Második alkalommal vagyok terhes. Az első, várt magzatunk meghalt. Most váratlanul jön a második.
Depressziós vagyok.
Egyedül vagyok és leszek a gyerekkel (a párommal és mégis egyedül...), az egész életem feje tetejére áll, gyűlölöm a gyerekem, amiért jön, és élni akar. Amíg állapotos nem lettem vele, soha nem gondoltam ilyenre, sőt. Vártam, hogy legyen.
Most meg ez van. Gyűlölöm. Amiért börtönbe zár, a szolgája vagyok és leszek, és az életemnek, a megélhetésemnek annyi. Már csak egy gyereket kiszolgáló személy leszek, és megszűnik mindaz, ami deBella volt eddig, az álmaim, a vágyaim, a szeretetem. És marad ő, akit senki nem vár, de jön. Nem akarom megszülni, de megölni gyenge vagyok.
Depressziós vagyok.
Ha másnak is van ilyen problémája, várom támogató társalgásra. "Okosokra" nincs szükségem.