Jesszusom! E sorok láttán futkározik a hátamon a hideg, és közben bõgve gyújtom egyik cigit a másik után. Semmit nem tudok írni, ami a fájdalmatokat enyhítené. Ez nagyon rossz. A pánikkal kapcsolatban tudom csak igazán mit éreztek. Pedig velem soha nem történt semmi olyan, ami okot adna rá. Sem baleset, sem betegségek.Akik már ismernek másik topicból, vagy a chatrõl tudják, hogy rendesen betojtam, mióta Réka megszületett. Most 3 hónapos, makk egészséges, jól fejlõdik, gyönyörû, kiegyensúlyozott, végtelenül nyugodt baba, aki mindig csak eszik, alszik. 6 hetes kora óta éjjel sem ébred fel. Hogy mi lenne, ha nem így lenne??? Nem tudom. Valaki azt mondta -helyesen-, hogy már "rég ki lennééééél nyúúúúúlva"
Lehet a pszihón feküdnék, tele dilibogyóval, A babámtól és a férjemtõl távol. És EZT NEM AKAROM!!! Mindig erre gondolok, ha pánikba esem. Ez u.is a lehetõ legrosszabb lenne mindenkinek. Ilyenkor veszek egy nagy levegõt, jó mélyet, és próbálok továbblépni. Nem mondom, hogy mindig sikerül, de segít. Az édesanyám bezárta az üzletet (Karácson elõtt!), hogy legalább egy hónapig velünk lehessen. Ha ez nem segít, jöhet a doki. El sem tudom képzelni, hogy aki egyedül van, segítség nélkül, az hogy bírja. Az ilyen anyák elõtt én meghajolok.
Nekem nagyon sokat segít a zene. Szeretem hallgatni, pedig nem egy könnyû mûfaj, de jó kis "elszállós" music. Pl: Marillion, Steve Hogart, Toto, Alan Person, Mike Oldfield stb...
És elsõsorban persze ITT VAGYTOK TI nekem, akikben mindig bízhatom, ha már magamban nem sikerül egy ideig. Úgyhogy lányok azt mondom segítsünk egymásnak. Ez a világ rózsaszín, szappanbuborékos oldala, és nem történhet velünk semmi komoly baj
Vigyázzatok magatokra, és vigyázzunk egymásra. Reálisan: a rossz dolgok úgyis jönnek maguktól, nem kell még várni is rá.
Húúúú ez nagyon érzelgõs lett. Bocsi.