunk volt a legszebb, minden fenyőfából volt az
apartmanunkban. Kis konyha és étkező is kapcsolódott hozzá a két
szobán kívül. Lengyelországban nagyon olcsó a fa, és teszik, hogy
emiatt minden fából van. Az utóbbi években újra visszatértek a
hagyományos formákhoz az építkezésben, nagyon igényes minden
épület, étterem.
Huh, most aztán jól kibeszéltem magamat, bocs, ha untattalak benneteket! Remélem, mindenki jól van! Kata, voltál már egyébként varga Zsoltnál vagy csak hallomásból ismered? Már biztos, hogy Pesten fogsz szülni?
Andi, kedvet kapsz, és majd hamarabb jön a tervezettnél a pici!
nekem csökkennek a rosszulléteim, úgy érzem. Kevesebbet van hányingerem, Lengyelországban pedig kifejezetten jól voltam. Szerintem pszichés is, mert itthon megint émelyegni kezdtem, és suliban is mentrendszerűen jött.
Na megyek, mert nem győzitek olvasni!
Puszi mindenkinek, Judit