Szia Vinnio!
Hosszútávon szerintem mindenképpen jól jártok mindannyian a tesóval. Egyfelől a fiadnak is jobb, ha nem marad egyke, most mint játszótárs, később, felnőttkorában, mint biztos támasz, jól jár. Neked/nektek pedig, ha volt-van terv, vágysz rá, akkor ha mégse vágsz bele, akkor sokszor visszasírhatod később, hogy mégis kellett volna.
AZ időzítés viszont nagyon egyedi, kinek hogy jön be. Sokan csinálják, hogy a gyed után visszamennek egy kis időre dolgozni, hogy utána újra gyedre tudjanak eljönni, meg ilyenkor egy kicsit megvan a felnőtt társaság is, meg azt is érzi az ember, hogy mennyire jó volt otthon
. De van, akinek az jön be, hogy egy lendületből lenni otthon a gyerkőcökkel, illetve, hgoy a gyerekek között ne legyen túl nagy korkülönbség.
Nálunk, minta profilból is látszik, az első három eléggé együtt volt, az első gyerkőcnél még egyetemista voltam, azt folytattam ill végeztem az ikrek előtt. Utána viszont 3 évet itthon voltam, azután dolgoztam 4,5 évig és most újra itthon. Van egy pont, mikor az ember úgy érzi, ennyi idő egyszerre elég volt itthon, avagy az anyagiak-munkahely miatt nem tud tovább otthon maradni.
Persze a felnőtt szó tekintetében sokat lehet javítani itthonlevés közben is a helyzeten, sok-sok kimozdulással, egy-egy félnapra gyerkőc nélkül (nagymama segítséggel pl), vagy akár valami munkavégzéssel (otthonról vagy részmunkaidőben), meg sok netezéssel is
.
Na, szóval szerintem ha vágytok rá, ne hagyjátok ki a tesóprojektet, ha nem rögtön egyszuszra, hanem egy-két év múlva, akkor úgy.
Ildi