Sziasztok!
Helyzetjelentés:jól vagyok,bár két hete hétfőn volt egy kis ijedtség,reggel a korházban kezdtem,mert elkezdtem vérezni,illetve az tulzás,hogy véreztem,de mindenképpen azt hittem,ennyi volt,bemegyek egy UH-ra,semmi jóra nem számítottam,az elözmények ismeretében.Majd csodák csodájára minden rendben volt,6-7 hetesnek mondták 11 mm-es,gyorsan megkerestem a dokimat,azt mondta,akkor most szigorú fekvés,csak pisilni kelhettem fel,igy telt el 1 hét.De elmult a vérzéses valami teljesen,ugy gondolom,ha gond lett volna,nem mulik el,sőt!
Most szerdán leszek 9 hetes/ez nálam már rekordnak számit,az elmult 5-6 évet nézve/,csütörtökön megyek dokihoz,várom már nagyon, néha kétségek gyötörnek,mi lesz csütörtökön,de elhesegetem,hogy minden rendben kell hogy legyen!
Jelentkezem mindenképpen a friss hírekkel!
Szép napot mindenkinek!
Új privát üzeneted érkezett!
2008.06.09 13:37
Brigi!
Elolvastam az egész topikot az első hozzászólástól az utolsóig, mert koraszülés után én is elvesztettem 2 kisbabámat a 26-27. héten áprilisban. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy nagyon drukkolok Nektek és szerintem még nagyon sokan vannak így, még ha nem is írnak. Én nagyon sok erőt merítettem a hozzászólásaiból, hogy túléljem a várakozós hónapokat. Ezt utólag is nagyon köszönöm.
Veled együtt izgulok, hogy jó hírt hozz csütörtökön! Vigyázz Magadra!
cosmo
Elolvastam az egész topikot az első hozzászólástól az utolsóig, mert koraszülés után én is elvesztettem 2 kisbabámat a 26-27. héten áprilisban. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy nagyon drukkolok Nektek és szerintem még nagyon sokan vannak így, még ha nem is írnak. Én nagyon sok erőt merítettem a hozzászólásaiból, hogy túléljem a várakozós hónapokat. Ezt utólag is nagyon köszönöm.
Veled együtt izgulok, hogy jó hírt hozz csütörtökön! Vigyázz Magadra!
cosmo
2008.06.09 21:10
Brigi,
Ha gondolod, gyere az Élet a vetélés után vagy az Élet vetélés után babásai topikba.
Mi tudjuk (sajnos), hogy milyen állandó aggodalomban élni 9 hónapig. És hidd el, nagyon sokat tudunk segíteni a saját tapasztalatunkból, hogy hogyan lehet kibírni akár a fekvős időszakot is.
Utrot, vagy Duphastont nem írt fel a doki? Vagy Rutascorbint? Mindegyik segíti megtámogatni a terhességet. Nekem is bevállt
Addig pedig kitartás. Többen vagyunk, akiknek a 6. és a 11. héten is volt vérezgetés, barnázás. De ez még nem jelenti a legrosszabbat!
Ha gondolod, gyere az Élet a vetélés után vagy az Élet vetélés után babásai topikba.
Mi tudjuk (sajnos), hogy milyen állandó aggodalomban élni 9 hónapig. És hidd el, nagyon sokat tudunk segíteni a saját tapasztalatunkból, hogy hogyan lehet kibírni akár a fekvős időszakot is.
Utrot, vagy Duphastont nem írt fel a doki? Vagy Rutascorbint? Mindegyik segíti megtámogatni a terhességet. Nekem is bevállt
Addig pedig kitartás. Többen vagyunk, akiknek a 6. és a 11. héten is volt vérezgetés, barnázás. De ez még nem jelenti a legrosszabbat!
2008.06.12 17:47
Sziasztok!
Nagyszerű hírekkel jövök!Láttunk ma egy 9 hetes babát,pici kezecskékkel,pici lábacskákkal,dobogó szívvel!Számomra ez hihetelen volt,utoljára 10 éve láttam ilyet,nagyon -nagyon boldog vagyok,de azért ovatosan csak.Egy hónap mulva megyek ujra,akkor már jobban örülhetünk,addigra tullépjük a 12.hetet,és akkor talán egy kicsit fellélegezhetünk!
Addig is a 12.héten megyünk az Istenhegyi Klinikára,UH-ra és vértesztre,már alig várom./3 hét/
Továbbra is sokat pihenek,hál istennek jövő héttől két hétig szabin leszek,ugyhogy pihenhetek aktívan!
Köszönöm mindenkinek,aki szorított és szorít nekem,dél óta egyfolytában fülig ér a szám!
Nekem már ez is akkora dolog,hiszen évek óta ennek még csak a közelébe sem kerültem és most végre haladunk!
Jelentkezem majd rendszeresen
Sziasztok!
Nagyszerű hírekkel jövök!Láttunk ma egy 9 hetes babát,pici kezecskékkel,pici lábacskákkal,dobogó szívvel!Számomra ez hihetelen volt,utoljára 10 éve láttam ilyet,nagyon -nagyon boldog vagyok,de azért ovatosan csak.Egy hónap mulva megyek ujra,akkor már jobban örülhetünk,addigra tullépjük a 12.hetet,és akkor talán egy kicsit fellélegezhetünk!
Addig is a 12.héten megyünk az Istenhegyi Klinikára,UH-ra és vértesztre,már alig várom./3 hét/
Továbbra is sokat pihenek,hál istennek jövő héttől két hétig szabin leszek,ugyhogy pihenhetek aktívan!
Köszönöm mindenkinek,aki szorított és szorít nekem,dél óta egyfolytában fülig ér a szám!
Nekem már ez is akkora dolog,hiszen évek óta ennek még csak a közelébe sem kerültem és most végre haladunk!
Jelentkezem majd rendszeresen
Sziasztok!
Brigi
Drukkolok tovább, majd gyere a jó hírekkel!!!! 2008.06.15 09:59
Sziasztok,
új vagyok a fórumon, de jó érzés lenne, ha írhatnék itt veletek.
Nem gondoltam soha arra, hogy elveszíthetném őt a pocakomban, olyan erősnek éreztem mindig magam, a szervezetem. Amikor magas lázzal és 10 napos rosszullétel, kínzó fejfájással két hete kórházba kerültem, csak azt mondtam a babámnak, hogy nyugodjon meg, meggyógyulunk. Nem féltem semmitől. Aztán jöttek orvosok, tanakodtak, napokig hol agyvizet szerettek volna csapolni, hol vakbéllel megműteni, voltam ezernyi vizsgálaton, mert erős gyulladást találtak és a lázamat nem tudták levinni 5 nap után sem. És aztán nem bírta a testem tovább, nem tudtunk egymásba kapaszkodni. Éjjel 2kor éreztem fájásokat, már nem tudtam aludni tőle, de még ekkor sem vettek komolyan, szerencsére kaptam 3 után infuziot magneziummal és aztán egyre erősebb koktélokat, jó 10 órás 2 perces fájásokkal egy "piactér" (kórházi szoba, ahol ambulánsokkal feküdtem, legtöbbször abortuszon túlesők) kellős közepén született meg és veszett el velünk angyalkánk.
Olyan mérhetetlenül fáj....akkora sokk, trauma ért, olyan érthetetlenül történt. Olyan lelket kínzó körülmények között. Már a 16 héten voltam és nem tarthattam karjaimban, hiányzik az érzés, hogy velem van, hogy vigyázhatok rá.
Listeriam volt, ő mentette meg az életem, ha nem bújik ki, talán nem lennék itt. Tele volt a méhem baktériummal, de az egész szervezetem, gyenge agyhártyagyulladás, minden. Csak utólag rá jött egy hirtelen eredmény az infektológiáról, hogy egy iszonyat ritka és súlyos bacit kaptam el. Most 6 hétig kezelnek antibiotikummal és rendszeres vérvétel, kontroll.
Most lelkiismeretfurdalás gyötör és minden....nem tudtam rá vigyázni. Azt hiszem a gyászban ez mind megengedett, ez egy folyamat, amin csak egyedül léphetek tovább...Ha nem lenne itt velem a 16 hónapos kisfiam...., de szerencsére itt van és mosolyog és nekem vele kell örülnöm és megosztani az élet jó oldalát.
Elnézést, hogy ennyi minden kijött belőlem nem tudtam volna két sorban emlékezni róla....
Köszönöm, hogy meghallgattok.
új vagyok a fórumon, de jó érzés lenne, ha írhatnék itt veletek.
Nem gondoltam soha arra, hogy elveszíthetném őt a pocakomban, olyan erősnek éreztem mindig magam, a szervezetem. Amikor magas lázzal és 10 napos rosszullétel, kínzó fejfájással két hete kórházba kerültem, csak azt mondtam a babámnak, hogy nyugodjon meg, meggyógyulunk. Nem féltem semmitől. Aztán jöttek orvosok, tanakodtak, napokig hol agyvizet szerettek volna csapolni, hol vakbéllel megműteni, voltam ezernyi vizsgálaton, mert erős gyulladást találtak és a lázamat nem tudták levinni 5 nap után sem. És aztán nem bírta a testem tovább, nem tudtunk egymásba kapaszkodni. Éjjel 2kor éreztem fájásokat, már nem tudtam aludni tőle, de még ekkor sem vettek komolyan, szerencsére kaptam 3 után infuziot magneziummal és aztán egyre erősebb koktélokat, jó 10 órás 2 perces fájásokkal egy "piactér" (kórházi szoba, ahol ambulánsokkal feküdtem, legtöbbször abortuszon túlesők) kellős közepén született meg és veszett el velünk angyalkánk.
Olyan mérhetetlenül fáj....akkora sokk, trauma ért, olyan érthetetlenül történt. Olyan lelket kínzó körülmények között. Már a 16 héten voltam és nem tarthattam karjaimban, hiányzik az érzés, hogy velem van, hogy vigyázhatok rá.
Listeriam volt, ő mentette meg az életem, ha nem bújik ki, talán nem lennék itt. Tele volt a méhem baktériummal, de az egész szervezetem, gyenge agyhártyagyulladás, minden. Csak utólag rá jött egy hirtelen eredmény az infektológiáról, hogy egy iszonyat ritka és súlyos bacit kaptam el. Most 6 hétig kezelnek antibiotikummal és rendszeres vérvétel, kontroll.
Most lelkiismeretfurdalás gyötör és minden....nem tudtam rá vigyázni. Azt hiszem a gyászban ez mind megengedett, ez egy folyamat, amin csak egyedül léphetek tovább...Ha nem lenne itt velem a 16 hónapos kisfiam...., de szerencsére itt van és mosolyog és nekem vele kell örülnöm és megosztani az élet jó oldalát.
Elnézést, hogy ennyi minden kijött belőlem nem tudtam volna két sorban emlékezni róla....
Köszönöm, hogy meghallgattok.
2008.06.15 13:19
Kedves Zsozsoo!
Mérhetetlenül sajnálom, ami veled történt, az ilyesmire sosincsenek jó szavak
Sok erőt és kitartást az előtted álló nehéz időszakhoz, a kisfiad nagyon sokat segíthet neked a veszteség elviselésében.
Mivel ez a topik eléggé alszik, ha hasonló tragédián átment emberekkel szeretnél beszélgetni, akkor a "Fogamzás" alatt, az eleje felé van a "spontán vetélés, missed ab..." c. topik, ahová a címe ellenére sokféle korú angyalka anyukája ír. Nagyon jó társaság, bátorítják-segítik egymást, érdemes benézni hozzájuk!
vera
Mérhetetlenül sajnálom, ami veled történt, az ilyesmire sosincsenek jó szavak
Sok erőt és kitartást az előtted álló nehéz időszakhoz, a kisfiad nagyon sokat segíthet neked a veszteség elviselésében.
Mivel ez a topik eléggé alszik, ha hasonló tragédián átment emberekkel szeretnél beszélgetni, akkor a "Fogamzás" alatt, az eleje felé van a "spontán vetélés, missed ab..." c. topik, ahová a címe ellenére sokféle korú angyalka anyukája ír. Nagyon jó társaság, bátorítják-segítik egymást, érdemes benézni hozzájuk!
vera
2008.06.26 20:04
Sziasztok!
Gyors bejelentkezés,jól vagyok,ezerrel várom a jövőhét keddet,akkor megyünk az Istenhegyire 12.heti UH-ra és vértesztre.3-4 napja kezdek igazán jól lenni,amennyire lusta és nyügös voltam idáig,minden olyan nehezemre esett,ahhoz képest most teljesen kivirultam,kedvem volt a minap már végre normálisan takarítani is,bár a napközbeni álmokor az megvan még,bármikor képes lennék aludni,de a közérzetem az nagyon jo.Éppen ezért vannak hülye gondolataim is,biztos ez rosszat jelent,de el is hesegetem,és tolnám elöre az időt,hogy végre kedd legyen,és bizonyosságot szerezzek arrol,hogy minden rendben van.
Midenképpen jelentkezem a jövőhéten,szorítsatok!
Sziasztok!
Gyors bejelentkezés,jól vagyok,ezerrel várom a jövőhét keddet,akkor megyünk az Istenhegyire 12.heti UH-ra és vértesztre.3-4 napja kezdek igazán jól lenni,amennyire lusta és nyügös voltam idáig,minden olyan nehezemre esett,ahhoz képest most teljesen kivirultam,kedvem volt a minap már végre normálisan takarítani is,bár a napközbeni álmokor az megvan még,bármikor képes lennék aludni,de a közérzetem az nagyon jo.Éppen ezért vannak hülye gondolataim is,biztos ez rosszat jelent,de el is hesegetem,és tolnám elöre az időt,hogy végre kedd legyen,és bizonyosságot szerezzek arrol,hogy minden rendben van.
Midenképpen jelentkezem a jövőhéten,szorítsatok!
Sziasztok!
Brigi
2008.06.26 21:34
Sziasztok!
Nagyon régen jelentkeztem már.
Brigi! Annyira örülök nektek. Boldog babavárást kívánok, és tudod, csak pozitívan, minden rendben van és lesz is.
Zsófi! Nagyon sajnálom, amin keresztül kellett mennetek, de fel a fejjel, légy erős. Nem tudom mennyire olvastál vissza. Nekünk 2006 novemberében a 39.héten kellett halva megszülnünk a kisfiúnkat, aki makk egészséges volt, oka: méhen belüli oxigénhiány. De utána megpróbáltunk hamar regenerálódni és 2007 februárjában terhes maradtam, majd októberben megszültem 37+4 naposan Martinkámat. Az elején nagyon nehéz volt, jött a halottak napja meg a nov.20-a, amikor szültünk, de rengeteg erőt ad nekünk ez a baba. Szépen fejlődik és itt egy friss kép róla bátorításnak!
Nagyon régen jelentkeztem már.
Brigi! Annyira örülök nektek. Boldog babavárást kívánok, és tudod, csak pozitívan, minden rendben van és lesz is.
Zsófi! Nagyon sajnálom, amin keresztül kellett mennetek, de fel a fejjel, légy erős. Nem tudom mennyire olvastál vissza. Nekünk 2006 novemberében a 39.héten kellett halva megszülnünk a kisfiúnkat, aki makk egészséges volt, oka: méhen belüli oxigénhiány. De utána megpróbáltunk hamar regenerálódni és 2007 februárjában terhes maradtam, majd októberben megszültem 37+4 naposan Martinkámat. Az elején nagyon nehéz volt, jött a halottak napja meg a nov.20-a, amikor szültünk, de rengeteg erőt ad nekünk ez a baba. Szépen fejlődik és itt egy friss kép róla bátorításnak!
2008.07.02 21:12
Beatrix, Pbriguci, Chrissyy: koszonom Nektek a batoritast es kedvesseget.
Egy honap telt el....eppen elkezdtem menstrualni.Azt hiszem, meg nagyon haborog a lelkem, de leginkabb azert, mert ezt az idoszakot a ferjem nelkul kellett atveszelnem, en itt ragadtam a kontroll miatt Mo-on, o neki pedig dolgoznia kell kulfoldon.Vele egyutt dobban a szivunk es egy a gondolatunk, hianyzik a feldolgozasban. De van egy kisfiam, aki rengeteg erot ad es tudok mosolyogni mindig ra.
pbriguci:hogy vagytok?Voltal mar kontrollon?Meselj majd!
chrissyy: merhetetlenul sajnalom, hogy ezen keresztul mentetek. Annyira orulok, hogy ma egy ilyen edes kisfiu anyukaja lehetsz, ez fantasztikus.
Szabad megkerdeznem, hogy Neked mi segitett atmenni a fajdalmon?Az en legkedvesebb baratnommel szinte egyszerre vesztettuk el a babankat es o szinten 39.heten oxigenhianyban...meg egymassal sem tudunk igazabol beszelni....en szeretnek, de neki meg nehezebb....meg nincs egy kis torpeje, aki nap mint nap ramosolyog.
Egy honap telt el....eppen elkezdtem menstrualni.Azt hiszem, meg nagyon haborog a lelkem, de leginkabb azert, mert ezt az idoszakot a ferjem nelkul kellett atveszelnem, en itt ragadtam a kontroll miatt Mo-on, o neki pedig dolgoznia kell kulfoldon.Vele egyutt dobban a szivunk es egy a gondolatunk, hianyzik a feldolgozasban. De van egy kisfiam, aki rengeteg erot ad es tudok mosolyogni mindig ra.
pbriguci:hogy vagytok?Voltal mar kontrollon?Meselj majd!
chrissyy: merhetetlenul sajnalom, hogy ezen keresztul mentetek. Annyira orulok, hogy ma egy ilyen edes kisfiu anyukaja lehetsz, ez fantasztikus.
Szabad megkerdeznem, hogy Neked mi segitett atmenni a fajdalmon?Az en legkedvesebb baratnommel szinte egyszerre vesztettuk el a babankat es o szinten 39.heten oxigenhianyban...meg egymassal sem tudunk igazabol beszelni....en szeretnek, de neki meg nehezebb....meg nincs egy kis torpeje, aki nap mint nap ramosolyog.
2008.07.04 16:45
Sziasztok!
Nincsenek jó híreim!A keddi genetikai UH-on kiderült,hogy már nem él a babám,ráadásul valószínüleg beteg lett volna!
Pedig annyira vártam a vizsgálatot,hiszem betöltöttem a 12.hetet és mikor végre láthattak az UH-on a babámat,hát hidegzuhanyként ért ahír,de azt mondta a doki,hogy ebben a helyzetben ez a legjobb ami történhetett és nem pedig hetekkel később kellet volna meghoznom egy döntést,amikor a teljesen bizonyossá vált volna,hogy beteg,hogy mi legyen a sorsa.
Nagyon fáj a lelkem,hiszen már magzat volt,akinek mindene megvolt és az enyémnek érezhettem,de elment!
2 hét mulva talán biztosat tudunk,ha sikerül genetikai vizsgálatot végezni,bár a dokim szerint nem leszünk okosabbak akkor sem,de nekem fontos lenne,ha tudnám,mi lett volna baja!
Szerdán már meg is volt a műtét.tegnap jöhettem haza,próbáljuk túlélni a férjemmel,de tudom,hogy tul fogjuk,és ujra talpra állunk,és probálkozunk tovább.
Elvileg 2 hónap mulva ujra probálkozhatunk,majd meglátjuk,mennyire leszünk tul rajta,és mennyit várjunk,de előre kell nézni,csak igy lehet tulélni,különben beleroppanunk!
Köszönöm a sok drukkot,és hogy sokat gondoltatok rám,sajnálom,hogy nem jöttem jo hirekkel,remélem fogok még jó hireket hozni!
Sziasztok!
Nincsenek jó híreim!A keddi genetikai UH-on kiderült,hogy már nem él a babám,ráadásul valószínüleg beteg lett volna!
Pedig annyira vártam a vizsgálatot,hiszem betöltöttem a 12.hetet és mikor végre láthattak az UH-on a babámat,hát hidegzuhanyként ért ahír,de azt mondta a doki,hogy ebben a helyzetben ez a legjobb ami történhetett és nem pedig hetekkel később kellet volna meghoznom egy döntést,amikor a teljesen bizonyossá vált volna,hogy beteg,hogy mi legyen a sorsa.
Nagyon fáj a lelkem,hiszen már magzat volt,akinek mindene megvolt és az enyémnek érezhettem,de elment!
2 hét mulva talán biztosat tudunk,ha sikerül genetikai vizsgálatot végezni,bár a dokim szerint nem leszünk okosabbak akkor sem,de nekem fontos lenne,ha tudnám,mi lett volna baja!
Szerdán már meg is volt a műtét.tegnap jöhettem haza,próbáljuk túlélni a férjemmel,de tudom,hogy tul fogjuk,és ujra talpra állunk,és probálkozunk tovább.
Elvileg 2 hónap mulva ujra probálkozhatunk,majd meglátjuk,mennyire leszünk tul rajta,és mennyit várjunk,de előre kell nézni,csak igy lehet tulélni,különben beleroppanunk!
Köszönöm a sok drukkot,és hogy sokat gondoltatok rám,sajnálom,hogy nem jöttem jo hirekkel,remélem fogok még jó hireket hozni!
Sziasztok!
Brigi
2008.07.05 09:23
Brigi! Nagyon sajnálom, ami veletek történt! Kitartást, sok erőt és mielőbbi babásodást kívánok!
Zsozso! Nekem a férjem segített a legtöbbet, nélküle még a szülést se tudtam volna végigcsinálni. Meg az adott még nekünk erőt, hogy velünk nincs baj, és lehet még kisbabánk.
Sajnálom, hogy a barátnőddel nem tudtok beszélni, adj neki egy kis időt, tudom, hogy egyikőtöknek sem könnyű, de az idő is jó gyógyír. Nem tudom mit írhatnék még! Kitartást neked is és a barátnődnek is, remélem hamarosan jobbra fordul a helyzet.
Zsozso! Nekem a férjem segített a legtöbbet, nélküle még a szülést se tudtam volna végigcsinálni. Meg az adott még nekünk erőt, hogy velünk nincs baj, és lehet még kisbabánk.
Sajnálom, hogy a barátnőddel nem tudtok beszélni, adj neki egy kis időt, tudom, hogy egyikőtöknek sem könnyű, de az idő is jó gyógyír. Nem tudom mit írhatnék még! Kitartást neked is és a barátnődnek is, remélem hamarosan jobbra fordul a helyzet.
2008.07.05 17:29
Drága Brigi!
rettenetesen sajnálom Velem múlt augusztusban történt ugyanez, 8. heti uh-n minden rendben, aztán a 12. hetin ért a hidegzuhany Ő lett volna a 3. gyerek. Rutinos vetélőként (ez volt a 4. elhalt baba) is nagyon nehezen éltem meg, mert a többinél nem láttam soha dobogni a pici szívét
Nagyon drukkolok továbbra is, hogy valahol legyen egy baba, akit pont hozzátok szánt a sors!!!
vera
rettenetesen sajnálom
Velem múlt augusztusban történt ugyanez, 8. heti uh-n minden rendben, aztán a 12. hetin ért a hidegzuhany Ő lett volna a 3. gyerek. Rutinos vetélőként (ez volt a 4. elhalt baba) is nagyon nehezen éltem meg, mert a többinél nem láttam soha dobogni a pici szívét
Nagyon drukkolok továbbra is, hogy valahol legyen egy baba, akit pont hozzátok szánt a sors!!!
vera
2008.07.07 10:51
Köszönöm lányok,jól esnek a szavaitok!
Én is azért élem meg nehezen,mert mindig az az UH felvételt látom magam elött,ahol már egy kis emberi lény volt,és nagyon fáj ,hogy elveszítettem.
Én már le sem merem írni,hanyatszorra esik meg velem,de az 5-7 hetes elhalt terhességek után ez most borzasztó!
Azon vagyok,hogy tullépjek ezen is és ujult erővel vágjunk majd bele a folytatásba!
Fogok még hírt adni magamról!
Köszönöm még egyszer mindenkinek!
Sziasztok
Én is azért élem meg nehezen,mert mindig az az UH felvételt látom magam elött,ahol már egy kis emberi lény volt,és nagyon fáj ,hogy elveszítettem.
Én már le sem merem írni,hanyatszorra esik meg velem,de az 5-7 hetes elhalt terhességek után ez most borzasztó!
Azon vagyok,hogy tullépjek ezen is és ujult erővel vágjunk majd bele a folytatásba!
Fogok még hírt adni magamról!
Köszönöm még egyszer mindenkinek!
Sziasztok
Brigi
2008.07.09 17:02
Brigi!
Nagyon sajnálom De drukkolok Nektek tovább!!!! Sikerülnie kell!!!
Én nem értek hozzá, nem tudom milyen probléma esetén ajánlják és előre is elnézést, hogy kéretlenül okoskodom, de esetleg utána kérdezhetnél hogy a lugosító diéta nem segítene e. Több embernél is hallottam, hogy ez volt a siker kulcsa, bár azt tényleg nem tudom, hogy mi volt náluk az eredeti probléma (csak azt tudom, hogy volt olyan, akinek több vetélése is volt előtte). Esetleg egy próbát megér.
Kívánom, hogy minél hamarabb összejöjjön egy sikeres terhesség!
cosmo
Nagyon sajnálom
De drukkolok Nektek tovább!!!! Sikerülnie kell!!!
Én nem értek hozzá, nem tudom milyen probléma esetén ajánlják és előre is elnézést, hogy kéretlenül okoskodom, de esetleg utána kérdezhetnél hogy a lugosító diéta nem segítene e. Több embernél is hallottam, hogy ez volt a siker kulcsa, bár azt tényleg nem tudom, hogy mi volt náluk az eredeti probléma (csak azt tudom, hogy volt olyan, akinek több vetélése is volt előtte). Esetleg egy próbát megér.
Kívánom, hogy minél hamarabb összejöjjön egy sikeres terhesség!
cosmo
2008.07.10 08:00
Sziasztok,
Régebben irtam nektek, hogy sajnos az 12 heti genetikai uh kimutatta, hogy 3 % esély van a downkórra. Hát azóta sajnos elvesztettem a bébimet:cry:
Itt a történet, ide másoltam a másik topikból, ez március 28-án történt és április 4-én kerültem haza:
"Tegnap jöttem haza a kórházból másfél hétig kellett bent lennem. Hát elég szörnyű volt, nem elég, hogy a babát el kellett vesztenem nem volt egyszerű az egész. Tömören: a rendes szülésindítás nem sikerült mert nem voltak fájásaim csak véreztem, hiába mondtam az összes dokinak és szülésznőnek hogy a méhlepényem a méhszájat fedi (és szerintem ezért nem tudom megszülni). Na de másnap aztán eldöntötték, hogy császárral veszik el. De sajna az se volt egyszerű, közölte a doki, hogy vagy ki kell venni a méhemet mert egybenött a méhlepénnyel, vagy pedig két arténriát el kell kötni, mert elvérezhetek. JÓ MI!!!!
Aztám mikor felébredtem az altatásból közölték, hogy legalább a méhemet megtudták menteni, de a két artériát el kellett kötni, ezért kétszer nyitotak fel, és kaptam 6 zacskó vért és 3 plazmát.
Na de vége és örülök, hogy egyáltalán élek.
Régebben irtam nektek, hogy sajnos az 12 heti genetikai uh kimutatta, hogy 3 % esély van a downkórra. Hát azóta sajnos elvesztettem a bébimet:cry:
Itt a történet, ide másoltam a másik topikból, ez március 28-án történt és április 4-én kerültem haza:
"Tegnap jöttem haza a kórházból másfél hétig kellett bent lennem. Hát elég szörnyű volt, nem elég, hogy a babát el kellett vesztenem nem volt egyszerű az egész. Tömören: a rendes szülésindítás nem sikerült mert nem voltak fájásaim csak véreztem, hiába mondtam az összes dokinak és szülésznőnek hogy a méhlepényem a méhszájat fedi (és szerintem ezért nem tudom megszülni). Na de másnap aztán eldöntötték, hogy császárral veszik el. De sajna az se volt egyszerű, közölte a doki, hogy vagy ki kell venni a méhemet mert egybenött a méhlepénnyel, vagy pedig két arténriát el kell kötni, mert elvérezhetek. JÓ MI!!!!
Aztám mikor felébredtem az altatásból közölték, hogy legalább a méhemet megtudták menteni, de a két artériát el kellett kötni, ezért kétszer nyitotak fel, és kaptam 6 zacskó vért és 3 plazmát.
Na de vége és örülök, hogy egyáltalán élek.
2008.07.10 08:42
Köszi szépen hát igazából már túl vagyunk rajta (már amennyire túl lehet lenni rajta , főleg hogy az első babámat is elvesztettem igaz az nagyon régen 96-ban). Az éltet, hogy lassan augusztusban már próbálkozhatunk újra 
most pedig holnap indulunk Párizsba, disneylandbe a lányom ezt kapja 10. szülinapjára.
Majd még irok, ha tudok, ha nem akkor csak nyaralás után.
Gabi
, főleg hogy az első babámat is elvesztettem igaz az nagyon régen 96-ban). Az éltet, hogy lassan augusztusban már próbálkozhatunk újra most pedig holnap indulunk Párizsba, disneylandbe a lányom ezt kapja 10. szülinapjára.
Majd még irok, ha tudok, ha nem akkor csak nyaralás után.
Gabi
2008.12.18 18:44
sziasztok.meg uj vagyok es nem tudom hogy hova kellene irnom.ha valaki tudna nekem segiteni nehany jo tanacsot adni azt megkoszonnem.nem is tudom hol kezdjem nehez es nemtudom kivel beszelhetnek rola.en is elvesztettem mar ket babamat a 10.heten,verzessel kezdodott es rosszul ert veget.az orvosok nemtudtak megindokolni miert tortent annyit mondtak hogy a baba nemfejlodott ahogy kellett es elment.ez volt a gond az elsonel,nagyon fajt de kesobb megint teherbe estem feltem megint megtortenik de sikerult szulnom egy egeszseges kislanyt.veszejeztetett terhes voltam mert a baba feje nagyon lent volt kemenyedett a hasam sokat fekudtem korhazba,de megerte mert megszuletett.kesobb szerettunk volna neki testverket de az mar megint nemjott ossze.miert lehet ez velem van valami gond,ha mar egy gyermeket szultem miert nemtudok megegyet?mit tehetnek hogy sikeruljon?
2008.12.19 22:08
Kedves Tina!
Megértem az elkeseredettségedet, velem kétszer fordult elő vetélés a 9-10. héten, mindez három egészséges gyerek után, a negyedik nehezen jött, de jövő szombaton már 1 éves lesz Maya!!!
Én a két baba elvesztése után homeopátiás dokihoz is elmentem, aki írt fel néhány alkati szert, ezeket szedtem a terhesség 6.hetétől a 12-ig.
Ezenkívül a pozitív teszttől kezdődően Utrogestan hüvelykúpot használtam (progeszteron pótlás), ezt még a fogamzás előtt felírattam, valamint csináltam két Gynevac kúrát, a férjemmel együtt.
Végül nem tudom melyik "csodaszernek" köszönhetem, de problémamentes, gyönyörű terhesség után, problémamentes szüléssel világrajött a negyedik babám, a második kislányom
Mindenkinek kívánom, hogy így sikerüljön az ÁLMA!!!
remélem, tudtam segíteni...
Megértem az elkeseredettségedet, velem kétszer fordult elő vetélés a 9-10. héten, mindez három egészséges gyerek után, a negyedik nehezen jött, de jövő szombaton már 1 éves lesz Maya!!!
Én a két baba elvesztése után homeopátiás dokihoz is elmentem, aki írt fel néhány alkati szert, ezeket szedtem a terhesség 6.hetétől a 12-ig.
Ezenkívül a pozitív teszttől kezdődően Utrogestan hüvelykúpot használtam (progeszteron pótlás), ezt még a fogamzás előtt felírattam, valamint csináltam két Gynevac kúrát, a férjemmel együtt.
Végül nem tudom melyik "csodaszernek" köszönhetem, de problémamentes, gyönyörű terhesség után, problémamentes szüléssel világrajött a negyedik babám, a második kislányom
Mindenkinek kívánom, hogy így sikerüljön az ÁLMA!!!
remélem, tudtam segíteni...
Sheila
2009.03.04 15:48
Sziasztok!
Én még új vagyok itt, de persze ha az emberrel rossz történik, mindig megtalálja a hasonló gonddal küzdőket, és persze ezt az "oldalt" is...
Nálunk a 19. heti uh-on állapították meg, hogy a babámnak bal szívfél hypoplásiája van. Olyan összetetten beteg a szíve, hogy a harmadik orvos mikor megvizsgált (neves szaktekintély az I. számú női Klinikán Hajdú Júlia), azt mondta, hogy ha vallási okaink nincsenek a baba megszületésére, akkor a terhességmegszakítást ajánlja. Egy sokk volt az egész... Soha nem gondoltam volna, hogy az én picikémnek valami baja lehet... Eszembe sem jutott... Na innentől kezdve biztos eszembe jut majd...
Aznap ott a kórházban el is döntöttük, hogy terhességmegszakítás. Mivel már 19. héten voltam, persze meg kellett szülnöm a babát, aki kislány lett volna.
Ami miatt mindezt erősen kellett kibírnunk a fenti procedúrát, az a 2 és fél éves kislányunk, aki persze ugyanolyan életvidám, mint előtte. Most már nem beszélünk neki a tesóról, aki anya hasában nőtt eddig.és már ő se beszél róla.
Lényeg a lényeg, szerintem ezt úgy lehet a leghamarabb feldolgozni, ha minél hamarabb újra teherbe esek, és egy egészséges gyerkőcöt tudok világra hozni. Azóta megtudtam, hogy 4 barátnőm is hasonlón ment át, a 9.-től a 16. hétig voltak a "vetélések", és mára már mindegyiküknek egy, illetve 2 egészséges gyermeke van. Engem ezek a történetek doppingolnak, és remélem pár hónap múlva újra örülhetünk!
Én még új vagyok itt, de persze ha az emberrel rossz történik, mindig megtalálja a hasonló gonddal küzdőket, és persze ezt az "oldalt" is...
Nálunk a 19. heti uh-on állapították meg, hogy a babámnak bal szívfél hypoplásiája van. Olyan összetetten beteg a szíve, hogy a harmadik orvos mikor megvizsgált (neves szaktekintély az I. számú női Klinikán Hajdú Júlia), azt mondta, hogy ha vallási okaink nincsenek a baba megszületésére, akkor a terhességmegszakítást ajánlja. Egy sokk volt az egész... Soha nem gondoltam volna, hogy az én picikémnek valami baja lehet... Eszembe sem jutott... Na innentől kezdve biztos eszembe jut majd...
Aznap ott a kórházban el is döntöttük, hogy terhességmegszakítás. Mivel már 19. héten voltam, persze meg kellett szülnöm a babát, aki kislány lett volna.
Ami miatt mindezt erősen kellett kibírnunk a fenti procedúrát, az a 2 és fél éves kislányunk, aki persze ugyanolyan életvidám, mint előtte. Most már nem beszélünk neki a tesóról, aki anya hasában nőtt eddig.és már ő se beszél róla.
Lényeg a lényeg, szerintem ezt úgy lehet a leghamarabb feldolgozni, ha minél hamarabb újra teherbe esek, és egy egészséges gyerkőcöt tudok világra hozni. Azóta megtudtam, hogy 4 barátnőm is hasonlón ment át, a 9.-től a 16. hétig voltak a "vetélések", és mára már mindegyiküknek egy, illetve 2 egészséges gyermeke van. Engem ezek a történetek doppingolnak, és remélem pár hónap múlva újra örülhetünk!
2009.07.13 12:05
Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott,hogy 8 hetes terhes voltam,amikor kiderült,hogy a babának nincsen szívhangja. Ekkor nagyon megijedtem. Azt mondta az akkor még imádott orvosom,hogy szerdán műtét. Eljött a szerda,azt mondta nekem,hogy a régi kedves betegéért már csak ennyit megtesz,hogy bejön a kórházba,és ő csinálja meg a műtétet. Ennek a körülményekhez képest nagyon örültem. Amikor kész lett,bejött hozzám a kórterembe,elmondta amit ilyenkor kell,utána elment,a párom várta az ajtóban,és megköszönte,és kérdezte,hogy mivel tartozunk. A doki azt mondta,hogy a rendelőben, a kontrollon megbeszéljük. Eltelt 2 hét,mentünk kontrollra. Megvizsgált,utána kérdezte,hogy mikor nyírjuk le nála a füvet.(???) Ezt nem tudtam mire vélni. És folytatta:hogy ő nem csinál ingyen semmit,mert senki nem dolgozik ingyen. Ekkor leesett,hogy mi az a fűnyírás. Én mondtam,hogy a párom kérdezte,de azt a választ kapta,hogy majd megbeszéljük. Erre Ő: Ő nem mond ilyet,mert a benzinkúton sem adnak neki úgy benzint,hogy majd megbeszéljük.Csak a benzinkút egy kicsit más,szerintem.És arra,kért,hogy többet ne kérjem meg,hogy jöjjön be miattam. (Erre sem én kértem meg.) És majdnem kizavart a rendelőből,hogy jó akkor mostmár fizessek kint a vizsgálatért. Ezek után én többet oda be nem teszem a lábam. Pedig ma a napokban mondtam a családomnak,hogy semmiért nem cserélném le a dokit. Már 7éve hozzá jártam,nála született az első fiam,most 3 éves. Bocsi,ha kicsit hosszú lett a levelem,de jó volt kiírni magamból. Ha valakit érdekel a nőgyógyász neve,nyugodtan írjon privit. (Egyébként újpesten van a doki rendelője). Sok sikert mindenkinek!
Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott,hogy 8 hetes terhes voltam,amikor kiderült,hogy a babának nincsen szívhangja. Ekkor nagyon megijedtem. Azt mondta az akkor még imádott orvosom,hogy szerdán műtét. Eljött a szerda,azt mondta nekem,hogy a régi kedves betegéért már csak ennyit megtesz,hogy bejön a kórházba,és ő csinálja meg a műtétet. Ennek a körülményekhez képest nagyon örültem. Amikor kész lett,bejött hozzám a kórterembe,elmondta amit ilyenkor kell,utána elment,a párom várta az ajtóban,és megköszönte,és kérdezte,hogy mivel tartozunk. A doki azt mondta,hogy a rendelőben, a kontrollon megbeszéljük. Eltelt 2 hét,mentünk kontrollra. Megvizsgált,utána kérdezte,hogy mikor nyírjuk le nála a füvet.(???) Ezt nem tudtam mire vélni. És folytatta:hogy ő nem csinál ingyen semmit,mert senki nem dolgozik ingyen. Ekkor leesett,hogy mi az a fűnyírás. Én mondtam,hogy a párom kérdezte,de azt a választ kapta,hogy majd megbeszéljük. Erre Ő: Ő nem mond ilyet,mert a benzinkúton sem adnak neki úgy benzint,hogy majd megbeszéljük.Csak a benzinkút egy kicsit más,szerintem.És arra,kért,hogy többet ne kérjem meg,hogy jöjjön be miattam. (Erre sem én kértem meg.) És majdnem kizavart a rendelőből,hogy jó akkor mostmár fizessek kint a vizsgálatért. Ezek után én többet oda be nem teszem a lábam. Pedig ma a napokban mondtam a családomnak,hogy semmiért nem cserélném le a dokit. Már 7éve hozzá jártam,nála született az első fiam,most 3 éves. Bocsi,ha kicsit hosszú lett a levelem,de jó volt kiírni magamból. Ha valakit érdekel a nőgyógyász neve,nyugodtan írjon privit. (Egyébként újpesten van a doki rendelője). Sok sikert mindenkinek!
2009.07.22 17:26
Kedves Babanetes Közösség!
Egy topiklakó kisfiú, Roli, nagyon nagy bajban van. Vízbe esett és most tág pupillákkal, agyműködés nélkül fekszik. Kérünk Titeket, hogy ki-ki hite, világszemlélete szerint imádkozzon, szorítson Roliért, drukkoljon a felépüléséért. A közös akarat sokszor csodákra képes, és most erre van szükség. Mától minden este tíz órakor Rolira fogunk gondolni, az ő gyógyulására. Kérünk Titeket, tartsatok velünk!
2005 ősziek
Egy topiklakó kisfiú, Roli, nagyon nagy bajban van. Vízbe esett és most tág pupillákkal, agyműködés nélkül fekszik. Kérünk Titeket, hogy ki-ki hite, világszemlélete szerint imádkozzon, szorítson Roliért, drukkoljon a felépüléséért. A közös akarat sokszor csodákra képes, és most erre van szükség. Mától minden este tíz órakor Rolira fogunk gondolni, az ő gyógyulására. Kérünk Titeket, tartsatok velünk!
2005 ősziek
2009.10.17 23:44
Kedves Melike!
Nekem 2005-ben derült ki a 23. hetes babámról, hogy ilyen volt a szíve, artériás problémákkal együtt. Mi is a megszakítás mellett döntöttünk. Amint látod még ma is sokat gondolok rá. De az biztos, hogy az a borzasztó fájdalom, ami utána volt, ami miatt szó szerint 2 hétig nem bírtam a házból kilépni, még az udvarra sem, az elmúlt. Persze elfelejteni nem lehet. Azóta van egy 2 éves fiunk, aki a nővérével együtt nagyon nagy vigasz! 2005-ben még nem volt netünk, és az előbb hasított belém, hogy beütöm a betegség nevét, mit ad ki. Nem bántam meg a döntésünket. Van itt egy anyuka, Daila néven, nekik is ilyen betegséggel született meg a gyermekük. Amíg nem olvastam a történetüket, azt hittem, nekünk volt a legnehezebb, de azóta tudom, hogy még a mi helyzetünknél is van nehezebb, hiszen ők már nem dönthettek a megszakítás mellett.
Remélem március óta már esetleg újra babát vártok! Bár el kell mondjam, én örültem utólag, hogy a vetélés indukció után csak másfél évre lettem újra terhes. A kicsi elvesztése után azt hittem egyedül fel tudom dolgozni a gyászt, és ez igaz is volt, de csak addig, míg újra teherbe nem estem. Éreztem, hogy a kicsi miatt muszáj segítséget kérnem, mert rá sem lesz jó hatással az én szorongásom. Egy neten is elérhető pszichológus hölggyel beszélgettem párszor, nagyon sokat segített!!!
Nekem 2005-ben derült ki a 23. hetes babámról, hogy ilyen volt a szíve, artériás problémákkal együtt. Mi is a megszakítás mellett döntöttünk. Amint látod még ma is sokat gondolok rá. De az biztos, hogy az a borzasztó fájdalom, ami utána volt, ami miatt szó szerint 2 hétig nem bírtam a házból kilépni, még az udvarra sem, az elmúlt. Persze elfelejteni nem lehet. Azóta van egy 2 éves fiunk, aki a nővérével együtt nagyon nagy vigasz! 2005-ben még nem volt netünk, és az előbb hasított belém, hogy beütöm a betegség nevét, mit ad ki. Nem bántam meg a döntésünket. Van itt egy anyuka, Daila néven, nekik is ilyen betegséggel született meg a gyermekük. Amíg nem olvastam a történetüket, azt hittem, nekünk volt a legnehezebb, de azóta tudom, hogy még a mi helyzetünknél is van nehezebb, hiszen ők már nem dönthettek a megszakítás mellett.
Remélem március óta már esetleg újra babát vártok! Bár el kell mondjam, én örültem utólag, hogy a vetélés indukció után csak másfél évre lettem újra terhes. A kicsi elvesztése után azt hittem egyedül fel tudom dolgozni a gyászt, és ez igaz is volt, de csak addig, míg újra teherbe nem estem. Éreztem, hogy a kicsi miatt muszáj segítséget kérnem, mert rá sem lesz jó hatással az én szorongásom. Egy neten is elérhető pszichológus hölggyel beszélgettem párszor, nagyon sokat segített!!!
2013.05.28 19:35
Sziasztok!
Eddig az augusztusban szülök topik "lakója" voltam, de legnagyobb szívfájdalmamra elveszítettem 21 hetesen a kisfiamat.
Eddig csak nézegettem ezeket a "szomorú" oldalakat, most vettem erőt magam és írok.
Átmásolom nektek, nem tudnám ismét leírni:
Április 12-én 20 órás vajúdás és fájdalom után meg kellett szülnöm a beteg kisfiamat (thanatophor dysplasia).
Súlyos fejlődési rendellenessége volt, olyan amit kecskeméten 10évben egyszer látnak. Nem tudom sajnos pontosan. A pici karja és pici lába kisebb volt mint kellett volna, sok volt a magzatvíz, a mellkasa is össze volt nyomódva..........
Belehaltam az egészbe. Főleg hogy végig kellett néznem, hogy más kismamák miként örülnek az újdönsült jövevénynek. Olyan sokan voltak aznap a szülészeten, hogy együtt voltam a "normál" kismamikkal, és oda tolták be őket szülés után a kisbabával együtt (apukákkal is) ahol én voltam, és kénytelen voltam átélni velük együttt.....szóval nem tudom szavakkal elmondani. szörnyű volt. A végén már azért imádkoztam hogy vége legyen, mert már erőm sem volt. A nővérkék aranyosak voltak, a dokik vadállatok. Rossz visszagondolni.
Rémálmaim vannak, hol jól vagyok, máskor meg egy rakás szarnak érzem magam. Nem is gondoltam volna, hogy lehet egy embernek ennyi könnye.........
Amikor kiderült hogy mi van (ultrahang) lejöttek megbámulni a babát, hogy ilyet még nem láttak. Én meg a monitoron mindent láttam. A jobb kezecskéjét a füléhez tette, úgy láttam mintha mosolygott volna, a ballal pedig integetett nekem: szia anyu!!! Búccsúzom tőled! Jó volt veled!!! Ott zokogtam az ágyon. A doki meg ütötte a hasam, hogy megvizsgálja behorpad e a csonja (feje) az ütéstől... Pedig olyan szép baba volt. Nekem ő volt a legszebb dolog amit valaha láttam.
Olyan volt mint egy vágóhídon, kísérleti állatnak éreztem magam. Azt mondta a főorvos, hogy 340.000 terhességből egy ilyen. De miért pont nekem????? Nem lehet rá választ találni, mondta is kár is keresni, mert ez ellen nem tehettünk semmit.
Talán annyi jó volt, hogy úgy volt hogy 10én kell megszülni a babámat, ami pont az apukája születésnapja volt. szerdán került rám sor (kedd laminárium) reggel 7-kor kezdték az infúziót, már nem tudtam számolni hányszor cserélték, estére teljesen kimerültem, aztán kézzel kínoztak tovább, majd burokrepesztés, aztán kézi tágítás, a végén pedig valami sokkoló infúziót kaptam, ami beindította rendesen a szülést és csütörtök hajnal fél négykor megszületett. Átvitték a szomszéd szobába, ott cincálták szegénykémet. Mindent hallottam amit beszéltek, de már erőm sem volt gondolkodni sem. Aztán megműtöttek. Hajnalban már a szobában keltem fel csuron véresen.
Kicsit zavarosan írtam le mindent, meg vagyok kicsit zizülve.
Lassacskán kezdem feldolgozni. A fizikai fájdalmakon felülkerekedett a napokban lelki szomorúságom, bánatom, de igen is erősnek kell lenni. Nincs más választásunk. Ki kell bírni, és tervezni a jövőt.
Pusz
Nyusz
Szia! Nem tudom,hogy még felhasználó vagy e, azt sem, h megkapod e ezt az üzit?!
Sajnos én ez év februárjában veszítettem el 19 hetes kislányomat, ugyan ez okból.
A történeted kísértetiesen hasonlít az enyémre, és ez az, ami ennyire megfogott, amiért írni szerettem volna...
Gondolom azóta már sikerült feldolgozni és talán újj picur is született?
Puszi, Kati
Eddig az augusztusban szülök topik "lakója" voltam, de legnagyobb szívfájdalmamra elveszítettem 21 hetesen a kisfiamat.
Eddig csak nézegettem ezeket a "szomorú" oldalakat, most vettem erőt magam és írok.
Átmásolom nektek, nem tudnám ismét leírni:
Április 12-én 20 órás vajúdás és fájdalom után meg kellett szülnöm a beteg kisfiamat (thanatophor dysplasia).
Súlyos fejlődési rendellenessége volt, olyan amit kecskeméten 10évben egyszer látnak. Nem tudom sajnos pontosan. A pici karja és pici lába kisebb volt mint kellett volna, sok volt a magzatvíz, a mellkasa is össze volt nyomódva..........
Belehaltam az egészbe. Főleg hogy végig kellett néznem, hogy más kismamák miként örülnek az újdönsült jövevénynek. Olyan sokan voltak aznap a szülészeten, hogy együtt voltam a "normál" kismamikkal, és oda tolták be őket szülés után a kisbabával együtt (apukákkal is) ahol én voltam, és kénytelen voltam átélni velük együttt.....szóval nem tudom szavakkal elmondani. szörnyű volt. A végén már azért imádkoztam hogy vége legyen, mert már erőm sem volt. A nővérkék aranyosak voltak, a dokik vadállatok. Rossz visszagondolni.
Rémálmaim vannak, hol jól vagyok, máskor meg egy rakás szarnak érzem magam. Nem is gondoltam volna, hogy lehet egy embernek ennyi könnye.........
Amikor kiderült hogy mi van (ultrahang) lejöttek megbámulni a babát, hogy ilyet még nem láttak. Én meg a monitoron mindent láttam. A jobb kezecskéjét a füléhez tette, úgy láttam mintha mosolygott volna, a ballal pedig integetett nekem: szia anyu!!! Búccsúzom tőled! Jó volt veled!!! Ott zokogtam az ágyon. A doki meg ütötte a hasam, hogy megvizsgálja behorpad e a csonja (feje) az ütéstől... Pedig olyan szép baba volt. Nekem ő volt a legszebb dolog amit valaha láttam.
Olyan volt mint egy vágóhídon, kísérleti állatnak éreztem magam. Azt mondta a főorvos, hogy 340.000 terhességből egy ilyen. De miért pont nekem????? Nem lehet rá választ találni, mondta is kár is keresni, mert ez ellen nem tehettünk semmit.
Talán annyi jó volt, hogy úgy volt hogy 10én kell megszülni a babámat, ami pont az apukája születésnapja volt. szerdán került rám sor (kedd laminárium) reggel 7-kor kezdték az infúziót, már nem tudtam számolni hányszor cserélték, estére teljesen kimerültem, aztán kézzel kínoztak tovább, majd burokrepesztés, aztán kézi tágítás, a végén pedig valami sokkoló infúziót kaptam, ami beindította rendesen a szülést és csütörtök hajnal fél négykor megszületett. Átvitték a szomszéd szobába, ott cincálták szegénykémet. Mindent hallottam amit beszéltek, de már erőm sem volt gondolkodni sem. Aztán megműtöttek. Hajnalban már a szobában keltem fel csuron véresen.
Kicsit zavarosan írtam le mindent, meg vagyok kicsit zizülve.
Lassacskán kezdem feldolgozni. A fizikai fájdalmakon felülkerekedett a napokban lelki szomorúságom, bánatom, de igen is erősnek kell lenni. Nincs más választásunk. Ki kell bírni, és tervezni a jövőt.
Pusz
Nyusz
Szia! Nem tudom,hogy még felhasználó vagy e, azt sem, h megkapod e ezt az üzit?!
Sajnos én ez év februárjában veszítettem el 19 hetes kislányomat, ugyan ez okból.
A történeted kísértetiesen hasonlít az enyémre, és ez az, ami ennyire megfogott, amiért írni szerettem volna...
Gondolom azóta már sikerült feldolgozni és talán újj picur is született?
Puszi, Kati
2013.08.29 16:06
Szia, az én történetem is hasonló... mivel természetes úton nem sikerült teherbe esnem, hát kipróbáltuk a lombikbébi programot. Leírhatatlan volt az öröm, amikor megtudtuk, hogy sikerült, egészen a hatodik hónapig. Az orvosok vétke égbekiáltó volt. Mivel a vérből megállapították, hogy magasak az értékek, genetikai vizsgálaton kellett résztvenem. Valami hiba volt a rendszerben, és csak a legfontosabb eredményeket kaptuk meg. Kislány lett. A morfológiai vizsgálat a 20 héten csupán öt percből állt, mivel a női orvosom sietett egy szülést levezetni. Minden rendben volt látszólag a 25.hétig. Ekkor rákérdeztem, hogy látszik-e már a baba neme... Nos elküldött speciális vizsgálatra, mivel valamit nem talált rendben. A vizsgálat végeztével padlót fogtunk a legszörnyűbb híreket, hogy valószínűleg a baba nem éri meg a kilencedik hónapot sem, már most haldoklik. Telítődik a testecskéje vízzel, a csontjai sem voltak úgy kifejlődve... Le kelett mondanom róla és ez volt a legnehezebb döntésem az életben. Nem tudtam éjjel aludni... De a sors úgy hozta, hogy az orvosok nem dönthettek a megszületésről. Nos van egy törvény, ami védi a magzatot a 24.hét után. Mivel a lelkiállapotom romlott, vérezni kezdtem. Nyitódtam. Megszülni nem engedtek, így visszatartással feküdtem a kórházban. A 31. héten március 21.-én nyitódni kezdtem. Mivel a baba farfekvéses volt, altatásos császármetszésem volt. Megszületett és meghalt. A baba egyébként pontosan a születésnapomra volt kiírva. Azóta, ha babasírást hallok, könnyes lesz a szemem. Két héttel a műtét után trombózist kaptam, mélyvénás trombózist. Nagyon sokat küzdöttem a betegséggel, újból kellett megtanulnom járni. Nagyon nehezen, de mégis beleegyeztek az orvosaim az új babaprojektbe. Mindenkinek üzenem, hogy a nehézségek ellenére ne adják fel.
2016.07.16 17:21
Sziasztok!Nem tudom h olvassa e meg valaki ezt a topikot de ugy erzem ti aterzitek a helyzetem. Egy hete 2016.07.07.-en a terhessegem 36. heteben elvesztettem a kisfiamat. Aznap reggel boldogan mentem az első NST vizsgalatomra.Az elso volt es nagyon vartam!De sajnos ott kezdodott a remalom!Az reggeli NST rossz lett visszarendeltek delre,de az is rossz volt ami azt jelenti h voltak percek mikor a baba szive alig vert. Erre a foorvos azonnal befektetett es 2x 2ora NST-t rendelt el.Azt mondtak ha rossz lesz ismet akkor azonnal csaszar es kiveszik a babat! Az elso eredmenyek tokeletesek voltak aztan jott az este..... rossz volt mert mondhatni alig vert a baba szive igy azonnal csaszar. Meg is volt a mutet babam felsirt aztan elrohantak vele. Mire engem betoltak a szuleszetre a babamat mar sokadjara probaltak ujraeleszteni. A zalaegerszegi kiraszulott intenziv csapatat is athivtak de sajnos nem tudtak stabilizalni es elvinni mert 23:51kor elment az en kis angyalkam.....A boncolas utan derult ki h nagyon ritka szivbetegsege volt ami minden 5000. ujszulottnel fordul elo. Lenyegeben a sziv nagyarteriai felcserelodtek es nem indult be a keringese,amig a hasamban volt csak addig elhetett neki ennyi volt megirva....a fajdalom szet feszit mert tehetetlennek erzem magam!!Zaporoznak a kerdesek h miert O halt meg miert velunk tortenik mindez...A parom mig korhazban voltam mindent elcsomagolt h nekem azzal ne kelljen foglalkozni.De jovoheyen megyek a hamvaiert es rettegek nem tudom h ki fogom e birni.Szegyenlem magam mert mar lassan sirni se tudok csak nezek ki a fejembol....Mindenki biztat h minel elobb ujra essek teherbe de felek.. Nem tudom elolvassa e valaki ezt de mar leirni is jo volt mert ez is segit ha beszelhetek rola.
2016.08.14 08:39
Szia!
Már 1 hónapja ugyan hogy ide írtál de én is mostanság laláltam rá erre az oldalra.
Őszintén sajnálom és együtt érzek veled a leg rosszabb lehet.
Nagyon nem is akarom fel hozni,
Boztosan kicsit enyhült már a fájdalom.
Nem akarom újra feltépni.
És " élet a vetélés után " topikba írtam.
Remélve hogy ott aktívabbak. De sajnos nem.
Nekem 11-én csütörtökön derült ki hogy a 10 hetes babácskámnak nem dobog a szivecskéjet. Retenetes volt
Ha esetleg érdekel a torténetem
Már 1 hónapja ugyan hogy ide írtál de én is mostanság laláltam rá erre az oldalra.
Őszintén sajnálom és együtt érzek veled
a leg rosszabb lehet.Nagyon nem is akarom fel hozni,
Boztosan kicsit enyhült már a fájdalom.
Nem akarom újra feltépni.
És " élet a vetélés után " topikba írtam.
Remélve hogy ott aktívabbak. De sajnos nem.
Nekem 11-én csütörtökön derült ki hogy a 10 hetes babácskámnak nem dobog a szivecskéjet. Retenetes volt
Ha esetleg érdekel a torténetem
2016.08.20 14:12
Sziasztok!
Sajnálom, de már nem tudom hol önthetném ki a szívemet, és az is lehet nem ide kéne írnom, de most kicsit el vagyok kenődve.
27 éves vagyok most,12 éve együtt vagyunk a férjemmel (gimis szerelem) és tavaly szemptemberben házasodtunk össze, majd végre ő is elérkezettnek látta az időt arra, hogy babánk legyen és júniusban elkezdtünk probálkozni. A sors nagyon kegyes volt hozzánk, most hétfőn 1 hetes mensi késés után pozitivat teszteltem. 3.at is, de nem halványat hanem szép erőteljes két csikos tesztek voltak ezek. gondoltam várjunk még egy kicsit, pénteken mentünk dokihoz. Reggel a világ egyik legkedvesebb dokijával találkoztam, aki megvizsgált, csinált ultrahangot is és csak annyit mondott, hogy nagyon picike még a petezsák, de van már valami jó helyen és LEHET belőle terhesség, de 2 hét múlva menjek vissza, akkor előbb, ha görcsölnék és meglátjuk mi lesz.
A föld felett jártam, azt mondta minden rendben, és én jól is éreztem magam. Aztán éjszakás voltam a munkahelyemen, minden jól ment, még fél 8 körül, most szombat reggel el nem kezdtem vérezni. Görcsölés semmi, haskeményedés semmi, csak egy (bocsi a kifejezésért,) de fél tisztasági betétnyi vérzés. Hazamentem a munkából és azzonnal bementünk a kórházba. Augusztus 20.-a ügyelet. Mondom az ügyeletes dokinak (aki nem a pénteki doki volt) hogy miért jöttem, aki a maga főorvosi stílusában közölte, hogy ez sűrgősségi ellátás, simán megjött a menstruációm nem érti miért jöttem ide. Meg sem hallgatott először. már a sírás határán voltam , amikor a legszebb mosolyomat felvéve amit csak tudtam, szépen megkértem, hogy nem lenne -e kedves megvizsgálni, mert eléggé megilyedtem. elmondtam neki mindent, hogy tegnap voltam itt, mit láttunk az ultrahangon és nagyon félek.
Na akkor lementünk a vizsgálóba. Hüvelyi ultrahang, simán, mindenféle empátia nélkül közölte, hogy ez nem terhesség, ő nem lát semmit, amit lát az folyadék a méhemnél és 4mm-es valami cisztikus kis dolog, ami bármi lehet, de ez nincs beágyazódva, lehet ciszta, lehet akár méhenkivűli terhesség is. és ilyen kis korban a vérzés semmi jót nem jelent, ne éljem bele magam.Felhívta a pénteki dokit, hogy ő mit látott, kicsit úgy éreztem leteremtette őt is ,hogy miért mondta nekem, hogy lehet belőle terhesség, még őt se nagyon hallgatta meg, mikor már felemeltem a hangom és mondtam neki, hogy tegnap nem ilyen uh-t láttunk. és a pénteki doki se azt mondta, h terhesség, hanem azt h lehet belőle.
Jó akkor hétfőn jöjjek be a másik dokihoz, ő erre a vérzésre ilyen fiatalon nem ad semmit, mert biztos baj van, de ha gondolom szedjek no-spat 3x1-et. De ha nagyon fájna a hasam és ájulnék, akkor azonnal jöjjek vissza, mert lehet méhen kivüli terhesség.megköszöntem, kijöttem.
Felnőtt, értelmes embernek érzem magam. Tudom azt, ha baja van a picurnak, akkor jobb ha ilyen fiatalon vége,még akkor is ha azt érzem hogy összetörik a szívem, mert annyira szerettem volna őt.De ez az eljárás, egy első várandósnak azt mondani, menjen haza, mert menstruál, és ez sűrgősségi ellátás, majd azt mondani neki, h lehet akár belőle méhen kivüli terhesség is, és ha már nagy gáz van akkor jöjjön vissza, ez teljesen kiakaszt. Nem elég hogy valőszínűleg 5 hétnél nem jutunk tovább, de ezt ilyen stílusban közölni, hát enyhén szólva is fel vagyok háborodva.Az empátiának és a megértésnek ez a hiánya...hát baromi nagyott csalódtam, és nagyon el vagyok keseredve. Sajnálom, köszönöm, hogy írhattam ide. Járt már valaki hasonloan? és ha igen mire számítsak legközelebb, vagy még reménykedjek?
