Sziasztok!
Kbetti 84: Nekem ez már a második gyerek volt. Az elsőt a SOTE II-n születem, a másodikat a Bajcsyban.
Annissza: Te melyik dokinál fogsz szülni?
Az én kis történetem annyi, hogy Február 20-ra voltam kiirva. január 30-án voltam a dokimnál, aki megvizsgált és mondta, hogy minden rendben van. De ő elment egy hét szabira január 31-től február 7-ig. Megadta a helyettes dokinak az elérhetőségét ha bármi van őt kell hívni.
Február 4-re volt először NST-re időpontom. Február 3-án még a barátnőmmel találkoztam és minden rendben volt. Éjszaka már nem annyira jól aludtam. És reggel úgy ébredtem, hogy éreztem, hogy vannak kicsi fájásaim. De azt hittem, hogy ezek jóslófájások. Azonban éreztem, hogy hogy 10-15 percenként jönnek. (Azt tudni kell, hogy a kislányomnál éjszaka elfolyt a magzatvíz és menni kellett) Gondoltam úgyis megyek NST-re és majd ott kiderül, hogy mi a helyzet. Egyébként 37+5 napos terhes voltam. Mivel a kislányomra vigyáztak így óriási pocakkal egyedül mentem autóval NST-re. Mikor odaértem kicsit várni kellett és véletlenül meghalottam, hogy az a doki aki helyettesíti az én dokimat épp bent van. Ismeretlenül leszólítottam és mondtan neki ki vagyok és, hogy NST-re jöttem, de fájásokat érzek. Egyébként ez a doki a Dr. Kubicsek Tamás volt. (dr.Gyopár Ernő lett volna a fogadott orvosom). Nagyon jó fej volt és mondta, hogy mindenképpen ránéz az NST eredményére. De már akkor benézett hozzám amikor rajtam volt az NST és látta,, hogy tényleg fájásaim vannak és mondta, hogy utána mindenképpen megvizsgál. Így is volt!
Megvizsgált és közölte, hogy 2 ujjnyira nyitva vagyok és már ne menjek sehová! Na akkor én kicsit bepánikoltam, ugyanis nem voltam még össze se pakolva, illetve otthon volt a 2 éves kislányom. És megbeszéltem vele, hogy nem lakok messze és had menjek még haza. Jah, és persze hívtam a férjem, hogy jöjjön, mert megyünk szülni.
Megbeszéltem a dokival, hogy amint tudok megyünk vissza. Hazaértem addigra hazaért a férjem is. Összepakoltam, lezuhanyoztam, hajat mostam, felöltöztem és a kislányomat rendeztem, majd sajnos el kellett tőle búcsúznom! Nagyon nagyon féltem! Sokkal jobban, mint az első szülésnél! Beértünk a kórházba és besétáltam a szülőszobába!
Átöltöztem, kaptam egy beöntést. De ugyanolyan állapotban voltam még, mint amikor elindultam haza. Jöttek a fájások, de nem voltak rendszeresek. (ez volt du. fél 5 körül) Még nagyon sokáig vajúdhattam volna, de mondta a doki, hogy gyorsítsuk fel és megrepesztette a burkot. Na utána jöttek ám a kemény fájások. Majd 3/4 7-kor kértem, kaptam fájdalomcsillapítót és akkor már annyira jöttek a fájások, hogy el se akart múlni. Akkor mondta a doki, hogy majd jön negyed 8 körül. Jött is és mondtam, hogy nézzen meg, de akkor már csak nyomtam annyira fájt. És mondta, hogy akkor próbáljuk meg akkor és beleadtam mindent és kettőt nyomtam és kint is volt a kisfiam. Február 4-én 19:20-kor.
Nem lett volna ilyen gyors, csak mivel már nem először csináltam így tudtam, hogy mit kell csinálni és annyira fájt, hogy minél hamarabb túl szerettem volna rajta lenni.
Hát ez az én szüléstörténtem. A Bajcsyval egyébként meg voltam elégedve. Normális volt velem mindenki. És szerdán szültem és elvileg szombaton engedtek volna haza, de mivel 6 után szültem így csak vasárnap engedtek haza. Ráadásul az influenza járvány miatt látogatási tilalom volt. De a szobában a szobatársam beteg volt és szerintem tőle kaptam el, mert olyan beteg lettem, hogy vasárnap olyan lázas voltam, hogy azt hittem, hogy haza se tudok menni.
Jól indult a kis életünk.
Ha bármire kíváncsiak vagytok szívesen válaszolok!
Kbetti 84: Ha kíváncsi vagy az első szülésem történetére, ami a SOTE II-n volt privátban szívesen elmesélem!