No, sziasztok!
Kicsit visszaolvastam, nem túl sokat, rá is jöttem, hogy még mindig nem tudok hozzászólni annyira a dolgokhoz. Viszont van egy csomóminden, amit úúúúgy megosztanék veletek, de asszem visszafogom magam.
Jelenleg a teljes kiccsaládom itt szunyál körülöttem, Réka, Gergő, Brútusz, egyedül én virrasztok, akinek ugye leginkább kellene aludni. Az első éjszakánk tök jól telt, Réka háromóránként kelt, evett, aztán aludt tovább. Azért napközben néha van egy kis hiszti, nem sok, és igazándiból asszem ha azonnal etetném, többnyire elmúlna, máskor valószínűleg a kaki a ludas, ami ahogy olvasom, központi téma mostanság
Szóval napközben inkább gyakrabban kért eddig, igyekszem kihúzni hosszabbra ezeket a szüneteket, és szórakoztatni, több kevesebb sikerrel, de azért néha összejön, és nyerek negyed órát
Egyébként gyönyörűen sír, én még nem hallottam babát így sírni, szabályos e betűket énekel, egyátalán nem követelőzik, hanem kér szépen, panaszkodik, az embernek a szíve szakad meg tőle, de tényleg. Pár napig mindezt úgy adta elő, hogy ahogy széthúzta a kis békaszáját, hogy eeezen, az alsó ajkát remegtette közben, hihetetlen volt. Sajnos nem sikerült felvenni, és mostanra már nem csinálja, pedig tényleg olyan volt, hogy csodájára jártak, és mindenki mulatott rajta (kicsit még én is, de azért igyekeztem, hogy minél kevesebbet sírjon) Tud olyant is, hogy szép halkan azt mondja, hogy heeeeee meg azt, hogy meeeeee. Az embernek egyszerűen muszáj megtudnia, hogy mi a baj, annyira szépen és szomorúan hangzik. Persze issszonyatosan is kétségbe tud esni, pl. a fürdetéstől, amit anyukám csinált tegnap, de asszem ma inkább bepróbálkozom, tegnap is kivettem a kezéből az öltöztetésnél, mert majd megőrültem annyira sírt, nekem meg rossz volt tőle. Ha már sír, inkább én legyek az oka. És csodák csodája, megnyugodott. Nem akartam nagyon tegnap részt venni a fürcsiben, mert már alig láttam a fáradtságtól, megnyugodtam attól, hogy hazajöttünk végre, és teljesen elgyengültem, és nagyon bizonytalan voltam, de nem volt jobb, hogy hallgattam, meg néztem...Ma asszem nem a gyorsaság lesz a lényeg. Meglátjuk, mire megyünk majd a Gergővel.
Huhh, formámban vagyok, nem is akartam ennyit írni összesen..Na, mindegy. Nekem pihizni kell, aludni nem tudok, Réka meg itt szuszog mellettem, szóval ráérek egyenlőre.
Ja, szerettem volna megköszönni a mindenféle tanácsokat, amit mindenki osztogatott itt sebes mellbimbó ügyben. Ugyanis figyelmesen olvastam a hozzászólásokat a babásoktól is, és jól alkalmaztam mindet, ugyanis az első nap, mikor végre elfogadta a mellemet és még szoktuk egymást, maradandő sérüléseket szenvedtem, de ki sikerült kezelnem úgy, hogy közben végig szoptattam, és már tegnap híre hamva sem volt semmilyen sebnek, igaz nem vérzett tulajdonképpen, de azért kellemetlen volt.
Aztán még azt is akartam mondani, hogy egész jól vagyok, sebem fájogat, varratok (mind a kettő) már kinn vannak, de tekerek már egész jól, és még a lépcsőn se volt nehezebb feljönni, mint pocakosan. És MÁrti, igen, kell a tapasz, és köszönöm, hogy gondolsz rám, és nemsokára már használhatom a másik krémet is, amit adtál, mert csütörtökön levehetem a kötést, és pénteken már zuhizhatok is
Na, aztán még az is van, hogy meg akartam kérdezni, hogy nektek is van, hogy ha sír a gyerek, elindul a tej? MErt nekem igen. Rendesen csöpög mind a kettőből. Persze, lehet, hogy véletlen, merthogy olyanko rveszem észre, mikoror szopi előtt megyek, és megmosom a mellem, tehát idő van, de akkor is...
Na, még egy csomómindent akartam, de most már inkább nemírok többet, most már leszek, és ha minden jól megy, idő is lesz írni néha
Puszi nektek, és én is örülök, hogy itten vagyok.
Kikocska+Réka, aki egyébként szerintem magasról letojja, hogy mit írtam itt az ő nevében is de mindenesetre ma 1+1 (ugye, ha múlt héten kedden született... segítsen valaki...)