Kedves érdekeltek,
pár napja 3 éves Zozi lányom furcsán beszél. Van hogy a szót sem tudja kimondani (ku-kukukutya), vagy nem is tudja kimondani egy mondatban pl megakad. Pl. csak a, csak a,csak a....Van hogy feladja, és szégyenlõsen lesunyja a fejét. A párom szerint csak gondolkozik a szavakon, és ez nem dadogás. De akkor eddig miért nem csináltA?
Hasonló tapasztalatok?
ZA
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2002.03.25 00:21
Szia, Zorkanya!
Az élettani dadogást simán ki szokták nõni, csak arra kell figyelni, hogy SOHA ne maceráljátok, javítgassátok, ne is figyelmeztessétek rá, mert akkor kialakulhat benne a beszédtõl való szorongás, görcsös lesz, és még a végén "igazi" dadogás lehet belõle.
Nekünk is volt ilyen a nagyobbik kislányom három éves korában, és ha valaki szóvá tette, õ mindig "belehúzott", azaz direkt minden szótagot többször is elmondott. Gondolom, ez olyan védekezés-féle; így úgy látszik, hogy az egész dolog szándékos.
Persze nem biztos, hogy nálatok is ez van, csak eszembejutott.
Vera
Az élettani dadogást simán ki szokták nõni, csak arra kell figyelni, hogy SOHA ne maceráljátok, javítgassátok, ne is figyelmeztessétek rá, mert akkor kialakulhat benne a beszédtõl való szorongás, görcsös lesz, és még a végén "igazi" dadogás lehet belõle.
Nekünk is volt ilyen a nagyobbik kislányom három éves korában, és ha valaki szóvá tette, õ mindig "belehúzott", azaz direkt minden szótagot többször is elmondott. Gondolom, ez olyan védekezés-féle; így úgy látszik, hogy az egész dolog szándékos.
Persze nem biztos, hogy nálatok is ez van, csak eszembejutott.
Vera
2002.05.12 01:05
sziasztok!
az en kisfiam novemberben lesz 3 eves es kb.2 honapja elkezdett dadogni.nem folyamatosan csinalja,de naponta tobbszor elofordul.neha nagyon ideges lesz es sir,mert nem tudja kimondani.remelem kinovi!mikor kell szakemberhez fordulni,ha nem marad el?
hatha valaki tud nekem tanacsot adni!
koszi elore is!
sziasztok
mamma
az en kisfiam novemberben lesz 3 eves es kb.2 honapja elkezdett dadogni.nem folyamatosan csinalja,de naponta tobbszor elofordul.neha nagyon ideges lesz es sir,mert nem tudja kimondani.remelem kinovi!mikor kell szakemberhez fordulni,ha nem marad el?
hatha valaki tud nekem tanacsot adni!
koszi elore is!
sziasztok
mamma
2002.05.12 21:10
Mamma!
Az én középsõ gyerekem, amikor 3 volt, én rengeteget dolgoztam, sokszor csak este7-kor látott elõször, ráadásul az apukáját is csak pénteken látta, mert õ távol dolgozott. Ezt nem bírta szegény gyerek, és dadogni kezdett, ideges volt, sírt stb. Akkor költöztünk Pestre, és nyugisabb lett a munkám is, apa meg mindenap! Két hét alatt elmúlt, mintha sosem lett volna, pedig volt egy ovi váltás is.Rettenetesen lelkiismeret furdalásom volt, hogy mi vagyunk az oka, a dadogásnak.
Megkéne nézni talán, nincs-e esteleg olyan ok a környezetben ami traumát okozott a kicsidnek.
Zsomimama
Az én középsõ gyerekem, amikor 3 volt, én rengeteget dolgoztam, sokszor csak este7-kor látott elõször, ráadásul az apukáját is csak pénteken látta, mert õ távol dolgozott. Ezt nem bírta szegény gyerek, és dadogni kezdett, ideges volt, sírt stb. Akkor költöztünk Pestre, és nyugisabb lett a munkám is, apa meg mindenap! Két hét alatt elmúlt, mintha sosem lett volna, pedig volt egy ovi váltás is.Rettenetesen lelkiismeret furdalásom volt, hogy mi vagyunk az oka, a dadogásnak.
Megkéne nézni talán, nincs-e esteleg olyan ok a környezetben ami traumát okozott a kicsidnek.
Zsomimama
2002.05.18 22:51
Kedves Zsomimama!
Nagyon fura, mert amit írtál, (hogy mi vagyunk az oka) az aggaszt mostanában engem is! Az elmúlt kb. tíz hónap elég zûrös volt nálunk (például Kistesó született) és TUDTAM, hogy rossz hatással vagyunk Petire (3és fél éves)- de nem tudtam mit csinálni! Örültem, ha túléltük egyik napot a másik után... És igen, õ is dadog, de talán tényleg a korral jár, viszont, ha nyugisabb lenne itthon a légkör, talán nem dadogna... Szóval, gyötör a lelkiismeret. Mit tegyek? Hogy legyünk nyugodtabbak? (A másik problémám ezzel kapcsolatban, hogy néha nagyon vad, agresszív tud lenni. Dackorszak? Kistesó? Nyugtalanság? Minden együtt? Segítsen, aki volt hasonló cipõben!!)
Elõre is köszi!
goanna
Nagyon fura, mert amit írtál, (hogy mi vagyunk az oka) az aggaszt mostanában engem is! Az elmúlt kb. tíz hónap elég zûrös volt nálunk (például Kistesó született) és TUDTAM, hogy rossz hatással vagyunk Petire (3és fél éves)- de nem tudtam mit csinálni! Örültem, ha túléltük egyik napot a másik után... És igen, õ is dadog, de talán tényleg a korral jár, viszont, ha nyugisabb lenne itthon a légkör, talán nem dadogna... Szóval, gyötör a lelkiismeret. Mit tegyek? Hogy legyünk nyugodtabbak? (A másik problémám ezzel kapcsolatban, hogy néha nagyon vad, agresszív tud lenni. Dackorszak? Kistesó? Nyugtalanság? Minden együtt? Segítsen, aki volt hasonló cipõben!!)
Elõre is köszi!
goanna
2002.05.18 23:26
Tényleg nem lehet eleget foglalkozni a naggyal, ha ott van már a pici is.Csak szeretni kell,néha megölelni, és a számára leg egyértelmûbben kifejezni azt, hogy õ ugyanolyan fontos számunkra, mégha ez erõn felüli is.
Az agresszi is reakció, illetve lehet provokáció is. Sajnos csak 1 tanács van, a türelem, és szeretet.
Ki ellen agresszív?
A lányom és a középsõ fiam között 20 hónap van, és a lányomat rajta kaptam, hogy rá akart lépni a féléve öccsére...
Zsomimama
Az agresszi is reakció, illetve lehet provokáció is. Sajnos csak 1 tanács van, a türelem, és szeretet.
Ki ellen agresszív?
A lányom és a középsõ fiam között 20 hónap van, és a lányomat rajta kaptam, hogy rá akart lépni a féléve öccsére...
Zsomimama
2002.05.19 21:50
Igen, igen, bár nálunk a kicsi elleni támadások fõleg csipkedést jelentenek, veszélyesebb még(?) nem fordult elõ. Peti agressziója - vagy inkább dühe az egész világra irányul: tombol, kiabál, dobálózik... És nagyon jellemzõ, ahogy odamegy Andrishoz (9 hónapos), aki mosolyogva figyeli a "vihart" és az arcába kiabálja: "Na!!! Sírjál már!!!"
De most látom csak, ez már rég nem a dadogásról szól. Bocs.
Milyen címszó alatt lehetne ezt kibeszélni?
Köszi Zsomimama, a szeretetet próbálom mindig tudatni vele, de a türelem... az bizony sokszor nálam is hiányzik.
sziasztok! goanna
De most látom csak, ez már rég nem a dadogásról szól. Bocs.
Milyen címszó alatt lehetne ezt kibeszélni?
Köszi Zsomimama, a szeretetet próbálom mindig tudatni vele, de a türelem... az bizony sokszor nálam is hiányzik.
sziasztok! goanna
2002.06.06 20:48
nekem még csak egy 6 honapos babám van,de pszihologiával és kineziologiával foglalkozom.tapasztalatból és a kollégáktol tudom hogy föleg a kistestvér születése vagy más trauma-nem kell ennek nagy dolognak lenni-okozhat iyen problémát.szerintem iyenkor ki kell vizsgálni hogy nincs e a dadogásnak testi okozoja,és ha nincs lehet keresgélni lelki okokat.ha a több odafigyelés sem segit,akkor kell szakemberhez fordulni-pszihológus,kineziológus vagy logopédus-hazabeszélek,a kineziológia nagyon hatékony,de persze 100%-os modszer nincs,keresgélni kell a gyereknek megfelelõt.
2002.06.07 07:35
A kineziológia nálunk is napi szükséglet. Az anyukám az elsõ csoport tagja volt akik megtanulták itt Magyarországon a Carol vezetésével, tolmáccsal. Minden szintet elsajátítottak és létrehozták a saját szövetségüket. És utána a többi kapcsolódó dolgot is megtanulták, mint one touch, one brain, Bach terápia...
Nekem a terhességeim és a szüléseim során nagyon bevált, egyik szülésem sem volt hosszú, de a harmadik most csak egy óra volt cakkumpakk.
Az Anyukám már nagyon nagy sikereket könyvelhet el dadogós gyerekekkel és dislexiásokkal is. Mivel pedagógusként dolgozott, nagyon jól ért a gyerekek nyelvén.
Szóval akit érdekel azt szívesen tájékoztatom bõvebben is:
nora@hdsnet.hu a levélcímem.
Sziasztok: Norcsi.
Nekem a terhességeim és a szüléseim során nagyon bevált, egyik szülésem sem volt hosszú, de a harmadik most csak egy óra volt cakkumpakk.
Az Anyukám már nagyon nagy sikereket könyvelhet el dadogós gyerekekkel és dislexiásokkal is. Mivel pedagógusként dolgozott, nagyon jól ért a gyerekek nyelvén.
Szóval akit érdekel azt szívesen tájékoztatom bõvebben is:
nora@hdsnet.hu a levélcímem.
Sziasztok: Norcsi.
2002.06.07 19:14
Kedves Anna!Az email cimem:soreya@freemail.hu .Nyugodtan irhatsz.Még csak 2 napja internetezem,de ha a keresöbe beirod hogy kineziológia,sok infót kaphatsz,ugy láttam.
Norcsi:Nagyon örülök a jo tapasztalataidnak.Én 3 éve tanulok kineziológiát,one braint,tfh-t,stress release-t. nagyon szeretem,nem lehet abbahagyni,bár most éppen babázom .Lehet hogy az anyukádat is ismerem?Ha van kedved,levelezhetnénk.Milyen koruak agyerekeid?Otthon vagy veluk?Te is foglalkozol kineziológiával?
Norcsi:Nagyon örülök a jo tapasztalataidnak.Én 3 éve tanulok kineziológiát,one braint,tfh-t,stress release-t. nagyon szeretem,nem lehet abbahagyni,bár most éppen babázom .Lehet hogy az anyukádat is ismerem?Ha van kedved,levelezhetnénk.Milyen koruak agyerekeid?Otthon vagy veluk?Te is foglalkozol kineziológiával?
Írok majd egy mélt is. 2002.12.09 13:49
Norcsiiii!!
Rég dumcsiztunk...képzeld a Hannánál néhány napja észrevettem hogy ha izgatott, ami nála gyakran elõfordol dadog. Két és fél éves, gyönyörûen beszél és rengeteget, de valóban impulzív alkat.
Anyukád mennyi idõs kortól szakért?
Egyébként meg jó lenne tudni hogyan vagytok!!!
F. Dia
Rég dumcsiztunk...képzeld a Hannánál néhány napja észrevettem hogy ha izgatott, ami nála gyakran elõfordol dadog. Két és fél éves, gyönyörûen beszél és rengeteget, de valóban impulzív alkat.
Anyukád mennyi idõs kortól szakért?
Egyébként meg jó lenne tudni hogyan vagytok!!!
F. Dia
2003.03.19 13:23
Sziasztok!
A kisfiam 3 és fél éves, és múlt év decemberében elkezdett dadogni az orrmandulamûtétje után. Azóta februárra teljesen elmúlt neki, majd február végén a védõoltás után megint dadogni kezdett. Nagyon fél az orvostól, és tisztában vagyok vele,hogy ezért dadog, de nem lehet ebben segíteni?? Annyira szeretnék valami jó tanácsot kapni, mert úgy érzem oldani kellene ezt a félelmet benne, de mindenki csak azt mondja "majd kinövi". Beszélni próbáltam már vele errõl a témáról, de nem nagyon jön össze. Azt mondja: "Anya, majd holnap beszélünk róla" és már megy is a dolgára...
Tud valaki valami bevált módszert ajánlani??
A kisfiam 3 és fél éves, és múlt év decemberében elkezdett dadogni az orrmandulamûtétje után. Azóta februárra teljesen elmúlt neki, majd február végén a védõoltás után megint dadogni kezdett. Nagyon fél az orvostól, és tisztában vagyok vele,hogy ezért dadog, de nem lehet ebben segíteni?? Annyira szeretnék valami jó tanácsot kapni, mert úgy érzem oldani kellene ezt a félelmet benne, de mindenki csak azt mondja "majd kinövi". Beszélni próbáltam már vele errõl a témáról, de nem nagyon jön össze. Azt mondja: "Anya, majd holnap beszélünk róla" és már megy is a dolgára...
Tud valaki valami bevált módszert ajánlani??
2004.04.18 18:49
Sziasztok!
Sajnos mint itt midannyian, hasonló problémával kűzdök mint ti. Az én fiam decemberben kezdett dadogni épp csak két éves múlt pár nappal. Azóta eltelt kb 4 hónap és azt gondolom sok tapasztelattal és információval lettem gazdagabb, amit talán ti is használhattok ilyen pici gyerekeknél.
Először is a magyar dokumntáció igen kevés, ezért sok információt fordításokból nyertem, illetve logopéduusal (Seneca stúdió) való egyeztetésekből.
Sokan azt mondják, hogy ha a gyerek elkezd dadogni semmit nem kell csinálni. EZ NEM ÍGY VAN! Sok apró dologgal lehet segíteni az apróságokon. Alább felsorolnám az én tanácsaimat, nem fonossági sorrendben.
A csemete beszédkedvét ne veszítse el, hiszen amikor elkezd dadogni Ő is érzi, hogy valami nincs rendben, ezért kevesebbet kezdhet beszéni. Mindig halgassuk végig amit mondani szeretne, hiába tudjuk, mit akar mondani, ne fejezzük azt be, érezze hogy van ideje, hajoljunk le hozzá, keressük a szemkontaktust, és apró gesztusokkal (mosoly, simogatás) bíztassuk őt.
Ne mondjuk a gyereknek hogy lassabban beszéljen, vagy előbb gondolja át mit akar mondani, csak tovább növeljük így a feszültséget benne. Ö még önkéntelen tanuló, tehát ha lassítani szeretnénk akkor nekünk magunknak kell lasítanunk a saját beszéd/ párbeszéd sebességünket, csak így hathatunk a picire. Lassú nyugodt, halk beszéd és a párbeszédeknél (mind a gyerekkel, mind a gyerek előtt zajló felnőtt beszélgetéseknél)a kérdés utáni választ késleltessük egy másodpercet, így érezhetővé válik hogy a beszédre van idő, nem kell sietni senkinek sem. Próbáljunk sok beszédpéldát mutatni a gyereknek, beszélgessen a család, de soha senki ne vágjon a másik szavába, mindeki halgassa végig mindíg, mit mond a másik. Ugyanakkor a csend is fontos, a gyereknek azt is éreznie kell, hogy nem kell folyamatosan beszélni, a beszéd nem kényszer nem kell a csendet megtörni. Ne beszéltessük a gyereket felszólítva. Pl.: Mond el anyának milyen állatot etettél az állatkertben!, ,Köszönj a néninek!, stb. Inkább próbáljuk meg bevonni a beszélgetésbe. Pl.:
Elfelejettem melyik állatot etetted meg az állatkertben, te nem emlékszel véletlenül? Így ha nem emlékszik vagy ha nem akarja mondani, akkor sincs kudarc élménye a picinek. Ha valamit mutatni akar, ne várakoztassuk, ha egy módunk van rá azonnal és lelkesen nézzük azt meg. Ha nem tudjuk azonnal megnézni, mert olyan dolgunk van, akkor ezt tudassuk vele és amint lehet nézzük meg. A legnehezebb talán a következő: Legyünk nyugodtak és pozitívak, majd kinövi, ezt ő is azonnal megérzi. Nevelés: Mindent lehet ami nem veszélyes. Nem baj ha kilöttyinti a levest, vagy leveri a poharat az asztlaról, előfordul és kész. Hát röviden ennyi, remélem hasznosnak találjátok soraimat és segít gyermekeiteknek túllenni ezen a nehéz időszakon.
Sajnos mint itt midannyian, hasonló problémával kűzdök mint ti. Az én fiam decemberben kezdett dadogni épp csak két éves múlt pár nappal. Azóta eltelt kb 4 hónap és azt gondolom sok tapasztelattal és információval lettem gazdagabb, amit talán ti is használhattok ilyen pici gyerekeknél.
Először is a magyar dokumntáció igen kevés, ezért sok információt fordításokból nyertem, illetve logopéduusal (Seneca stúdió) való egyeztetésekből.
Sokan azt mondják, hogy ha a gyerek elkezd dadogni semmit nem kell csinálni. EZ NEM ÍGY VAN! Sok apró dologgal lehet segíteni az apróságokon. Alább felsorolnám az én tanácsaimat, nem fonossági sorrendben.
A csemete beszédkedvét ne veszítse el, hiszen amikor elkezd dadogni Ő is érzi, hogy valami nincs rendben, ezért kevesebbet kezdhet beszéni. Mindig halgassuk végig amit mondani szeretne, hiába tudjuk, mit akar mondani, ne fejezzük azt be, érezze hogy van ideje, hajoljunk le hozzá, keressük a szemkontaktust, és apró gesztusokkal (mosoly, simogatás) bíztassuk őt.
Ne mondjuk a gyereknek hogy lassabban beszéljen, vagy előbb gondolja át mit akar mondani, csak tovább növeljük így a feszültséget benne. Ö még önkéntelen tanuló, tehát ha lassítani szeretnénk akkor nekünk magunknak kell lasítanunk a saját beszéd/ párbeszéd sebességünket, csak így hathatunk a picire. Lassú nyugodt, halk beszéd és a párbeszédeknél (mind a gyerekkel, mind a gyerek előtt zajló felnőtt beszélgetéseknél)a kérdés utáni választ késleltessük egy másodpercet, így érezhetővé válik hogy a beszédre van idő, nem kell sietni senkinek sem. Próbáljunk sok beszédpéldát mutatni a gyereknek, beszélgessen a család, de soha senki ne vágjon a másik szavába, mindeki halgassa végig mindíg, mit mond a másik. Ugyanakkor a csend is fontos, a gyereknek azt is éreznie kell, hogy nem kell folyamatosan beszélni, a beszéd nem kényszer nem kell a csendet megtörni. Ne beszéltessük a gyereket felszólítva. Pl.: Mond el anyának milyen állatot etettél az állatkertben!, ,Köszönj a néninek!, stb. Inkább próbáljuk meg bevonni a beszélgetésbe. Pl.:
Elfelejettem melyik állatot etetted meg az állatkertben, te nem emlékszel véletlenül? Így ha nem emlékszik vagy ha nem akarja mondani, akkor sincs kudarc élménye a picinek. Ha valamit mutatni akar, ne várakoztassuk, ha egy módunk van rá azonnal és lelkesen nézzük azt meg. Ha nem tudjuk azonnal megnézni, mert olyan dolgunk van, akkor ezt tudassuk vele és amint lehet nézzük meg. A legnehezebb talán a következő: Legyünk nyugodtak és pozitívak, majd kinövi, ezt ő is azonnal megérzi. Nevelés: Mindent lehet ami nem veszélyes. Nem baj ha kilöttyinti a levest, vagy leveri a poharat az asztlaról, előfordul és kész. Hát röviden ennyi, remélem hasznosnak találjátok soraimat és segít gyermekeiteknek túllenni ezen a nehéz időszakon.
2004.04.23 05:44
Sziasztok!
Amint latom vannak 2 eve irasok is.
En kivancsi lennek, hogy mi tortent azota, kinottek-e a gyerekek a dadogast (marmint ilyen atmeneti dadogas lehetett, hogy tul sokat akartak egyszerre mondani)?
Hogyan segitettetek oket ebben?
Tamas irasa nagyon hasznos, kivancsi lennek a tobbi tapasztalatra is, igy 2 ev tavlatabol.
Amint latom vannak 2 eve irasok is.
En kivancsi lennek, hogy mi tortent azota, kinottek-e a gyerekek a dadogast (marmint ilyen atmeneti dadogas lehetett, hogy tul sokat akartak egyszerre mondani)?
Hogyan segitettetek oket ebben?
Tamas irasa nagyon hasznos, kivancsi lennek a tobbi tapasztalatra is, igy 2 ev tavlatabol.
2007.11.13 13:36
sziasztok tegnap voltunk a kisfiammal pszihologusnál az alvászavarral meg a dadogással az eredmény a gyerek féltékenység a testvérrel szemben meg a dadogás csak gyermek dadogás akinek szintén gondja van forduljon orvoshoz mert nagyon segitőkésszek minden problémával szemben azért irom le mert biztos van aki ugyan ezzel a gondal küszködik.
Oldal: 1 / 1
Vissza: Gyermekek - betegségek, gondok
