Vannak, leg"közelebb" Tarjánban és Vácon, dehát nem a vasárnap este a legalkalmasabb a beszállításra, ráadásul ilyen vacak útviszonyok mellett, úgyhogy ez most nem jöhetett számításba.
Végigtelefonáltuk az összes rokont, állatorvos ismerőst, hátha valaki befogadja, de nem jött össze.Ráadásul ketten is elmesélték, hogy tőlünk két utcára pár napja kiraktak négy kiskutyát,leírás szerint olyanok, mint amilyet találtunk, egy zsemleszínűt elvitt egy bácsi, a többi a kukában végezte..
Alig, hogy hazaértünk, a kutyus elaludt, olyan kimerült volt. Mikor meg felébredt, sírt, dajkálni kellett, mint egy babát
. Nem lehetett egyedül hagyni, mert nyüszített, ettől megijedt a kislányom, sírt ő is, szóval tarthatatlan lett a helyzet. Megetettük a kis vakarcsot aztán jobb megodás híján levittem, hogy én is "kirakjam".
Azzal vígasztaltam magam, hogy legalább pihent, melegen volt, és evett, ha már többet nem is tudtam adni.Az éjszakai autózást a menhelyre nem tudtuk bevállalni.A ház előtt pont az egyik szomszédom beszélgetett egy ismerősével, odamentem hozzájuk, hátha láttak valakit aki keresi ezt a kutyust.Elmeséltem hogy találtuk és, hogy most nekem kell őt itt hagyni.Erre a szomszéd ismerőse azt mondta, ha már úgysincs otthona, ő hazaviszi, mert falun, kertes házban laknak, nincs kutyájuk és ez a pici amúgy is levette a lábáról.
Megmutatta a párjának, gyorsan elnevezték Zsöminek, és már vitték is! Úgyhogy happyvel végződött a történet, hála Istennek!
Most megyek, mert a tegnapi kutyázás miatt egy csomó munkával elmaradtam..