Sziasztok,
én már nagyon régen jártam erre, a kisfiam már nyolc éves és szeretném megosztani veletek a tapasztalatom.
Mikor terhes lettem, akkor már két éve szedtem Cipralexet szorongásra. Nagyon sokat hánytam a terhesség elején, és a gyógyszer nem maradt bent.
Abbahagytam de sajnos csak pár hónapra sikerült, majd a terhességem alatt elkezdtem szedni a Zoloftot.
A pszichiáterem azt mondta, hogy neki van tapasztalata ezzel kapcsolatban és nem okoz gondot. Erre én azzal érveltem, hogy " de hát az ember annyi mindent olvas és azt írják, hogy baj lehet, stb.stb." Erre azt mondta, hogy az itt leírtakkal ellentétben, ő valós személy akinek neve, praxisa van, ezzel együtt a felelősséget is vállalnia kell. Vagyis, ha azt tanácsolja, hogy szedjem, akkor ezért vállalja is a felelősséget. Megkérdeztem a genetikusomat, aki egyben a szülészem is volt, és ő sem mai orvos már. Ő is azt mondta, hogy nem gáz.
Végig szedtem a terhességem alatt. Nyugtatóra sosem volt szükségem, így maradt a Zoloft, 50 mg/nap.
A kisfiam egészségesen 3490g-mal és 49 cm-rel született, úgy, hogy két nappal előtte még 2500 g-ra becsülték a súlyát.
Rendben fejlődött, pici korában gyakran olt hörgő gyulladása, de ezt leszámítva minden rendben volt vele és ezt is kinőtte kb 3 éves korára. A kisfiam okos, értelmes és érettebb a koránál. Értelmileg és érzelmileg is rendben van. Szülés utáni depim sem volt. A gyógyszert még szedtem pár évig utána. A házasságom nem volt a legjobb érzelmi szempontból és egyre jobban azt éreztem, hogy a kapcsolatomban van a baj. Majd hosszas vívódás után úgy döntöttem elválok. Mikor megbeszéltük a volt férjemmel, hogy nem megy tovább, és közösn megegyeztünk a válásban, két napon át szó szerint sírtam a megkönnyebbüléstől. És ami a lényeg, hogy aznap abba hagytam a gyógyszert egyik napról a másikra és semmilyen elvonási tünetem nem volt. Vagyis ha megszüntetjük az okot, akkor valóban nem kell már a gyógyszer. Viszont ez nem olyan egyszerű ugyebár.
Mindannnyiótoknak kitartást kívánok és csak azért írtam le ezeket, hogy hátha erőt merítetek belőle.
Én azt javaslom, ha kell a gyógyszer, akkor mindenképpen egy jó orvost kell keresni, akinek volt már dolga ilyen típusú kismamákkal és objektíven fel tud világosítani az előnyökről és a hátrányokról. Sajnos a döntés mindig a miénk lesz, de ha egy orvos támogat és tudja, hogy miről beszélünk, akkor a döntés is könnyebb és a döntés következményeit is könnyebb elviselni. És még annyi, hogy a terhességem alatt folyton arra gondoltam, hogy mi lesz ha rosszul döntök és baj lesz. Ekkor mindig az nyugtatott meg, hogy a jövőt senki sem láthatja előre és abban a pillanatban, mikor döntöttem a lehető legjobb döntést hoztam, mert a rendelkezésemre álló információk alapján tettem, amit tettem.
Fel a fejjel.