2014.12.19 15:59
2014.12.21 12:23
2014.12.21 15:34
2014.12.21 16:49
2014.12.21 20:19
2014.12.22 14:10
2014.12.22 17:23
2014.12.22 18:06
2014.12.23 00:19
2014.12.23 10:33
2014.12.23 11:53
2014.12.23 13:31
2014.12.23 20:21
2014.12.23 20:49
2014.12.26 23:27
2014.12.26 23:34
2014.12.27 00:12
2014.12.27 11:04
2014.12.27 11:33
2014.12.27 11:38
2014.12.27 17:12
2014.12.28 11:28
2014.12.28 18:32
2014.12.28 20:27
Kellemes ünnepeket mindenkinek! Olvastalak titeket, de időm nem volt a géphez ülni. Most, hogy a nagyobbak fürdenek, gondoltam írok pár sort...
Olyan gyönyörűek a babák a képeken, hogy csuda! Mindenkinek szívből gratulálok a kis lurkókhoz! Csodálatos megnézegetni őket! És amikor Demtimi írta, hogy 4 hónaposak lesznek, hát biza bele gondoltam mennyire szalad az idő... még csak most születtek... :p
Kispocc, Majoranna, hogy ti még "bírjátok egyben, ez maga a csoda! Én már a 35.hétnél majdnem falnak mentem a várakozástól... Pedig akkor még nem volt annyira kényelmetlen minden, és utolsó percig szaladgáltam, amennyire a nagy hasamtól csak tudtam... Mégis úgy vártam, hogy végre kint legyenek. Bele sem mernék gondolni, hogy mit tennék, ha még nem születtek volna meg. Ma lennék 38 hetes és 4 napos... nem semmi...
A kicsik jól vannak. Egyelőre esznek, alszanak. A délután érdekes, mert akkor Demeter mintha igényelné a törődést, folyton felsír valami miatt, amire még nem jöttünk rá; persze azon kívül, hogy jó kézben lenni. Bár erre nem szeretnénk rászoktatni.
Benedekemre egyszerűen nem ismerek rá. Anyukám hatása, dackorszak vagy mi az ÖregÖrdög, de a sok hiszti, ellenkezés nem vall rá. Egy kiegyensúlyozott gyerekünk helyébe most egy teljesen összezavarodott, dacos gyereket kaptunk vissza, és én csak sírok, hogy hol az én kisfiam?!! Megértjük őt, csak nem tudunk még a helyzettel mit kezdeni, illetve még nem nem ismertük fel, hogyan lehetne rendbe szedni a kis lelkét. Reni, nálatok is volt ilyen kemény idpszak?
A kórházban elnézegettem, hogy aki császárral szült, és nem volt komplikciója, ugyanúgy, azaz majdnem ugyanúgy rendben volt pár nap után, mint akik természetesen szültek. Volt egy anyuka, déleltőtt még ággyal tolták a babákhoz, délután már tolókocsival jött, másnap délelőtt már ott ugraált a saját lábán a babáknál... hihetetlen módon össze tudta szedni magát!
A ctg-t utáltam. Nekem volt, hogy másfél órákat voltam a gépre kötve, mert a két baba szívverését egynek vette, vagy egyik baba folyton mozgásban volt, és a gép elvesztette a jelet... mind a gyerekek, mind pedig én utáltuk az egész macerát, de míg bent voltam, minden nap ellenőriztek vele... nekem az jött be, hogy előtte ettem kicsit, és akkor nyugisabbak voltak a babák. Másoknál éppen fordítva volt, ha ettek, attól felpörögtek a babák...
Én nagyon félek attól az időszaktól, amikor a férjem nem lesz velünk itthon. Hogyan fogok három felé szaladni, még fogalmam nincs. A nagyobbikat is igazgatni kell, és nagy igénye van most a nyugalomra, a kicsik meg hát kicsik... enni, aludni, sírni... Van tanácsotok? Kispocc, te hogyan képzeled el ezt? Nálad két gyerek is van, négy felé kellene szaladnod néha. Olyan értelmetlen hisztiket és ellenkezéseket kell megoldanom Benedeknél, amik ezelőtt soha nem voltak.
Kitatást babaváró lányok nektek! Jó babázást és nyugis éjszakákat a többieknek!!
2014.12.29 20:43
2014.12.30 09:59
2014.12.30 11:57
2014.12.31 00:50
2014.12.31 06:52
2014.12.31 15:07
2014.12.31 21:30