Sziasztok, elveszett egy nagyon hosszú levelem, most próbálom összeszedni a történteket újra:
12 hetesen megvolt a kombinált teszt (genetikai ultrahang, vérvétel). Ott megállapítják a kockázati szintet (nekünk alacsony kockázati érték jött ki, ami alapján se ott, se a nőgyógyászom nem tartotta szükségesnek az amniot).
Az Istenhegyi Klinikán voltunk, nagyon magas szakmai színvonalú és emberséges ellátást kaptunk, mindenkink ajánlom, akinek bármilyen hasonló vizsgálat szükséges. Igaz, hogy fizetős, nyilván ezt is mérlegelni kell.
Azóta találtam szülészt. Máshogy fogalmazok: megtaláltam az én szülészemet, akiben teljes mértékig megbízom. Sajnos, akihez terhesség előtt jártam rákszűrésre és a terhesgondozásom első néhány alkalmával, olyan hozzáállással bírt, hogy fel sem merült, hogy vele csináljam végig, illetve mindenképp akartam keresni valakit, mert ő már nem is vállalt szülés levezetést.
Egy nagyon kedves ismerős, nemrég szült édesanya ajánlotta a SOTE I. - en Silhavy Mihály főorvos urat akihez azóta is járok és messzemenőkig elégedett vagok vele. Nyugodt szívvel ajánlom őt is
Tehát most, 22 hetesen, túl egy csomó, 42 éves várandósnak kijáró vizsgálat után, végre azt érzem ,hogy a helyemen vagyok.
Lenne kérdésem a nem először szülőkhöz:
2 gyermekem sima szüléssel hoztam a világra. A lányommal 24, a fiammal 9 órán át tartott a vajúdás. Az orvos azt mondta, eldönthetem, hogy simán, vagy császárral szüljem a 3. picit.
Alapból rávágtam, hogy persze, simán, de közben gyűlnek a pro és kontra érvek:
- az inkontinencia jeleit már most tapasztalom, félek, hogy elhatalmasodik.
- a császár tervezhető és megúszható az akár 24 órás vajúdás.
Viszont:
- hosszabb a felépülés
- heg marad utána
és sorolhatnám...
Mit gondoltok?