2002.03.02 00:35
Szerző: anyabanya
Hahó Tünde!
Ha veszed még az adást, szerintem nem rontottál el semmit!
Nagyobbik leányom 10 éves és kb. egy éve, na esetleg másfél is van, hogy nem pisil be minden éjjel.
Nagyon fárasztó és küzdelmesek voltak az eltelt éjszakák, fõleg a reggeli ébredések, de fokozatosan javul a helyzet.
A történetem röviden a következõ,
A leányom 3 éves korában megszületett a tesó, 2,5 éves korában már mintha lettek volna száraz éjszakák, de a kicsi megszületése után erõs visszaesés volt tapasztalható.
4-5 éves koráig csendben vártam, kérdezgettem a doktorbácsit, de õ nem javasolt semmit, többszöri témafelvetés után mégiscsak elküldött egy vizelet fajsúly vizsgálatra, ez a reggeli elsõ vizelet fajsúlyát mutatja, ha nem elég nehéz a dolog akkor nagy a gyanú, hogy valami ami a vizeletkiválasztást segíti hormon az még nem úgy mûködik, ahogy kell, akkor kapsz egy orrbacsöpögtetós gyógyszert. Ez nálunk rendben volt.
Nagycsoport elején újabb nekifutás pszichológus....
Nagy híve vagyok a gyerekpszichológiának, kedvelem is a olvasom is az elérhetõ félig meddig tanácsadó, felvilágosító irodalmat (Vekerdy, Apró-cseprõ, Vendég a háznál...) de ez a mi körzetileg rendelt nénink nem igazán jött be.
Tulajdonképpen sokat segített, abban hogy figyeljek a két gyerek mellett a nagyobbra, legyen külön közös félóránk amikor, egymással beszélgetünk csak ketten...
De számonkérésszerû miért kellett idõ elött bölcsibe adni, 1 éves korában egy hétre a nagymamánál hagyni...stb dolgok..
hatalmas büntudatot ébresztettek bennem, hogy valamit elrontottam, nem így kellett volna csinálni, a gyerek és köztem lévõ viszony problémássá vált, mindig figyeltem magam, néha még most is, hogy hogy csináltam nem sérült-e meg szegény lelke, melyikük mesél az iskoláról, kit hallgatok meg elõször, törödtem-e jobban a másikkal stb.
Szóval az az õserõ, amit a szeretet vezérel kicsit orvosi gyógyírré változott, szegény beteg lelkileg és külön figyelem kell neki..., de a beteggel nem mindig olyan természetes a viszonyod....
Hát ez lehet, hogy nem volt olyan világos, de valami ilyesmi volt a helyzet...
Ebbõl következik bízz önmagadban, anyaságodban, amit eddig csináltál az úgy volt jó, elöttetek a boldog jövõ.
A pszichológusi kezelés, a külön figyelem sem járt eredménnyel, a nyomokról csak annyit, mikor 8 évesen újra felmerült még mindig a bepisilés miatt a pszichológus, könnyes szemmel kért, hogy csak azt ne.
Persze néha reggelente, morogtam, hogy ez mégse járja, jajj de büdös van, de szegénynek nagyon rosszul esett, ezt a dolgot õ igazán nem tudta kontrolálni.
Szerencsém volt a kerületben a gyermek szakrendelõben nyílt két éve egy bepisiléssel foglalkozó szakrendelés, ha érdekel irok telefonszámot is.
Na ott szépen mindent megvizsgáltak, és felírtak egy Adiuretin cseppet, amit kezdetben minden másnap, kellett lefekvés elött, csöpögtetni. Ha cseppentetünk, akkor nem volt pisi az esetek 80%-ban, akkor növeltük az adagot napi egy cseppre, de ha elfogyott havi szünet következett. Ennek tényleg örültünk 4-5 év küzdelem után, dehát mégis gyógyszer, jöttek a szokásos félelmek. Dehát végre nem volt pisi.
Náthás idõszakban nem müködik a dolog, akkor a nátha miatt nem szívódik föl a csepp.
Kb. fél évig használtuk, persze megszakításokkal, aztán valahogy a kilencedik év után minden jóra kezd fordulni, kezdi kinõni az egészet, ahogy önbizalma lesz, sikerek, nem kiszámíthatatlan közeg az iskola a világ körülötte ez az igazi gyógyír. Persze még matek dolgozat elött, vagy számára izgató esemény elött, azért ma is van néha eset, de nem ilyen direkt az egész.
Így nagyon bölcsen az egészrõl az a véleményem, hogy valóban pszichés eredetû ez a dolog, de a psziché, az nemcsak a nevelés eredõje, (bár kicsi gyereknél az anya hajlamos ezt gondolni), azaz rengeteg alkati, örükletes dolog van, amit a legjobb módszerek mellett sem lehet elkerülni.
Egy érzékenyebb idegrendszer, zárkózottság, szorongás alkati adottság is lehet, bármitõl szoronghat valószínûleg a környezet kelti ezt benne, de nem feltétlenül te, vagy általad elõidézett dolog, a táguló világegyetem is okozhatja a bizonytalanságot, hiszen egyre kisebbek vagyunk benne.
(Én például évekig féltem a farkastól, az elsõ emeleten, hiába volt minden racionális magyarázat, még azt is pontosan elképzeltem, hogyan nyargal föl a farkas a lépcsõn és marhára tudtam félni ettõl a magamnak kitalált a jól kigondolt szörnyetegtõl)
Bízz magadban és a szeretetedben, meg különben is tökéletes anya nincs. A kiegyensúlyozottságod, boldogságod, elégedettséged, meglátszik a csemetéden, a bizonytalanságod csak õt is megzavarja.
Egymásnak vagytok teremtve, nincs minõsítés, nem lehet kilépni a dologból, újrakezdeni, a szeretet van, a boldogságkeresés, ami mutatja a nektek való utat, ami lehet, hogy nem a tankönyv szerinti ideális megoldás lesz, de a nektek való, a szereteted vezeti.
Talán a felmenõket, azért érdemes végiggondolni, volt-e valaki hasonló bepisilõs ;
Nálunk azért akad labilis idegzetû egyén, például holnap én, ha ilyen késõn fekszem le.
Sok sikert!!!
Az ágyról meg annyit:
Nálunk volt egy darabig pelenka, talán 4,5-5 éves korig, aztán hagytuk a pizsamát, hogy hátha érzi a szagot és nem pisil be, ez is butaság volt,
Az egyetlen szag stb. kezelhetõ megoldás a mûanyag lepedõ, 3-4 váltás pizsoma, mosható paplan volt, van.
Anyabanya