2016.09.22 15:16
2016.09.22 16:10
@lolo8280: Köszönöm szépen! Az uh szerint rám hasonlít, amennyire meg tudjuk állapítani
@mimkosz: Köszi neked is! Hát nem akar kibújni a kisfiad? Pedig gondolom már nagyon várjátok őt! Szép nagy baba lesz akkor, szép szülést és jó élményeket kívánok nektek! Meg persze várom majd az első képeket!
Kicsit le van állva ez a fórum, nem az igazi így különválva. Én egész jól vagyok, cukorterhelésem tökéletes lett és a babaszobával is szépen haladunk. Az egy panaszom, hogy nagyon sokat járok éjszaka pisilni (5-6). De ezen kívül minden a legnagyobb rendben. Pár képet mutatok hogy állunk:
2016.09.23 10:20
2016.09.23 12:41
2016.09.23 12:56
2016.09.26 12:47
Köszönöm lányok, hogy gondoltatok ránk.
Nézzétek el nekem, hogy nem reagáltam semmire, de ha ezt végigoldassátok szerintem érthetővé válik.
Eléggé hosszúra sikeredett az elmúlt hetek eseményeinek leírása...
Az idegtépő négy hét története…
Annak rendje és módja szerint megcsináltattuk a kombinált tesztet, ami a korom miatt közepes kockázatot mutatott. Nem gondoltunk semmi rosszra, hiszen kb. ezt is vártuk, de abban egyeztünk meg, ha valami gubanc lesz a 20 hetes UH-on akkor úgyis intézkedünk tovább. Ez így is lett találtak némi eltérést, és ezek aggodalomra adtak okot. Nem a magánorvosom, hanem egy kimondottan erre specializálódott UH-os orvos vizsgált meg, aki együtt dolgozik a dokimmal. Egyből telefon az orvosomnak, Ő intézkedett, másnap reggel menni is kellett amniocentesis-re. Nem volt időm gondolkozni, még szerencse. Megtettük az előkészületeket és mentünk a magzatvíz-vételre. Ott elsőként behívtak, ismét nem tudtam gondolkozni, de ez megintcsak így volt jó. Nem is én lennék ha nem lett volna nehezítés a dologba… ugyanis 2 tanuló is végignézte az egészet, meg Rh- vagyok, és így úgynevezett „Anti „D””-t is kapnom kellett. Maga a szúrás nem volt vészes csak a tudat, hogy hasbaszúrnak, meg persze amikor a doki azt mondta (gyakorlott genetikai szakember szúrt) „Nem hagyott a gyerek valami sok magzatvizet nekünk” kicsit megfagyott bennem a vér. Felkeltem az ágyról közvetlen a szúrás után, elmentem egy papírért, megadták, hogy 3 hét múlva eredmény, és engedtek is haza. Már a kocsiba zötykölődtünk hazafelé, amikor ráeszméltem, hogy a hasamat átszúrták, és a még meg nem született gyermekem közvetlen közelében egy tű volt. Kisbabámat se kell félteni, igaz a szúrás után nem volt valami mozgékony, stresszelte az egész helyzet, de utána bepótolt mindent, folyamatosan a szúrás helyét rúgta…Hazaértünk és egyből ágynyugalom, 48 óráig fel sem kelhettem csak WC-re. Már-már megszokott, hogy ez nem így van nálam, mert a szúrás utáni második napon mennem kellett magzati szív UH-ra. Féltem de nem tehettem semmit, hiszen akkorra volt időpontom a legjobb magzati szívspecialistához. Elmentünk, felfeküdtem az ágyra, elkezdte a vizsgálatot, és egyből rákérdezett az amniora. Beparáztam, majd elkezdte mondani, hogy miket lát, és mikre gyanakszik… kiborultam, közölte, hogy jövő héten vissza kell mennünk, és kíváncsi a kromoszóma vizsgálat eredményére.
Nekem se kellett több, kétségek között vergődtem, nem tudtam most akkor mi lesz hogyan tovább, fogorvossal tereltem a figyelmemet. Kisbabám meg elkezdett rettenetesen sokat és elég erőteljesen mozogni, kitolni magát, és magára vonni a figyelmemet. Eljött a következő szív UH ideje. A professzorasszony ugyanazt látta, de valamiért kicsit optimistább volt, és bíztatott minket, mindenféleképpen tudni akarta a kromoszóma eredményünket, így 2 hét elteltével ismét visszarendelt minket, de mostmár azt mondta, hogy valószínű, kell egy szívsebészeti csapat készenlét. Felhívtam a dokimat, és vele is azt beszéltük, hogy amikor megvan a kromoszóma eredmény másnak megyek hozzá.
Feszült, borzalmas 2 hét. Gondolataim össze-vissza próbáltam mindenre felkészülni, miközben a hasamban lévő kisbabám élénken adta tudomásomra, hogy ő biza ott van.
Eljött a nap, mint akit akasztani visznek mentünk a kórházba az eredményét. Időre ott voltunk, azt hittük mivel időpontunk van hamar végzünk, de csak hittük… behívtak minket ugyan a belső váróba viszonylag hamar, de ott még várattak 1 órát. Közbe csakhogy megint legyen egy kis bonyodalom el kellett mennem WC-re, ami azért volt a kelleténél kínosabb, mivel épp a másnapi vizsgálatra gyűjtöttem a 24 órás vizeletet. Ekkor találkoztam olyanokkal akikkel együtt voltunk mikor szúrtak, nem tudom miért de a jelenlétük kicsit megnyugtatott. Visszamentem a belső váróba, és folytatódott az idegtépő várakozás, majd egyszercsak végre behívtak.
Bent csak annyit mondott a doki, hogy „Eredményért jöttek? Minden rendben 46XY!” Én leroskadtam a székbe és elkezdtem sírni, Kedvesem mosolygott, a bent lévő tanuló zavarba volt, a doki meg a papírokkal volt elfoglalva. A nevemet is alig tudtam leírni, majd kimentünk a belső váróba, és záporoztak a könnyeim, beletelt kis időbe mire sikerült összeszednem magam. Kint azt hitték valami baj van, és eléggé szánakozva néztek ránk, akikkel együtt voltunk szúráskor megállítottak, és Kedvesem nekik elmondta, rendben vagyunk és ezek örömkönnyek, én nem igazán tudtam megszólalni. Önkívületi állapotban jöttünk haza…
Másnapra kellett koncentrálni, meg a 3 orvosra ahova mennünk kellett.
Kezdtük a nephrológián, éhgyomorra, nem tett jót, így amikor a dokim és az asszisztens meglátott azonnal behívtak. Nem küldtek a laborba, hanem azonnal levettél a vér, és ettem, ittam. Dokinénim örült nekem, és minden fontos részletet megbeszéltünk. Utána a másik kórház felé vettük az irányt, és mentünk a szív UH-ra. A professzorasszonynak egyből azzal kezdtem, hogy minden rendben a kromoszómákkal. Felfeküdtem az ágyra, hogy megvizsgáljon, és ekkor a kisfiam úgy gondolta produkálja kicsit magát, és a köldököm vonalába függőlegesen kinyomta valamelyik részét, majd elkezdett élénken mozogni, megnehezítve a dolgát ezzel a dokinéninek. Ismét bíztatásban részesültünk, azt mondta nekünk a professzorasszony, hogy pont most volt egy olyan baba akinél szintén ilyen dolgokat látott, és miután megszületett nem kellett műteni, mert teljesen egészséges, megjegyezte azt is, hogy nagyon vidor a kisbabám, 3kg-os értett baba a cél illetve, hogy extra szép fütyije van, Kedvesem büszkeségét növelve ezzel. Ugyanakkor azért aggódik értünk, és 4 hét múlva visszarendelt ismét, sőt folyamatosan kontrolálni akar minket, és megszervezi számunkra a kardiológiai orvos csoportot, hogy legyen készenlétbe (nem feltétlen kell, de legyen). Aznapra az utolsó dokink a nőgyógyászom volt, előbb értünk oda, így ebéd előtt/helyett megvizsgált. Szerencsére mindent rendben talált, felírta amit szednem kell, meg beszélgettünk arról, hogy ez biza programozott császár lesz, valamint, hogy genetikusok fognak UH-ozni, mert van ami nem tetszik neki, de aggódni nem kell, csak nem vagyok 20 éves, és jobban oda kell figyelni. Most a genetikai szakrendelést várom, hogy intézze a dokim. Itt tartunk most.
2016.09.26 13:36
@scolo: Ezt még végigolvasni sem volt jó, de örülök neki, hogy jó irányba fordult a helyzet! El sem tudom képzelni it érezhettetek, mekkora sokk volt. Legyen igaza a doktornőnek, hogy minden rendben lesz! Azért biztos megnyugtató számotokra, hogy ennyire odafigyel rátok és szervez egy orvoscsapatot. Jó, hogy bejelentkeztél és teljesen érthető, hogy eddig nem írtál!
2016.09.26 18:42
2016.09.26 21:13
2016.09.27 11:15
@anniel: Üdv itt, hidd el hamar utolérsz minket! Mintha most lett volna a 12 hetes uh nekem is! Gratulálok a babához
2016.09.28 00:57
2016.09.28 08:19
2016.09.28 08:31
@mimkosz: Istenem gyönyörűséges hatalmas kisfiú! Gratulálok hozzá, erre a méretre már azt szokta mondani viccesen a dokim, hogy lehet vinni a bölcsibe Császáros babák előnye, hogy csodaszép formás a fejecskéje! És nagyon szép sima a bőre! Boldogságos szép perceket kívánok Nektek!
2016.09.28 08:53
2016.09.28 10:36
2016.09.28 10:44
2016.09.28 15:06
2016.09.28 15:37
@ritus922: Köszönöm szépen, alakulunk lassan. Hiába nem akartam mindent rózsaszínba, a kiegészítők azok lettek Férjem választotta az ágyneműt. Babakocsit meg én akartam kéket Anya ma megvette a kórházból hazahozós overalt is, ilyen meglepő, babarózsaszín
@anniel: Mindenkinél más, hogy mikor érzi először a babát. Testvérem bőven a 20. hét után érezte először, én a 17. héten már határozottan megéreztem. Viszont akkor még csak fekve, estefelé, ha pihentem Csodálatos érzés lesz!
@mimkosz: Megmutattam anyukámnak is a kisfiad, hogy micsoda gyönyörű nagy bébi, ő is el volt ájulva! Apukája is biztosan nagyon büszke rá!
2016.09.30 14:28
2016.09.30 16:19
@szandra0408: Jhaaj de kis huncut Milyen gyorsan nő! És csak úgy rohan az idő. Mennyire fárasztó anyukának lenni?
Nekem még majdnem 3 hónap van vissza, de már alig tudok aludni. Rengeteg a savam, sokat pisilek és a kisasszonynak sem mindegy hogyan fekszem Pocak is alakul és a leadott 5 kilón kívül még plusz 5 kilót sikerült magamra szedni, úgyhogy boldog vagyok
2016.10.01 08:10
2016.10.01 08:28
2016.10.01 12:23
2016.10.01 15:44
@szandra0408: Köszi a tippet, nekem ez eszembe se jutott! Biztos jól jön pár adag pörkölt, bolognai szósz vagy leves a fagyasztóból Vagy lecsó
Örülök neki, hogy ilyen jól megy minden! Már én is alig várom, hogy átéljem!
2016.10.03 07:25
2016.10.03 18:13
@lolo8280: Nagyon szép formás bébik! Olyan édesek, ahogyan együtt alszanak! Nagyon nőttek
2016.10.05 08:34
2016.10.05 08:36
2016.10.05 13:09
2016.10.05 15:04
2016.10.11 03:24
2016.10.11 06:54
2016.10.11 07:00
2016.10.11 07:11
X EZT MÁR OLVASTAD? |
|