2015.05.27 07:21
2015.05.27 07:23
2015.05.27 08:26
2015.05.27 08:52
2015.05.27 09:10
2015.05.27 09:26
2015.05.27 10:21
2015.05.27 13:09
2015.05.28 07:25
2015.05.28 07:31
2015.05.28 07:43
2015.05.28 08:43
2015.05.28 09:58
2015.05.28 10:52
2015.05.28 11:54
2015.05.28 12:36
2015.05.28 12:58
2015.05.28 13:38
Bennem tavaly márciusban merült fel, hogy vmi nem stimmel - nem próbálkoztunk még, igazából szóba sem került a gyerek nagyon.
Hirtelen sokat híztam, és sehogy sem mozdult meg lefelé.
Aztán hirtelen az uramnak beugrott, hogy az ő munkahelye milyen, hogy árthat a spermának... mi lenne, ha megnézetnénk. Mondom oké.
Időpontot kértünk endokrin rendelésre. Elmentünk, elmondtuk, hogy szeretnénk gyereket - az asszisztens nő modta, hogy füllentsünk kicsit, hogy mióta próbálkozunk... csak pár hónapot mondtunk. Mondta a doki, hogy nincs még egy év... Hát nincs.
De ha már eljöttünk, ne potyára legyen. Uram kapott ukázt, hogy smint legyen a mintavétel, előtte mi legyen - mi ne legyen. És akkor adott egy időpontot, hogy mikor menjünk a mintával.
Mivel én az asszisztens nőnek előtte elmondtam, hogy híztam, nem fogyok, volt 42 napos ciklus is a pontos 31-32 mellett.
Átvette az irányítást, kitért rám - kaptam beutalót vérvételre, cukor- és inzulin terheréssel, illetve hormonokkal.
Így kezdődött.
Amikor ősszel visszamentünk, akkor újra az asszisztens biztatására azt mondtuk, hogy letelt az egy év - még mindig semmi. De szerintem a doki sejtette, hogy nem igaz...
Újabb vérvétel, 3. illetve 21. napon.
Októberben kaptam Bromocriptint magas prolaktinra, és még D vitamint.
Decemberben mentem legközelebb -10 kg, szép hőgörbe, de baba sehol. Kaptam Merckformint... Februárban 23 kilóval mutatott kevesebbet a mérleg, mint augusztusban, és március 3-án teszteltem pozit.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy egy vérvétel sosem árt.
2015.05.30 15:32
2015.05.31 07:47