Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjem, nagyon el vagyok keseredve. Elmentem tegnap a 18. heti genetikai ultrahangra és én is sírva jöttem ki. Már azzal kezdték, hogy ez a baba nem 19 hetes, hanem csak 17. Na, mondom, jól kezdődik. Ez nálunk eddig is sarkallatos kérdés volt. Bátran állíthatom, hogy eddig még két orvos se mondott egyformát, hogy hány hetes a babócám. Hogy rendszeres volt a ciklusom? Mondom, nem. Volt hogy 28 napra jött meg, de volt hogy 32-re (vagy még többre). Hát, ez a baba max. csak 17+1 napos. Jó, mondom akkor legyen. Erre nézi tovább, semmit se mond senki, pedig bent volt az a nő akit Nono említett és a Krasznai doktornő is. (először megörültem neki, de valahogy nem láttam az ő szemében empátiát felém, elég hüvösen viselkedett). Szóval egyik se mond semmit, csak az arcukat látom, a monitor elfordítva, még a babámat se láthatom. Csak azt veszem észre, hogy pofákat vágnak.... Majd az a "másik" doktornő elkezdi diktálni a dolgokat. Ebből egy kukkot se értek, majd csak arra leszek figyelmes mikor azt mondja, hogy ciszta. Azt sem tudtam, hogy most mire mondja, most bennem van, vagy a gyerekben. Majd a végén megmutatta két másodpercre a babát, kinyomtatott egy képet és már öltözhetek is. Mondom neki, hogy mi ez a ciszta dolog, mert az nem hangzik vmi jól
Ennyit mondott (amivel le is sokkolt egyből), hogy a babócám kis fejében van egy kisebb ciszta, ez néha elő szokott fordulni és ha minden okés akkor fel is szívódik. Egy hét múlvára visszarendel, akkor megnézi újra a másik géppel. Ha ott lát olyat hogy vesemedence tágulata is van, akkor elküld genetikushoz. És nagyjából ennyi volt, itt írja alá a papírt és már ott se voltak. Alig birtam kimenni és tartani magam, majdnem elbőgtem magam. Gyorsan kértem még jövő hétre egy időpontot és már mentem is, mert éreztem, hogy ha kitör belőlem a sírás akkor végem. Már a földszintre nem is értem le, én már sírtam, szegény páromra is ráhoztama frászt. Egyszerűen azt a közönyt, nemtörödömséget amit ezek tegnap produkáltak még mindig nem tudtam megemészteni. Persze kérdezték, hogy kinél fogok szülni, mondtam, hogy egyelőre még nem tudom (megsem említettem, hogy kacérkodtam a gondolattal, hogy Krasznainál). Annyira azt éreztem, hogy nem vírítottma a lóvét, egy le vagyok sajnálva. Hirtelen nem is tudtam mit csináljak, felhívtam a régi dokimat aki szerencsére tudott fogadni. Átrohantunk hozzá Pestre, előadtam neki is hogy jártam, megmutattam a lelet (jah, azt még nem is mondtam, hogy olyan képet nyomtatott ki a hölgy, ahol véletlen se láthatom a kisbabám, hanem csak a fejéről csinált egy képet, ahol megjelölte azt a bizonyos cisztát, majd hozzátűzte a papírhoz, biztos, hogy én is gyönyörködhessek benne). Szóval elmondtam, hogy mi járatban vagyok, ő meg (egy picit) megnyugtatott, hogy ne ijedjek meg, ilyen elő szokott fordulni, ez azt jelenti, hogy fejlődik a baba és a pici agya. Igazából, ez az ereknek egy hálója, ami fel szokott szívódni max. a 30. hétre. Igen, meg kell figyelni, nézik majd, hogy hogy csökken a mérete, de hogy ő még praxisa alatt nem látott olyat, hogy ebből komoly baj lett volna, főleg, hogy a kombinált tesztem negativ lett. Nagyon normális volt, bármelyik kérdésünkre válaszolt, elmondta, hogy ha azt gondolná, hogy komoly baj van, megmondaná. Most meg kell várni a jövő hetet, addig is ne izguljak (mintha ez olyan könnyű lenne, most is itt pityergek az irodában), meglátom nem lesz gond. Én már nem tudom mit és kinek higgyek. A kistarcsaiak végig a többi dokit "szidták" akik eddig vizsgáltak, hogy nem jó számolták, hány hetes a baba és már mindenféle genetikussal ijesztegnek. A régi dokim azt mondja, ne ijedjek meg, az ő meglátása szerint ez a baba egészséges, nem lesz semmi gond. Tiszta káosz van a fejemben, csak a kicsimre tudok gondolni. Szegény páromnak egész éjszaka ment a hasa, alig aludtunk vmit, mert állandóan wc-re rohangált, szerintem az ideg miatt. Én is tegnap alig ettem, egyszerűen nem ment, pedig tudom, hogy a baba miatt kellene. És ami a legjobb, a páromnak holnap lesz a 37. szülinapja, jönnek a barátok grillezni és partyzni... szóval fel kell venni a pléhpofát és szórakoztatni kell őket...
Ne haragudjatok, hogy igy kifakadtam, de egyszerűen már nem bírtam magamban tartani, nem akartam senki kedvét elrontani.