Sziasztok!
Meglepődve láttam, hogy felélénkült a rovat.
Én is hadd gratuláljak a fiaidhoz Cicus!
Képzeld a barátnőm is a Margitban szülte a fiait, előtted pár héttel. Ő is bennt feküdt egy darabig szerintem egyszerre is voltatok ott. Nem találkoztatok? Nigériai a férje, úgyhogy "capuccino" babáik vannak. Neki a terhesosztályról, meg a szülészetről jó véleménye volt, de a gyerekágyról nem. Nem is tudtak a rooming in-be kerülni, (mert állítólag nem egyeztette az orvossal), s eléggé szenvedett, hogy messzire kellett járni fejni a császáros hasával, meg persze, hogy nem a babákkal volt. Lehet, hogy érdemes lenne egy utalást tenni a kórházas rovatba, mert sokan érdeklőttek a Margitról.
A szoptatásról: - lehet, hogy semmi újat nem mondok, de azért leírom mi hogy csináltuk. Én nem tudtam összehangolni a lányaiamt, de ha "torlódás" volt akkor együtt szoptattam. Ha nem voltam lusta akkor párnákkal rendesen alápóckolva - a lábuk hátra ölemben a fejük, ha igen akkor meg fájt a hátam. Azt hiszem
2 hónapos koruktól meg úgy csináltam -nehéz lesz így írásban elmagyarázni- karosszékben ülve, mintha simán a karomba venném, csak a lába nem keresztben az ölembe, hanem le a lábamközé -így szinte páhuzamosan voltak. persze sok függ szerintem a Te alkatodtól is. Ez viszont csak addig ment amíg nem kezdtek túlságosan mocorogni, meg a kezükkel matatni, mert attól idegbajt kaptam, hogy állandóan kiverik a mellem a szájukból, nekem meg nics szabad kezem. Azóta utáltam egyszerre szoptatni, ha nagyon kellett, akkor vissszatértünk a párnás módszerhez, hogy szeparálva legyenek. Amióta a barátnőméknél voltunk azóta jöttem rá, hogy miért nem stimmel a megoldásunk. Én mindig csak magam mellé raktam párnát (a fenekük alá) a fejüket meg tartottam, a hátam meg lerohadt. A barátnőm meg rászán két percet és magaköré, meg az ölébe is rak párnákat, és akkor nem is kell tartani őket. az enyémek, mostmár elég nagyok és én csak az ölembe rakom a párnát, így nem kell előre hajolnom. És el is lehet őket engedni rövid időre. (Nekem egyébként ikerszoptatás ügyben a Lechesek -legalábbis az egyik, amúgy nagyon kedves hölgy- semmit nem tudott segíteni)
Te hogy csinálod amúgy, cserélgeted az oldalt? Mindig közvetlenül egymás után vagy egyszerre esznek.
Jó érzés igaz azt mondani, hogy csak szopnak, amikor megkérdezik, hogy mit esznek?
Nekem a gyerekorvos két hónapig mondogatta, hogy valószínűleg nem lesz elég a tej két gyereknek. Eleinte haragudtam rá, hogy miért teszi ezt, de aztán amikor még két hónaposan is csak tejet kaptak, akkor nagyon megdícsért, és azt mondta, hogy az ő 20 éves praxisában még nem volt ilyen. Mondtam neki, hogy én több ilyet is ismerek. Azóta minden alkalommal, halálra dícsér a lányaimnak, és mindig azt mondja, hogy a legtöbb anyukája 3 hét után bejelenti, hogy nincs teje.
Ildi!
Hát az együtt főzelékezés tényleg elég nehézkes, főleg, hogy más a tempó. Hanna mint kacsa a nokedlit nyeli, ami ízlik neki, és nem bírja kivárni, amíg Julkának visszakotrom harmadszorra is a szájába a kaját. Julka meg kevesebb dolgot szeret, így teljes figyelmet igényel, ha tudni akarom, hogy valóban nem kéri azt a kaját, vagy csak a szokásos kicsurgatás van.
Mostanában egyébként kicsit nehezebb valük. Rengeteget vinnyognak napközben, nem tudom mi lehet velük. Főleg Hanna állandóan kézben akar lenni. Már többször dühös voltam rájuk a héten, pedig ilyen már jó régen volt. Az eszemmel pesrze tudom, hogy nem kéne, de elég fárasztó. Mostanában újra rendszeresen együtt lovacskázunk, de valamikor a tornáztatásukat is meg kell csinálnom, és az akkor is elég kimerítő, ha nem üvölt közben a másik. Persze sajnálom szegény Hannát, hogy nem túl jó kedvű mostanában. NEm tudom, hogy nem kevés-e a koszt - nagyon nem lehet, mert híznak rendesen, jöhet a fog is, bár külső jele nincs, szóval elég tanácstalan vagyok.(kétségbeesett még nem, de azért remélem, hamar elmúlik ez a rossz passz)
Az utóbbi időben nagyon egyoldalú köztük a közeledés-Julka nagyon örül Hannának egy csomószor, ő elég közömbös képet mutat, viszont rendszeresen szopja Julkának a kezét-múltkor így aludtak el- nagyon édesek voltak. Az együttjátszás olyan szinten már működik, hogy ugyanazt a játékot püfölgetik vagy fogdossák, meg egymást is mataják, de ez még nem az a kategória, hogy lefoglalnák egymást, kb két perc alatt megúnják a dolgot. Sajnos a konyhából nem látom őket, úgyhogy egyre gyakrabban kell benéznem hozzájuk, amikor pl.főzök, mert már forognak, és időnként fejberúgják, meg kupánvágják egymást. Szerinted hagyjam nyyugodtan ilyen közel egymáshoz őket, amíg nincs nagy botrány, hadd szokják a gyűrődést? Nem fognak emiatt neheztelni egymásra? LEhet, hogy nincs nagy jelentősége, mert ha másznak majd vagy a forgás már közlekedésre szolgál, akkor úgysem én döntöm el.
Hanna nálunk is bukik rettenetesen, sajna a főzelék után is, mivel iszik utána, illetve, miután nem telik el túl sok idő a fürdés előtti szilárd kaja és az utolsó szopi között, így ha nem alszik el utána rendesen, akkor össze-vissza köpköd mindent-és az persze megint színes. Persze ez legyen a legnagyobb abjunk, de azért néha idegesít mindenütt az a színes ragacs hiába eszünk ügyesen. Túlevés alatt azt értem, hogy szerintem sokszor már inkább csak a "szeme kívánja", enm adhatok annyit, amennyit elfogad, mert aztán visít a pocakfájástól. Lehet, hogy jobb lesz, ha már teljes értékű kaja lesz a gyümi/főzeleék és nem csak kiegészítés, és mind az előtte, mind az utána lévő szopitól messze lesz. Egyelőre szervezésileg túl jó a mostani rendszer, meg az elválasztást még nem akarom kezdeni, hisz még csak 10 nap múlva lesznek félévesek, úgyhogy most nem kísérletezgetek. Egyébként, amit korábban egyszer írtál, hogy vajon a szopival jóllakott baba, hogyan fogadja a főzeléket én sem tudom. Szóval nem nagyon látom, hogyan fog működni az elválasztás helyett hozzátáplálás, amikor már tényleg fontos, hogy mennyiséget egyen a szilárd kajából (legalábbis Julkánál) - egyelőre szerencsére ezen a szinten nagyon beállt a tejem. Fogalmam sincs mikor kezdjek majd szopit kivenni, persze ráérünk még, és ez is majd csak kialakul.
Azért már kezdem nagynak érezni a lányaimat, állandóan előveszem a legelső fényképalbumukat és nosztalgiázok, tiszta hülye vagyok. Az eszemmel persze még egyelőre nem akarok további gyereket, mostanában velük is alig bírok, meg terveim szerint egy év múlva megyek vissza dolgozni.
Ildi ha jól emlékszem, Te nem válaszoltál arra az általad felvetett kérdésre, hogy mit szólnál ha megint ikreid lennének.
Na megint kisregényt írtam, jó késő is lett, mindjárt kel majd valamelyik (már egyik sem alussza át az éjszakát, de egyelőre fejenként két etetéssel megússzuk, úgyhogy még nem megyek az "Alvás" rovatba, csak sokszor ott ragadnak az ágyunkban, mert én is alszom közben, négyen viszont kissé szűkös a hely)
Minden jót midenkinek,
Sára
Ui:
1.Ildi, Bálintnak hogy megy/tetszik a suli?
2.Én azóta is imádom azt a szót, hogy Gemini, valahogy sokkal szebbnek találtam, mint azt, hogy ikrek. (Az első közös autónk riasztójának pont ez volt a neve, ott díszelgett a matrica az ablakán, már akkor megpecsételődött a sorsunk
)