Szia sziszi81! Örülök, hogy itt vagy
Először leírom az esetünket, utána megosztom a véleményem a dokiról és arról, hogy hol tartunk.
Minden azzal kezdődött, hogy amikor abba hagytam a fogamzásgátlót 2009 januárjában, márciusban már cisztám volt, de magától felszívódott. Azt mondták, hogy ettől még nincs baj, majd teherbe esek, csak a fogamzásgátló után a szervezetemnek vissza kell állnia. Jó, beletörődtem. Ezt követően még volt 2x cisztám, mindkét alkalommal 45 napos lett a ciklusom, menses után ultrahang, ciszta sehol. Ekkor felkerestem egy nőgyógyászt magánban Pécsen, hogy próbáljuk meg rendezni a ciklusomat, mert szabálytalan és volt cisztám is, segítsen. Hormonvizsgálat, ciklus 3. és 21. nap. Eredmény: minden norm. Itt meg is akadtunk, egyhelyben topogtunk. Felkerestem egy másik nőgyógyászt, aki ismét hormonvizsgálatot kért, ekkor már végre történt valami: hiperprolaktinaemia. Örültem, megvan a baj. 1 évig szedtem gyógyszert, minden rendeződött. Azóta már gyógyszert sem kell szednem, minden rendeződött. Vártuk a gyermekáldást. Nem sikerült spontán. Közben a férjemnek fájdalmai lettek, kiderült, hogy varicocele műtétre van szüksége, megműtötték. Újabb reménysugár, hogy talán ez volt a baj. (2013)Ezt követte az újabb kálvária. A mútétet elrontották. Műtét közben fertőzést kapott, mellékherék begyulladtak. 2 évig tartott, mire a gyulladást sikerült megszűntetni. Andrológiára irányítottak minket, ahol kiderült, hogy a gyulladás miatt elzáródás keletkezett, tehát azoospermia jött létre, és ezt nem lehet megszűntetni. Génvizsgálat nem mutatott ki eltérést, minden rendben, csak éppen elzáródás van. Nehezen fogadtuk el, hogy nem lehet babánk spontán, 7 év várakozás, minden hónapban számolni a napokat, reménykedni, hogy talán most nem jön meg, most minden rendben. De nem. Csak a lombik adhat egy kis reményt. TESE-ICSI eljárással lehet csak babánk. Júniusban vettük fel a kapcsolatot az MCV-vel és elég hamar kaptunk időpontot. A férjemet a Sote-n vizsgálták, hamarosan meg megbeszélni a biopszia időpontját. Én jövő héten megyek ciklus 3. napi hormon-vizsgálatra, 16-án mamma ultrahang és ha minden jól meg, petevezeték-átjárhatósági vizsgálat is meglesz még ebben a hónapban. Titkon még mindig reménykedem benne, hogy valami csoda folytán megszűnik az elzáródás és hopp ott lesz a babánk, de ennek tudom, kicsi az esélye. 30 éves vagyok, félek, ha most nem cselekszek, azon kapom magam, hogy 40 leszek és megkeseredett.
A doki pont műtétről jött, nem éppen volt szimpatikus, amikor elvette a kartonokat a recepció, ott ültönk a férjemmel és még 2 pr, összenéztünk, hogy te jó ég, ez lesz a dokink???? Az asszisztens észrevette, hogy mind a 6-an ledöbbentünk, próbálta menteni a helyzetet, hogy a Dr. Úr műtétről jött, azért ilyen most, de valahogy nem tudtunk megnyugodni. Új betegek voltunk mindannyian és az első benyomás nem éppen volt jó. A beszélgetés első felében még nyers volt, de később, amikor megtudta, hogy azoospermia van, már együttérző lett és látszott, hogy most már figyel ránk. Később még találkoztunk a folyosón, felismert minket, minden jót kívánt. Majd kiderül legközelebb, hogy meg tudunk-e bízni benne.
Nagyon bonyolult a Te eseted is , sziszi81, bízom benne, hogy sikerrel jársz!