2015.12.26 18:47
@molyocska: Nagy Grat! Kívánom a legjobbakat az elkövetkezendő években! Esküvőt, babákat, örömet , boldogságot, egészséget!
2015.12.26 20:44
2015.12.26 21:34
2015.12.26 23:10
2015.12.26 23:18
2015.12.27 08:36
2015.12.27 08:55
@littlebiscuit: Nagyon sajnálom! Kitartást és sok erőt, várunk vissza! Minden jót kívánok!
2015.12.27 09:13
2015.12.27 09:20
2015.12.27 09:37
@littlebiscuit: Sajnálom! Légy erős! Remélem hamar megtalálják a probléma okát,és jössz majd vissza!
2015.12.27 14:14
2015.12.27 19:01
2015.12.27 19:10
2015.12.27 19:11
2015.12.27 22:22
@kiscsillag201: Kíváncsi vagyok a reggeli tesztedre, majd tölts fel képet Úgy tervezem megcsinálom reggel az egyik x-epil tesztet. Ha nem felejtem el és nem megyek el kómásan pisilni. Daedalont kellett megint bevennem így estére, úgyhogy tuti nagyot alszom.
2015.12.28 14:11
2015.12.28 16:41
@moncsika79:Kihez mész Uh-s átjárhatóságira? Nekem a doki laparoszkópiával akarta megcsinálni (egyelőre jegeltük), de jobban hajlok az Uh-s felé, ha mégis szüksége lenne rá. Ahhoz mégsem kell altatni, meg felvágni.
@kiscsillag201: Gratula
2015.12.28 16:45
2015.12.28 20:30
2015.12.28 21:15
2015.12.29 08:16
@moncsika79: Én is azt olvastam, hogy ez most a legjobb és legkíméletesebb.
@lolo8280: Tudom, hogy ha nagyobb a gond, akkor laparoszkópiával rögtön tudnak is segíteni. De ha meg nincs semmi probléma, akkor feleslegesnek tartom, hogy felvágnak és altatnak. Bár lehet csak én parázom túl.
Mindenesetre remlém, hogy nem lesz rá szükségem. Januárban kiderül.
Köszi csajok
2015.12.29 08:36
2015.12.29 09:20
Néha kicsit tanácstalan vagyok, hogyan kezeljem ami történt. Beszéljek róla minél többet hozzám közel állókkal mert akkor kiengedem ezeket a gondolatokat rossz élményeket? Vagy csak még jobban lehúz a mélybe ha sokat beszélek róla? Vegyem komolyan ami történt, essünk neki keresni az okokat és a praktikákat amivel nagyobb eséllyel kerüljük el a jövőben? És ami szintén nagyon nehéz, kezelni azokat a helyzeteket amikor ismerősi körben gólyahirt hallunk, vagy baba születik, született.
Tegnap folytattam a belemélyülést a tudományba - Aviva, vitaminok, táplálkozás, statisztikák ésatöbbi. A dilemma, az a bejegyzésem kezdőgondolata, ha csak simán pechesek voltunk, akkor mindez felesleges őrlődés. De az esetek nagy többségében az ilyen korai vetéléseknek az oka nem igazán szokott kiderülni. Valamiért nagyon úgy érzem sajnos Marco kora és hogy dohányzik a ludas. A cigit már a múltkor azt mondta, hogy megpróbálja letenni de ez még nem történt meg. Tegnapelőtt ahogy beindult a vetélés újra mondtam neki a dolgot, azt mondta hogy oké elkezdi letenni, de igazából semmi változást nem látok és ez nagyon rosszul esik. Ma este beszélni fogok vele újra erről.
Érdekes egyébként hogy visszafele nem nézek. Persze fáj. Tegnap délután még egyszer elsirtam magam, bár tudatosan csináltam. Betettem Ed Sheeran Little Bump cimű számát és végigbőgtem, kisirtam ami még maradt. Amiért inkább aggódom az a jövő.
Hogyan lehet nem félni hogy 2 után nem ismétlődik meg újra? Az erősödő tesztcsik és az erős tünetek már nem biztositék. Hogy lehet elengedni, kizárni ezt a félelmet? Nem parázhatom végig a terhességemet. És hogyan gondoljak előre? Felkészülve mindenre, és a következő késésnél, az első hetekben nem beleélve magam? Vagy ellenkezőleg, csupa pozitivan, hogy ezúttal minden más lesz és végre minden rendben lesz?
Nehezen kezelem a fentebb emlitett szembesüléseket. A facebook-on újabb és újabb pocakos ismerősök 'te jó ég ő is terhes'. A korosztályomban már több az anyuka mint gyermektelen. Persze az ember tudja, el fog jönni a saját ideje is. De miért nem lehetek olyan szerencsés mint egyesek? Akiknek rögtön összejön, és minden a legnagyobb rendben.
Ekkor aztán jön a gondolat: sejtettem. Sejtettem hogy nem lesz könnyű, hisz a legtöbb korombelinek korombeli párja van vagy egy picivel idősebb. 30-35 éveseknek még könnyű. És habár egy kapcsolat kialakulásakor nem az az első gondolat 'vajon termékenyek leszünk eléggé' mégis eszembe jutott ez de persze hogy lehet ez valaminek is a gátja nem igaz? Ezt a kapcsolatot akartam, vállaltam, vállaltuk. Távkapcsolatként az elején évekig. Nehéz volt, de megérte. És hiába most újra nehézségekkel találkozunk, tudom hogy ezen is túljutunk és nagyon hamar sikerülni fog. Mert ahogy Marco mondta 'megérdemeljük'. Ha visszanézek az életemben amúgy, talán sorra ezt látom. Semmi nem jött hamar. Annak ellenére hogy szuper tanuló voltam, még az főiskolára is csak harmadszorra vettek fel. Éveket szenvedtem egy olyan munkahelyen ahol a képességeim 10%-át sem használtam ki. De ez vezetett el aztán az olasz kalandhoz majd oda ahol most vagyok. És igaz ez a várakozás a magánéletre. Éveken át voltam egyedül rövid kapcsolatokkal sőt kapcsolatoknak nem is nevezném őket, sorra buktak el és én nagyon szenvedtem emiatt. Úgy éreztem valami baj van velem hogy senkivel nem sikerül és öreglányként végzem. Aztán 26 évesen végre megismertem ŐT. Giccses de tudom hogy ez az egész nem a véletlen műve és hogy összetartozunk és a kis szerelmünk gyümölcse is már érkezőben van. Hisz Márai is megmondta
“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)