Sziasztok lányok, kedves mindenki!
Elõre is elnézést kérek, hosszú leszek. Egyrészt szeretném leírni az elmúlt két hét eseményeit, másrészt szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem válaszoltam az SMS-eitekre, telefonhívásaitokra, szeretném elmondani, hogy miért. Nem lesz felhõtlen a történet, de nem akarok senkit sem rémisztgetni, talán 100.000 szülésbõl 1 sikeredik ilyenre, mint az enyém...
Szóval dec. 12-én megszületett Bálint, 3950 grammal és 58 centivel, a szülésznõ és a doki legnagyobb megrökönyödésére, mert váltig állították, hogy 3500-nél nem lesz nagyobb..
No... a történet ott kezdõdik, hogy dec. 12-én hajnalban 7-8 perces gyenge fájásokra ébredtem, 9-re bementünk a kórházba, ekkor már 4-5 percesek voltak, szintén gyengék. A doki burkot repesztett, ezután kb. déli fél 12-ig türhetõ volt a dolog, aztán kezdett igazán "fájni". Kb. 13 óráig sétálgattunk, tévézni próbáltunk, stb. Ekkor kerültünk be a szülõszobába (tumultus volt, mindenki jött szülni, köszönhetõ volt ez az erõs hidegfrontnak, még jó, hogy volt szabad szülõszoba, mire én következtem!!!!!), és kb. 14 óráig tartott a vajúdási szak, ez az utolsó 1 óra nem volt piskóta, bevallom hõsiesen, még kiabáltam is, a szülésznõ unszolására tettem mindezt, állította, hogy higgyem el, hogy jobb lesz, próbáljam ki, megsúgom: igaza volt! Aztán kb. 14 órától kezdõdött a kitolási szak, ami mennyei volt a vajúdás végéhez képest. Végül kb. 5 tolófájás után (nem emléxem pontosan, hogy hány volt) kibújt Bálint 15.21-kor. Egybõl a hasamra tették, bõgtem mint a vásáros szamár, öleltem, szorítottam Õt magamhoz, le sem tudom írni, mit éreztem, most is könnyezem. Aztán a doki nekiült összevarrni, és meszólalt: "Van egy rossz hírem". Szegény párom, kezében a bébikénkkel, sápadtan rogyott le a legközelebbi székre. "Túl nagy volt a baba magához képest, és túl szûk a hüvelye, leszakadt a jobb oldali hüvelyfal, ráadásul a baba feje sem akart idomulni magához, keményfejû kisfia van..." Ezután egy kb. 3/4 órás kismûtét következett, rosszabb volt, mint a szülés, nem részletezem. Aztán még kb. 2 órán keresztül a szülõszobán maradtunk, addigra a szülési láz is abbamaradt, nem jött újabb kismama, nem kellett átadni a helyünket a következõnek. Meg is szoptattam Bálintot, nagyon ügyike volt.
És hát az egésznek a következménye az lett, hogy hatalmas ödéma, vérömleny keletkezett belül, amitõl baromi nagy fájdalmaim voltak, se állni, se ülni, se feküdni nem tudtam, menni se nagyon, csak sántikáltam eltorzult pofázmánnyal, és a hab a tortán az, hogy a fájdalom és a vérömleny miatt pisilni sem tudtam napokig (egész pontosan tegnapig), mert görcsben állt a hugycsõ-záróizom, és folyton katétereztek. Én pedig szép lassan kikészültem mind fizikailag, mind idegileg... A szívem pedig majd megszakadt a baba miatt, hiszen Õt is csak immel-ámmal, könnyek között tudtam ellátni, de hála Istennek, a nõvérek segítõkészek voltak, nagyon rendesen viselkedtek. További következmény, hogy tejem is alig van, köszönhetem ezt is a két heti fájdalomnak, idegeskedésnek, de talán még lesz belõle valami... esetleg... Ha meg nem, akkor tápszeren fog felcseperedni a kisfiúnk, sebaj, nem Õ lesz az egyetlen... Itthon Anyukám tette ki szegény a lelkét értem az elmúlt napokban, rengeteget segített, de most már talán sínen vagyok, éppen tegnaptól sikerül magamtól, katéter nélkül pisilnem (katéterrel engedtek haza a kórházból), a mai nap fénypontja pedig, hogy ÜLÖK
Most is ülve gépelek, mennyei
Bálint baba egy tündérke, eszik, alszik, keveset sír, sokat kakil
Rengeteg pótolnivalóm van Felé is, voltak napok, hogy nem volt erõm megdédelgetni sem, na mindegy, hagyjuk, lényeg, hogy most már kezdem magam összeszedni, elég a rossz dolgokból!!!!!!!!!
Talán ez a böjtöm amiatt, hogy 9 hónapig abszolut problémamentes volt a terhességem...
Lányok, õszintén szeretnék bocsánatot kérni mindenkitõl, hogy bunkó módon nem válaszoltam az SMS-ekre, telefonokra, remélem, megbocsátotok, nagyon röstellem magam...
Igyekszem ezentúl ismét írogatni a babanetre, nagyonnagyon hiányoztatok, és most, hogy kiírtam magamból mindezt, nagyon megkönnyebbültem... Nem hiába, barátnõk vagytok
Köszönöm a "sok helyet" a történet leírásához...
Millió puszi minenkinek,
Beja és Bálint
Segítsetek régiek! A szerk. rakja be majd az adatokat? 
)))))) 
