Mi is jól vagyunk, kicsit sűrű napok voltak. Hanna szombaton belázasodott, jaj nagyon rossz volt, de szerencsére estére lement neki. Szegény olyan kis bágyadt volt egész nap. De szerencsére szépen szopizott, úgyhogy délutánra már annyira nem aggódtunk. Tegnap megkapták a két hós oltást, hát kora estére lett nagy sírás-rívás, Samu csak cicin nyugodott meg, Hanna ott se, ő végül a hordozókendőben aludt el hüppögve. Éjjel nagyon kis bújósak voltak, kb. óránként akartak szopizni, nem ettek, inkább komfortszopi és hozzámbújás volt, nagyon cukik voltak. Mára kiheverték szerencsére.
Egyre többet vagyok velük egyedül, általában tök jól elvagyunk. Most már kezd gyógyulni a mellem is, úgyhogy néha már kifejezetten élvezem a szoptatást. Most pár napja csak fekve szoptatom őket, mert így fájt kevésbé, és így még jobban össze tudunk bújni. Közben már tervezzük a nyarat a férjemmel, jó lesz majd, ha tudunk menni mindenfelé.
Én is meggyógyultam szerencsére, mert a torokfájás+nátha kombó nem tett túl jót a közérzetemnek. Néha a társaság hiánya tör rám, de én a gyerekek nélkül nem nagyon tudok meg nem is akarok elmenni itthonról, mert igény szerint szopiznak, és a kezdeti szopis nehézségek miatt mi egyáltalán nem használunk cumit és cumisüveget, szóval még az apjuk se tudná őket megetetni. Pohárból meg azért olyan mennyiséget nem tudnak meginni. Én inkább arra szoktam vágyni, hogy néha vki eljöjjön hozzánk, vagy együtt a gyerekekkel lemenjünk sétálni, de eléggé kikoptak a régi barátok. Nem tudom, hogy aki szintén első két babás, mi a tapasztalat. Nálunk kb csak a gyerekes ismerősök, barátok maradtak, a többiek nem. Néha én szoktam őket hívni, hogy jöjjenek, mondják is, hogy szupi, meg látják fészbukon hogy milyen cukik és jönnek, de aztán sose jönnek. Ezt egy kicsit még nehezen viselem, nem nagyon tudom még magamban hova rakni. Persze tudom, hogy ez egy tök hirtelen megváltozott élethelyzet, és nehéz ez így. Csak emiatt néha elég magányosnak érzem magam, mert ugye azért két gyerekkel kicsit bonyolultabb mozogni, mint eggyel. Na most jól kipanaszkodtam magam
De ettől máris jobb lett 
DDDD 
. Nekünk nem volt ilyen élményünk szerencsére az első babánk születésekor, inkább én magam lettem kissé befelé forduló
. 
. Nálunk még mindig visítanak akkor sajna. Hát igen, az aoukák tudnak bizony olvadozni...Nálunk is igen nagy a szerelem a babákkal, főként Bori varázsolja el apukáját, elvégre Ő kislány, neki ez a dolga az apjával
, de szerencsére jobban van csak a köhögésnem akar elmúlni de az a fiamnál se meg a nagylányomnál se 
ilyen az etetőszékünk
