Sziasztok!
34 hetes kismama vagyok, szinte az elejétől fogva egyedül. Barátok, család maximálisan mellettem áll, szóval nem teljesen igaz, hogy egyedül, de párkapcsolat nélkül. Régi ismerősöm volt a baba apja, ritkán beszéltünk de innen-onnan valahogy mindig azt hallottam, hogy rendes ember. Összejöttünk, a baba kérdésben hamar egyet értettünk és bele is vágtunk kb. 2 hónap együtt élés után.
Hiba volt, tényleg csak lakva ismeri meg az ember a másikat.
Kezdődtek az I. trimeszterrel járó pokoli rosszullétek (közben persze munkába jártam, háztartás stb.), amiről ő szinte tudomást sem véve, elvárta volna, hogy nap mint nap lepedőakrobatát játszunk esténként, miközben én az "életemért küzdöttem". Nem segített, hogy munka után könyebbek legyenek a hétköznapok, kiderült, hogy egy halom adóssága van no meg még tudnám sorolni, hogy viszonylag rövid idő leforgása alatt mik nem derültek ki róla, illetve a viselkedéséről.
Szerencsémre hamar haza tudtam költözni a szülőkhöz, ott kezdtem el berendezni illetve folytatni az életünket és nyugodt környezetet teremteni a baba számára. Folyamatosan jöttek a "megbántam", "hülye voltam" és hasonló típusú üzenetek, de addigra már nagyon nagyon késő volt és olyan mértékű undort éreztem/érzek iránta amit nem lehet szavakkal leírni. A lényeg, hogy ezekkel az üzenetekkel, dolgaival és az egyre erősödő utálattal borzasztóvá tette a babavárás pillanatait
Hála az égnek aztán alábhagyott a már-már zaklató magatartásával, amiből kiindulva én naív azt hittem, hogy szégyenében elsüllyedt a föld alá és egy életre békén hagy minket.
Sajnos nem így történt. A terhesség vége felé közelítek és jelentkezett, hogy ő igényt tartana a babára, mert jogai vannak, jön az ügyvéddel ha nem így lesz és "majd én megtudom, hogy mi lesz" ha nem úgy lesz ahogy ő akarja.
Nem tudom, hogy volt e már valaki hasonló helyzetben, de csak abban szeretnék segítséget kérni, hogy miként lehet ezt ép ésszel végigcsinálni, hogy a babát, akire próbáltál vigyázni, óvni, egyedül megteremtetted neki, azt a kis harmóniát amibe majd lesz hova hazajönnie, egy ilyen emberrel kénytelen leszek megosztani.
Sajnos a jelenlegi törvények jogszabályok mindent megengednek egy ilyen embernek (már minden létező helyen utána jártam) és tanácstalanul, kétségbe esetten állok az előtt, hogy hogyan tudom ezt elmezavar nélkül átvészelni? Nagy tudású emberek javasolták, hogy engedjek neki, különben még én fogok rosszul járni.
Nem a rosszalló hozzászólásokat várom, "elhamarkodtam", felelőtlen döntés volt", hanem erősítő tanácsokra lenne szükségem.
Köszönöm!
Üdv, Mindenkinek!