Sziasztok!
Nagyon sok kórházról olvastam már itt, de az érdi születésházról még nem. Honlapukon elég szûkszavúan bánnak az információval, így szeretném felvenni olyan anyukákkal a kapcsolatot, akik itt szültek, vagy valamit tudnak róla. Köszi mindenkinek, várom hozzászólásaitok.
hjsz 2001 Augusztus 11 szombat - 21h 40:
Menj el egy informacios estre, ott minden kerdesedre valaszt kapsz!
Névtelen 2001 Augusztus 13 hétfõ - 08h 58:
Az érdi születésházban még nem jártunk, csak majdnem, de nekem azokkal, akik csinálják, jók a tapasztalataim. Otthon szültem mindhárom fiamat. Kórházban nem sikerült volna komplikáció mentesen, mivel nem bízok a kórházakban, és az ottani orvosokban. Érzelmileg is blokkol a kórház. Errõl ezért nem is érdemes vitatkozni, mivel a legtöbben érzelmi alapon döntenek mellette, vagy ellene.
Az a fontos, hogy mindenkinek legyen lehetõsége a szabad választásra.
Szerintem a tanfolyamuk akkor is hasznos, ha kórházban lesz a szülés. Az árak pedig szerintem nem drágábbak, mint más kórházi szülés esetén. Ja, a lakás nem lett tiszta vér.
Liesel 2001 Augusztus 18 szombat - 22h 14:
Szerintem bizony nagy jelentõséget kell tulajdonítanunk a szülésünknek, önmagunknak, a kényelmünknek. A szülésélmény minósége egy életre meghatározó és nagyon sokan a negatív tapasztalatok miatt nem szánják rá magukat egy következõ gyermek vállalására. Ráadásul stresszhelyzetben a szülés lelassul, leáll, komplikációk alakulhatnak ki. Ezért jó, ha mindenki olyan helyen tud szülni, ahol a leginkább biztonságban érzi magát.
Iboly 2001 Augusztus 19 vasárnap - 09h 26
Minden teljesen másképpen van olyan szülésnél, ahol a kismama úgy tud mozogni, ahogyan az számára - és így valószínûleg a baba számára is - a legkevésbé kellemetlen. Ezen kívül az otthoni szülést senki nem sietteti, ha nincs indokolt helyzet, mindenki nyugodtan vár.
Ilon 2001 Szeptember 11 kedd - 22h 41
A nogyogyaszom szerint olyan nincs hogy egy normal szules kozben hirtelen veszhelyzet alakul ki es a korhazban 5 perc mulva mar ki is vettek a babat csaszarral. Ezek mesek. Az elore nem lathato helyzetekre ott sincsenek felkeszulve (lasd a sok szuletesi serulessel korhazban vilagrajott gyereket) ezert ha hirtelen alakul ki veszhelyzet akkor ott is eltelik jo par perc, fel ora amig a mutetre sor kerulhet. Nem all keszenletben minden normal szulesnel egy sebeszcsapat altatoorvossal, neonatologussal stb. Egy kisebb korhazban ok nincsenek is mindig bent, pl ejszaka. Ha gaz van akkor behivjak oket. Es akkor az is belefer hogy ha otthon alakul ki veszhelyzet akkor hivjuk a korhazat es amig beer a szulo no a mentovel vagy amivel viszik addig a korhaz felkeszul.
idike 2001 Szeptember 17 hétfõ - 14h 04
Az en gyerekem zsinorjan volt egy csomo! Akkor en ott megijedtem de az orvos megnyugtatott hogy 9 volt az o rekordja eddig de mivel a zsinorban levo 3 er egy zseles rugalmas anyagba van burkolva ezert a csomok nem tudnak ugy megszorulni hogy abbol gond legyen.
idike 2001 Szeptember 19 szerda - 08h 35
Nekem sok szempontból csak az a lényeg, hogy olyan emberek vegyenek körül, akiben 100%-ig megbízom (ez a párom és az orvosom), és innentõl kezdve más nem számít!
A következõt is ebben a kórházban szándékozom világra hozni!
cory 2001 Szeptember 21 péntek - 21h 07
www.webpc.hu/andrea noll/Magyar/Humain.htm
Tehát úgy tûnik, nem nagyobb a simának ígérkezõ szülés kockázata otthon sem. Az adatok szerint. (dr. Csákány M. Györgyre hivatkozva)
Edóka 2001 Szeptember 22 szombat - 21h 11
Kedves beszélgetopartnerek!
Már régóta olvasgatom a hozzászólásaitok, de eddig nem tudtam, kinek a pártjára álljak.
Tegnap találtam a [url=http://www.webpc.hu/andrea_noll/Magyar/Szules/gyszfo.htm" TARGET="_top]http://www.webpc.hu/andrea_noll/Magyar/Szules/gyszfo.htm[/url] helyen egy gyönyöru otthoni születéstörténetet 100 képben.
Ez a szülés annyiban különbözött az én - egyébként normális - kórházi szülésemtol, hogy az elmondhatatlan. Ezen képek hatására következo gyermekemet otthon szeretném világra hozni (ha ez valahogy megoldható vidéken).
Javaslom mindkét félnek, hogy látogassanak el erre a site-ra.
Labros 2001 Octóber 02 kedd - 20h 51
Kedves Zsuzsi, szívembõl örülök, hogy ilyen pozitív élmény volt a korházi szülésed. Ez valószínûleg azért is volt így, mert _biztonságban_ érezted magad a kórházban. Márpedig egy szülés komplikációmentességéhez rendkívül fontos, hogy biztonságban érezd magad.
Ettõl még nem lenne szabad elítélni azokat, akik egyszerûen nem érzik magukat biztonságban a kórházban. Nekik viszont ott van nagyobb esélyük egy komplikációmentes szülésre, ahol õk is biztonságban érzik magukat, ahol el tudnak kellõképpen lazulni, ahol csak a babára és magukra tudnak figyelni, ahol nem zökkentik ki õket egy természetees ritmusból. És bizony sok nõ van, akinek ez a hely az otthona.
Geréb Ági ezért nem is ajánlja senkinek az otthonszülést. Ezt mindenki csak saját maga tudja eldönteni, hogy neki hol lesz a legjobb.
Van akinek ez a hely a kórház, van akinek az otthona.
minden jót: ob 2001 Octóber 02 kedd - 21h 01
Az a baj, hogy az otthonszülést mindenki úgy képzeli el, hogy ugyanaz, mint a kórházi, csak otthon. Pedig a különbség: ég és föld.
Elég lenne csak végigtanulmányozni néhány képsort... Van pár trükkje, amit nem lehet leírni, ahogy pl. a gyereknevelést sem lehet megérteni könyvbõl, kép alapján vagy hallomásból - ugye szinte folyamatos alkalmazkodás a helyzetekhez...?
Ilon 2001 Octóber 05 péntek - 01h 13
Egy ideje követem a Babanet társalgóját, és köztük az otthonszülés témáját. Azt hiszem tanulságos lehet mindkét fél részére, hogy én miért döntöttem az otthonszülés mellett, mivel ebben nagy szerepe volt a sokszor emlegetett hollandiai otthonszüléseknek, az ezekrõl szerzett információimnak és személyes tapasztalataimnak. Bár nem szültem Hollandiában, férjem révén sok rokonunk és ismerõsünk él ott, és szült otthon vagy kórházban Hollandiában. Mikor elõzõ terhességem során kint jártunk, hogy meglátogassuk férjem unokaöccsét, aki éppen akkor született, bennem is megfogalmazódott az otthonszülés iránti vonzalom. Ekkor még keveset tudtam a dologról, tudtam, hogy Magyarországon Geréb Ágnes kísér otthonszüléseket, de ennél sokkal többet nem. Kint dokumentumokat gyüjtöttem, a hollandiai szülésznõk egyesületének kiadványait, internetes oldalait tanulmányoztam, a lehetõségeket, a rizikótényezõket, stb. és természetesen részletesen kikérdeztem azt a négy ismerõsömet, aki az elmúlt három évben otthon szült, illetve azt, aki végül kórházban szült, mivel 42. héten meginditották a szülését. Az ismereteimet tehát ezekre alapozom, nem vonom kétségbe, hogy ezektõl eltérõ adatokat, tényeket is publikáltak már Hollandiával kapcsolatban, hozzám ezek jutottak el.
Amikor hazajöttem, még nem döntöttem, hiszen meg szerettem volna tudni, mik a fõ különbségek, lehet-e ugyanolyan biztonságban otthon szülni itt, mint ott. A következõ lényeges különbségeket találtam, amelyiknek nem mindegyike kapcsolódik a biztonsághoz, hanem sokkal inkább a kényelemhez.
1. tb támogatás
2. Hollandiában a körzeti szülésznk végzik a terhesgondozás nagy részét, akik közül az egyik - elõre nem lehet tudni, melyik - van jelen a szülésen. Ők végzik a rutin vizsgálatokat, vércukor szintet néznek, vérnyomást ellenõriznek, a kérdésekre válaszolnak, tehát többé-kevésbé azt, amit itthon a védõnõk csinálnak. Emellett van két ultrahang és nõgyógyászati vizsgálat is.
3. lehet igényelni a tb terhére egy csecsemõs nõvér félét (ott nem így hivják) a szülés utáni napokra, aki ellenõrzi a gyerek és az anya állapotát, és besegít a gyerek körüli és a háztartási teendõkbe az elsõ napokban.
4. a kórházban végzõdõ szülések során a szülésznõ ottmarad a szülõ nõvel (az én forrásom szerint a kórházba kerülés aránya kb 10% - 1000 Vragen over de 9 Maanden, 1999, Spectrum)
5. Az otthonszüléshez nem kell elõkészítõ tanfolyamra járni, a szülésznõtõl lehet bármilyen ezzel kapcsolatos felvilágosítást kérni.
6. Nagy különbségek vannak a kórházi szülésben is az itthoniakhoz képest, amit szintén fontosnak tartottam akkor feltárni, de talán itt nem kellene belemenni.
7. egy szubjektív, de nagyon fontos különbség, hogy soha senki nem kérdõjelezi meg egy komplikációmentesnek igérkezõ szülés esetén, hogy felelõsen dönt-e az anya, ha otthon, szaksegítséggel kívánja világrahozni gyermekét.
Amirõl viszont kiderült, hogy nem tér el az itthoni otthonszüléstõl, hogy azonos dolgokat tekintenek komplikációmentesnek igérkezõ szülésnek; a ház elõtt nem áll mentõautó, hanem akkor hívják, ha szükség van rá, viszont egy keskeny lépcsõházas, magasabb amsterdami háznál akár a tõzoltók is kijönnek, ha másképp nem fér ki a hordágy; a szülés során a bába gyakorlatilag ugyanazt teszi, mint itthon Geréb Ági, rutinszerûen nem végez beavatkozásokat, csak a tágulást és a szívhangot nézi, és talán más egyebet, amit nem tudok, végül is figyel.
Férjemmel úgy döntöttünk, hogy a házhoz jövõ csecsemõsnõvér nélkül is meg fogjuk oldani, ebben segített az érdi felkészítés a gyermekápolápolásról, a problémák felismerésérõl, és a szoptatásról, és a gyerekorvos rendszeresen kijárt hozzánk a szülés utáni napokban. Végül is ez a bizonyos csecsemõsnõvér sem éjjel-nappal van kint, csak ha azt külön igényelnék a szülõk. A mi esetünkben az infrastruktúrára nem lehetett panaszkodni, a legközelebbi szülészeti intézmény öt perc normál forgalomban, a lépcsõház is széles, minden szükséges elõzetes intézkedést meg tudtunk tenni. Terhességem alatt jártam kórházi terhesgondozásra, az ottani orvosommal tudattam, hogy ha minden simán megy, otthon fogok szülni, és ha nem menne simán a szülés, hozzá szeretnék bemenni, õ ezt elfogadta. Azt gondolom, hogy igy a kórházi háttér is biztosítva volt, bár erre végül nem volt szükség.
Ugy érzem, hogy ez az otthonszülés nem sokban különbözött attól, ha Hollandiában szültem volna, legalább is nem a biztonság terén. Ismertem az otthonszülés kinti és itthoni statisztikáit is, és bár nem tartom szerencsésnek azt a helyzetet, hogy csak egyetlen személy kisér otthonszüléseket itthon, és áldatlan az az állapot is, hogy vitatható az anya joga, hogy otthon szüljön, nem érzem megalapozottnak azt, hogy a hollandiai otthonszüléseket itthon azok is elfogadják - miért ne tennék - akik amúgy elitélik Geréb Ágnes tevékenységét, és azzal érvelnek, hogy Magyarországon nem biztonságos az otthonszülés. Tény, hogy kellenek bizonyos speciális feltételek, amelyek jelenleg csupán önszabályozás szerint mûködnek az otthonszülõk körében, azonban az otthonszülés társadalmi, anyagi és jogi elfogadása esetén, létrehozható lenne egy külsõ szabályozás, aminek betartása mellett itthon is hasonlóan mûködhetne a dolog, mint Hollandiában. Valószinûleg ebben az esetben is kevesen vállalkoznának az otthonszülésre, hiszen nem ez a természetes nekünk, a ma szülõkorban lévõ nõk mind kórházban születtek, és mind ugy nõttünk fel, hogy a szülés csak kórházban biztonságos. Én a hollandiai minta alapján változtattam meg a véleményem, mások más miatt döntenek igy, örülnék, ha az a kisebbség, aki igy dönt megtehetné, hogy különösebb akadályok lekûzdése nélkül is otthon szülhetné meg gyermekét.
Elnézést a hosszú hozzászólásért, remélem a tapasztalataim kicsit hozzásegíthetnek a két fél közötti kommunikációhoz.
üdvözlettel,
Juta 2001 Octóber 05 péntek - 02h 27
Elmondok egy példát, ami talán megint felháboritó, de nekem fontos volt:
xyz-nek a kutyája vemhes és megindul az ellés. A gazdi látja, hogy mi történik, de hirtelen vendégek érkeznek. A kutyus elvonul a helyére vagy egy távoli sarokba és amig a vendégek késõ este el nem mennek, vár. Azután folytatódik az ellés.
Ez az, amit sokan megfigyeltek már: ha az anya nem érzi magát biztonságban vagy feldolgozatlan benne valamilyen élmény a gyerekkel, szüléssel kapcsolatban, akkor a szülés lelassul, le is állhat. (Ennek megtapasztalására kevés módja van egy mai kórházi orvosnak.)
Amikor egy szülésznõ azt mondta, látott õ már olyat, hogy valakivel az elsõrõl nem értek fel a másodikra, mert elvérzett, az jutott eszembe, hogy eszerint a kórházban sincs garancia semmire.
Az is megfordult a fejemben, hogy nincs olyan emlõs állat, amelyik elléskor lefeküdne, a lábát felemelné és igy próbálná kinyomni az utódját. - alternativ szülõszobák alternativ orvosainál is: ha nem kérik, nem is fekszik hanyatt senki magától. - kipróbáltam a vajúdás alatt: sokkal jobban fájt háton feküdni.
Ilon 2001 Octóber 05 péntek - 23h 33
En élveztem, hogy végre nem kell kilométereket gyalogolnom egy pelenkázáshoz. Hogy raülhetek a WC-re, hogy nem fagyok össze zuhanyozáskor. Lepedõt en cseréltem, sõt én is mentem el érte a kórhazban. (öt nap alatt egyszer volt rá szükség) A látogatók a leghülyébb idõpontokban jöttek. Otthon elfértem a gyerekkel az ágyban, és nem volt kemény az ágy. Otthon végre tudtam aludni, mert a férjem addig vigyázott a gyerekre (egy férjet miért kéne kiszolgálni????), és nem vertek fel állandóan. A kórházban sem vitték tulzásba a segítséget, viszont fusztraciót annál többet kaptam. Az elsõ több tápszert kapott a kórházban, mint utána életében.
Judit 2001 Octóber 06 szombat - 09h 41
Ez után, még sok nõgyógyászt végigjártam, hogy kinél szüljek. Mondanom sem kell, hogy kultúráltabban ugyan, de elkerekedett a szemük, amikor közöltem, hogy ne vizsgáljanak meg, hanem elõbb szeretnék többet tudni arról, hogy hogyan vezet szüléseket, és mennyire tudja elfogadni a kéréseimet, és csak ennek függvényében választom. Volt aki már az elsö percekben kiesett, volt aki csak amikor a kívánságaimra került a sor. Közben felkerestem az Alternatal alapítványt is. Jártam a tanfolyamra, de nem döntöttem még végleg mellettük. Onnan ajánlotta egy szülésznõ a MÁV kórházat. Találtam is egy orvost, aki mindenre bõszen bólogatott, amit elmondtam neki. Már az AFP-nél azért gyanakodtam, mert kérdéseimre nem válaszolt egyenesen. Azért kitartottam. Volt még egy bibi, amikor ctg-re küldött. Ultrahangos készülékekkel foglalkoztam évekig, így mondtam neki, hogy nem vagyok benne biztos, hogy nem árt-e a babának. Erre a buta kismama megnyugtatására közölte, hogy a CTG nem ultrahang!!! Nocsak. Ez a kimerítõ válasz nálam nem jött be, bár látszott, hogy csípõbõl ezt szokta válaszolni a nagy ritkán kételkedõ, túlolvasott anyukáknak. Ekkor ismét feltettem még egy két kérdést a szülésrõl, mikor is közölte, hogy lehet minden pózban szülni, de lehet, hogy az utolsó vizsgálatnál már azt fogja mondani, hogy nem érdemes leszállni az ágyról, amíg megszületik a baba. No, ekkor azután elég volt.
Számomra nem is az otthonszülés a lényeg, hanem a háborítatlan szülés. Ez az, amit Ági számomra nyújtani tudott. Benne megbízom, tudom, hogy nem avatkozik közbe fölöslegesen, és ha valamit mond, hogy kell, akkor tényleg kell. Ugyanakkor mégis rámbízza a döntést. Ha más orvosok is kísérnének otthon szülést, mint ahogy teszik, egynél jártam is, nem biztos, hogy mernék náluk szülni. Akinél jártam, a vele való beszélgetés arról gyõzött meg, hogy bizony beavatkozik sokszor.
El tudnék fogadni háborítatlan szülést intézményen belül, de pillanatnyilag a kórházi orvosokat sok szabály köti, amik ezt megnehezítik. No meg tényleg, személyisége miatt nem is mindenki alkalmas rá.
Számomra a lelki történések nagyon fontosak. (Hogy nem csak számomra, azt bizonyítják C. Molnár Emma Az anyaság pszichológiája c. könyvében leírt esetek is, ahol egy kis lelki gondozással meg lehetett elõzni császárt is. Tudom, hogy nem mindig ez az oka, de legalább akkor, amikor emiatt kellene.)Tudom, hogy az, hogy biztonságban éreztem magam, megkönnyítette a szülést. És az is tény, hogy az anyaságot, a gyermek elfogadását, számomra megkönnyítette, hogy nem vették el tõlem a születése után. Még most is látom magam elõtt, ahogy néztek rám, miután megszülettek. Számomra fontos volt, hogy ne fürdessék meg, mert a magzatmáz felszívódik, és nagyon szép volt a bõrük tõle. Fontos volt, hogy kezdettõl fogva én láthassam el. Azt tudni kell, hogy otthon szülések után az anyukák elég fittek. Nálam csak annyi volt, hogy aludtam egyet, és reggel "csak" annyi volt a különbség, hogy kinnt volt a baba. A harmadik szülés után, másnap kinnt teregettem a lepedõt. Mert jólesett kinnt a mozgás, és szeretek teregetni, nehogy valaki úgy gondolja, hogy azért mert nagytakarítani kellett volna a szülés miatt. Három szülés után egyszer sem kellett semmit takarítani, mindössze lepedõt mosni, de azt is azért, mert a szárnyasbetét arrébb repült. De el tudom fogadni, hogy van aki úgy érzi, hogy szüksége van a kórházi személyzetre az elsõ napokban. Én "belehaltam" volna egy picit lelkileg, ha elvették volna tõlem a babámat akár csak egy percre is. És emiatt õt is a közelségem nyugtatta meg leginkább, de az nagyon. Ja, és a szülés során, a lepény nem jött túl gyorsan. Ági ekkor mondta, hogy megmasszírozza a hasam. Én pedig mondtam, hogy érzem, ha felállhatnék (ültem a kádban), akkor kijönne a lepény. És õ ezt komolyan vette, segítettek kimászni, és pár perc alatt ki is csusszant a lepény. A többieknél is így volt, akkor már tudtam, hogy nekem akkor jön a lepény, ha felállok. Ebbe bele sem gondolok, hogy ez kórházban hogyan zajlott volna.
A harmadik babámmal, lassú szülésem volt. Nem túl erõs fájásokkal. Közben leállt úgy is, hogy aludtam is egyet. (Sok kórházban ilyenkor szoktak oxitocint adni, ha addig nem) Amikor felébredtem, beindult a szülés és egy óra múlva a kezemben volt a baba. Ági végig a háttérben volt. Tudtam, hogy van, de nem zavart. Tudta, hogy én azt szeretem, ha elvonulhatok, és szólok, ha kell valami. Persze mindenkit más nyugtat meg, és ezt is figyelembe veszik. Ági az utolsó szülésem miatt egy számára fontos konferenciára nem ment el, pedig megérkezett a váltása. De remekül megérezte, hogy szükségem van rá. A második babámnál pedig késõbb ment szabadságra egy nappal.
Liesel 2001 Octóber 07 vasárnap - 10h 37
Ja, és még valami nyomja a bögyöm. Sokan beszélnek az otthon szülõk erõszakosságáról, kirekesztõ voltáról. No, kérdem én, hány kórházi topikba írogatnak otthon szültek, hogy agitáljanak az otthonszülés mellett, és ijesztegessék a kórházi topikot olvasókat a kórházban történõ beavatkozások veszélyeivel, a szülés során fellépõ komplikációk okaként??? Viszont ebbe a topikba rögtön mindenki úgy érezte, hogy joga van tanácsokat osztogatni, kioktatni, a legrosszabb esetekben felelõtlennek nevezni azokat, akik otthon szültek.
Száva 2001 Octóber 07 vasárnap - 14h 01
A TB támogatási rendszer olyan, hogy ha a pár órákon belül hazamegy, a kórház gyakorlatilag ingyen dolgozott!
Ilon (*) 2001 Octóber 12 péntek - 22h 51
A harmadik babámmal a vajúdás sokáig tartott, és közben sokszor leállt, gyengültek a fájások. És Ági várt, türelemmel, nem sürgetett. Azután beindult, és nem egészen egy óra alatt a kezemben volt a baba. Kórházban ez így mehetett volna? A lepény megint külön produkció volt, mert felért a szüléssel. Ezen meg is voltam ütközve, mert az elõzõ babáknál csak kicsusszant. Amikor éreztem, hogy megint kezdõdik elõrõl a szülés, pedig a baba már kint van, elég elkeseredtem. Fel alá járkáltam, meg néha megtámaszkodtam, elõre dõlve. Közben hõbörögtem. Viszont így legalább azt tudtam, hogy a babával nem történik olyan, amit nem akarok. Kórházban eközben még azon is aggódhatnék, hogy mi van a gyerekkel.
A kórházakban azért nehezen tudom elképzelni ezt, mert az ott lévõ orvosok többségének a szemlélete beavatkozó szülésvezetést eredményez.
Otthonszülés nem vezetésére, hanem kísérésére valóban nem alakalmas valaki, csak azért mert szülész-nõgyógyász. Külön képzésre lenne szükség. Nekem Odent szemlélete tetszik, aki szerint a háttérben maradás a lényeg.
Sokszor egy pár szó elég. Még egy saját élmény: az elsõ fiam születésekor, a vége felé már nagyon fájt, és úgy éreztem, nem bírom. Egy pillanatra bántam, hogy nem érzéstelenítéses szülést akartam. Megkérdeztem Ágit, hogy ez másnak is így fáj? Õ pedig azt mondta, hogy igen. Nem nyugtatgatott, és nem mondott semmi más feleslegeset, pl. hogy kell-e mégis fájdalomcsillapító. És mivel az õ személye garancia volt, bíztam benne, érdekes módon rögtön kevésbé éreztem a fájdalmat. Nem éreztem magam annyira egyedinek azzal, hogy fáj. Lehet, hogy ez másnál nem így mûködött volna, de nálam pont erre volt szükség.
Liesel 2001 Octóber 13 szombat - 15h 04
"A Szakmai Kollégium akadályt állít a szabad információ-áramlás útjába, és kulcsfontosságú tények nem juthatnak el a közvéleményhez.
Például az, hogy az otthonszülés legalább annyira biztonságos, mint a kórházi szülés - alacsony rizikójú esetekben pedig biztonságosabb .
A háborítatlan szüléseknél lényegesen kevesebb a beavatkozások száma. Ennek következtében alacsonyabb az anyai és magzati morbiditás."
www.babapont.hu A cél nem az, hogy minél többen akarjanak otthon szülni, hanem hogy aki akar, az megtehesse. (Ez miért rossz annak, aki úgyis kórházba akar menni? Legfeljebb vele is jobban bánnak, hogy legközelebb is azt válassza, hiszen bövül a "kinálat"!)
Ilon 2001 Octóber 13 szombat - 23h 03
Természetesen van olyan helyzet, amiben fel sem merül az intézeten kívüli szülés ötlete. Eljártam a babákkal az UH vizsgálatokra és pl. egy "placenta previa" esetén (majd kijavítanak ha rosszul tudom, de: "méhlepény az útban" szó szerint, azaz úgy megtapadva, hogy nem tud kibújni a baba) nyilván azt nézném, hogy hol a legnagyobb a császármetszések aránya, és egyenesen oda mennék orvoshoz. Mert nyilván ott a legprofibbak.
Ilon 2001 Octóber 15 hétfõ - 11h 51
A petíció nemcsak megnézhetõ, hanem telefonon is kérhetõ (postai úton) a PalackPosta nonstop telefonszámán (354 0523).
Az egeszseges terhes anya szulese NEM betegseg.
Idike 2001 Octóber 16 kedd - 21h 04
Elöljáróban: én otthonszülés-párti vagyok, illetve inkább úgy mondanám, hogy szabad választás-párti
Élõ példája vagyok annak, hogy a szülés annyira csodálatos dolog, hogy nem lehet elrontani: mindkét szülésem gyönyörû testi-lelki élményként maradt meg. (Kórházi szülések – Ilon)
Áront a … (kiahagytam – Ilon) kórházban szültem. Nem éltem meg fájdalmasként a szülést, inkább nagyon is felemelõnek. Viszont azt éreztem, hogy a hanyattfekvés nem a legjobb, ezért másodjára próbáltam egy alternatívabb kórházat keresni
Hannát ülve szültem, ami összehasonlíthatatlanul jobban esett számomra. És bizony nem volt se borotválás, se beöntés (ami nekem a megváltozott tudatállapotban bizony
kellemetlen lett volna, mint azt az elsõ szülésemnél megtapasztaltam), és mégsem kaptunk semmiféle fertõzést, pedig repedt a gátam az elõzõ heg helyén, tehát varrni kellett (gátmetszés nem volt).
És volt türelme a dokimnak kivárni, amíg 15 órás vajúdás után világra jött a babám, nem akarta felgyorsítani az eseményeket, ami nekem nagyon jó volt.
A lelki oldalról eddig kevés szó esett, legalábbis ami a MAGZATOT illeti.
Nem gondolom, hogy mivel ez nem látszik, nem látványos, azért a lelki sérülés kisebb fontosságú lenne. Összes késõbbi szorongásaink õsmintája a születésünk
rengeteg viszonyulásunkat meghatározza, tehát nem kicsinyelhetõ le. És persze nagyon nehéz túllépni rajta, mert nem tudunk róla, tudattalanul hat.
Pele 2001 Octóber 22 hétfõ - 01h 13
Senki nem állítja, hogy ne lehetne gyönyörû szülést átélni kórházban is!!!
Maga Geréb Ági is ezt állítja a honlapon levõ kórházi !!! szülés történetéhez kapcsolódóan!
Ilon 2001 Octóber 25 csütörtök - 13h 51
Én is sokáig kerestem a megfelelõ "középutat" a kórházi és az otthoni szülés között, de mindenhol kiderült - sokszor csak egy elejtett megjegyzésbõl - hogy tulajdoképpen mégiscsak be kell avatkozni általában, stb.
Mivel ott voltam a húgom kórházi vajúdásánál, láttam, milyen lehetõsége van az embernek dönteni, ha felajánlják neki esetleg: legtöbbször úgy tették fel a kérdést, hogy tényleg okosabbnak tûnt azt tenni, amit mondtak. (pl.: "Nyugodtan járkálhat, ha gondolja, de ezt ilyenkor már nem szoktuk javasolni" - 2 ujjnyira nyitva levõ méhszájnál. Vagy: "Fekhet az oldalára, de akkor jobban fog fájni" - ami igaz is különben.)
Ilon 2001 Octóber 25 csütörtök - 23h 20
Többeknek orvosválasztásról!
Miután bennfentes vagyok, maradok anonym.
Az, hogy egy szülés jól sikerült nem a jó választás bizonyítéka. Sok olyan kutyaütõ van akinek a hibáit kollégái (orvosok, szülésznõk) védték ki, a "beteg" mitsem vett észre. Sajnos a "beteg" kiszolgáltatott állapotban van, "választása" nem választás. Szerencse kérdése. Sajnos
Névtelen
Van egy félreértés a "levegõben", amit szerintem fontos tisztázni: nem hiszem, hogy magától az otthonszüléstõl valaki Jó Anya lesz. Erre kiváló ellenpélda vagyok én magam (sajnos).
Ilon 2001 Octóber 26 péntek - 16h 28
Van Születésház és otthonszülés, Ausztriában… (és minden EU országban is! – Ilon)
A mamák pl. biztosan nem élvezik ezt a harcot, választásuk nem nagyon van és ha esetleg nem a hivatalos mellett voksolnak végigharcolhatják várandósságuk idejét. Megharcolnak szülõvel, barátokkal, védõnõvel, orvossal. Hiszem és tudom, hogy a várandósság nem a harcok ideje. A várandósság a kapcsolatok ideje, szülõvel, párral, gyerekkel pl.
Peta 2001 Octóber 29 hétfõ - 10h 15
A cél közös. Otthonszülés lesz itt is, ha nem a Gerébbel mással, ez teljesen egyértelmû, csak ha már van egy ilyen asszony, aki erre adta a fejét, hogy kitapasztalja, megfigyelje alsõként itthon a spontán szüléseket, kitanúlja annak kísérését, talán mindenki idõt veszit, ha személye el nem fogadása miatt korrekt eredményei, tudása, tapasztalata is a süllyesztõbe esik. Tehetséges, okos és tapasztalt. Más is lehet az, de a tanulóéveket nem lehet megúszni. Õ is tudott ezt azt mikor ebbe belekezdett mégis volt mit tanulnia. Vannak átadható tapasztalaai, de van amit csak személyesen, ott és akkor lehet megtanulni.
Hangsúlyozom szerintem ez nem az orvosok feladatat, hanem a szülésznõké, nekik kéne bábává válni.
Az orvosoknak a bajos esetekre tartogatnám, legyenek készenlétben, ezért kapjanak jó pénzt, hogy mindegy legyen van e rájuk szükség vagy nincs, ne attól függjön a fizetésük, hanem azért kapjanak pénzt, mert az ilyen szempontból készenléti idejüket erre szánják és elérhetõek.
A bába is kapjon rendes pénzt, meg a dúla is. Kapjon pénzt a kórház is, mert nem nulla forint készenlétben tartani egy intézményt.
Peta 2001 Octóber 29 hétfõ - 18h 08
GEA! Te elképzelhetetlennek tartod, hogy valaki önszántából hanyatt feküdjön szülés közben??? ÉS kizárólag ez a testhelyzet legyen neki jó???
Puglet 2001 Octóber 30 kedd - 21h 51
Az 1500 itthoni szulesbol az a tapasztalat, hogy aki meg nem szult hatonfekve az EGYETLEN EGY sem valasztotta ezt a pozt. A babanak hegyet kell maszni, kozben nyomja a hasi aortat, kesobb a vegbelet, a no nem tud erot kifejteni es nem is stabil ez a poz, ezert kell fogni, tamasztani. Ettol meg lehet jo egyeseknek, de nem abban a szamban, amiben korhazban erre kenyszeritik/rabeszelik oket
A kulfoldi tapasztalat is hasonlo. Ha mar valaki fekve szul, akkor oldalt fekve, az stabil, erot is ki lehet fejteni es nyomni se nyom semmit.
GEA 2001 Octóber 31 szerda - 12h 09
Nekem semmilyen modon nem hataroztak meg, hogy milyen pozicioban vajudjak vagy szuljek. Ennek ellenere alig vartam, hogy hanyatt fekudjek. Egyszeruen ugy volt a legjobb, se allva, se terdelve, se labdan, se oldalt, sem sehogy
Piglet 2001 Octóber 31 szerda - 19h 21
Az elsõ babámmal nagyon hosszu' volt a vajudás, szombat reggel kezdõdött. Éjszaka is tartott, szép lassan tágultam. (Érden voltunk.) Késõ este már elég fáradt voltam, gondoltam, megpróbálok lefeküdni és pihenni egy kicsit. Bár nem értettem, hogy lesz, hiszen az összehu' zodások elég rendszeresek voltak, megpróbáltam. Az lett, hogy iszonyu'an fájt. Annyira, hogy nem tudtam, hogy sirjak-e vagy orditsak.
Nem orditottam, visszatartottam, de legszivesebben leharaptam volna az öklömet. Kérdezték, hogy mi a baj, mondtam, hogy nagyon fáj. Akkor ne feküdj - volt a válasz, de sehogy sem értettem, hogy hogyan fogok akkor pihenni. Felkeltem, és tovább sétálgattam, lélegeztem, sóhajtoztam. (Kiabálnom nem kellett.) Egyetlen pozició volt elviselhetõ, ha a WC-n ültem. Ott tudtam szundikálni
Mit irjak még? Hogy a másodikkal este hat körül voltak kb. 6 perces "fájásaim" és este 9-kor kint volt a baba? Nekem nagyon jó élmény volt az elsõ, azt szoktam mondani, hogy lassu' volt, de nem fájt, a második az gyors volt, de jobban fájt. Bár tulajdonképpen fájás szempontjából egyformák voltak: az utolsó max. fél óra volt csak nehéz. De érdemes tudni, hogy a második baba 1 kilóval nehezebb volt, mint az elsõ. (Nekem nagyon jól esett az is, hogy a végén ordithattam olyan hangosan, ahogy kedvem volt, bár egy idõ után rá kellett jönnöm, hogy ezzel elveszitem azt az erõt, amit a nyomásra kéne forditanom.)
És még egy érdekes dolog: az elsõnél is csak akkor mondtam azt, hogy "ez fáj!", amikor feszült a gátam! Az teljesen más érzés volt, mint a többi "fájás". A kontrakciók ugyanis úgy jöttek, hogy mindig lehetett érezni: most közeledik, "átmegy fölöttem", elvonul...
A gátnál meg azt lehetett pontosan tudni, hol húz, éget, és oda kentem magymnak (!) az olajat. Nem repedtem egyáltalán, ez biztos.
Ilon 2001 November 01 csütörtök - 01h 02
Ilon:
Köszi a leirásodat.
Mint láttad, nekem pont hogy CSAK a hyanattfekvés esett jól.
Na ebbõl is kiderül, hogy mindenki más.
Piglet 2001 November 04 vasárnap - 21h 04
Az anti-D témához csak a konkluzió: (Ilon)
Sziasztok! A rendelet valóban létezik, pillanatnyilag az egyetlen biztosan járható út, amit már leírtam. Szülés után vérvétel, amit el kell vinni vércsoport vizsgálatra, majd az ott kapott papírral, és Ági által adott recepttel együtt pénzért ki lehet váltani. Másfél éve kb. 12-13e Ft. volt. Nem mondom, hogy ez így igazságos, mivel én is fizetem a TB-t, de pillanatnyilag ez van. Ezen a rendeleten kellene változtatni többek között. Elõfordul, hogy hosszas rohangálás után kiadják más úton is, de az bizonytala, ezért választottuk utoljára ezt. Inkább meghúztuk a nadrágszíjat, és használt babakocsit, stb. vettünk.
Üdv,
Liesel 2001 November 24 szombat - 17h 20
A Független Szülészeti és Négyógyászati Szakmai Kollégium sajtótájékoztatóján az egyik anyuka egy újságiró kérdésére elmondta, hogy ez a 3. babája, a két elõzõt kb. 10 éve szülte kórházban. Azért választott most más módszert, mert a másodikkal már 2 hét túlhordás után kellett meginditani a szülést. De úgy, hogy addig minden reggel elindult fájásokkal a kórházba, és a kórház utcájába befordulva leállt a szülés. Ezt nem az elõzõ rossz élménnyel magyarázta, (nagyon jó élményei voltak), hanem a korábbról beléivódott rossz, egyéb kórházi tapasztalatival.
A lényeg, hogy megkérdezték: Mi volt más?
Azt mondta, teljesen más volt. Az elõzõeknél õ feküdt az ágyon, és az orvos föléhajolt. Most õ dolgozott és ehhez "alátartottak" neki. Nehezen találta a szavakat, és nagyon aranyosan mindent mutatott is a testtartásával, amit itt nem tudok visszaadni, pedig ez volt a szép benne... (a "dolgozott"nál pl. lefelé nyomott!)
Ilon 2001 November 27 kedd - 23h 46
mint ahogy a Kende könyv sem az igazat írta, ld. feljebb) nem volt felesleges a vérkészítmény adása (nem óvatosságból kapták a koraszülöttek). Annyira nem, hogy az áldozat szülei következõ gyermeküket is nálunk szülték!!! 
