Gabcsi, Dorcsi: Gratulálok! Nagyon drukkolok, hogy úgy legyen, ahogy szeretnétek! Felfogni még nekem sem sikerült. Bár tesz róla, hogy minden nap eszembe jusson.
A hányiger elleni küzdelmet még tanulom. Úgy tűnik, hogy az ötször eszem keveset kezd beválni. Ezenkívül szinte csak citromos vizet iszom, mert attól nem leszek rosszabbul. A rosszulléteim kb. másfél hete kezdődtek, azaz kb. egy héttel a mensi kimaradása után. De erre a hétre lett csak igazán jelentős. A munkáról annyit, hogy hétfőn fél órával korábban haza kellett jönnöm, mert teljesen elgyengültem. Egyébként egész nap küzdök. Arra figyelek, hogy senki ne álljon köztem és a mosdó ajtó között, ha esetleg rohanni kellene. (Erre még nem volt példa.)
Rettentő igazságtalan a természettől, hogy ilyenkor van rosszul az ember és lenne szüksée megértésre, segítségre, amikor még nem nagyon akar beszélni róla a kollégáknak.
Szegények nem értik, miért vagyok olyan csendes mostanában. Azt mégse mondhatom nekik, hogy azért, mert félek kinyitni a szám.
Bobcsy: Ez szuper! Örülök, hogy minden rendben veleket!
Edelsnow: Nálunk nem volt taktika. Amikor úgy éreztük jónak, együtt voltunk. Márciusban "kezdünk neki". Most két és fél hete késik a nemvártam.
Ma megyek 0. vizsgálatra. Új doktor bácsi. Kicsit izgulok.