Évi, ha látnád, nálunk mi megy testvéri szeretet címszó alatt
Van, hogy első blikkre ok nélkül piszkálják egymást, bántják, rúgják, ököllel verik egymás arcát. Meg kell hagyni, az esetek nagy részében a tapasztaltabb csinálja ezt a testvérével.
Máskor meg elolvad az ember, hogy az óvodából úgy enged el minket, hogy mindenki - a pocaklakót is ideértve - kap puszit, ölelést. Én nem vagyok egy nagy ömlengő, nem szoktam nagy feneket keríteni se a pozitív, se a negatív dolgoknak, de azért jó látni, hogy nemcsak a bunyó megy...
Ircsi, nálunk sem volt borostyánlánc, nem is tudom, milyen lett volna.
Jó, hogy Ádám ennyit tud segíteni. Félre ne értsétek, nem panaszkodom, bár nálunk most egy jó ideje nem ez a helyzet. Mert tudom, hogy amennyi erejéből telik és még azon felül is rengeteget teljesít a férjem, csak épp most nem annyira a házimunkában látszik meg ez. Egyszerűen mindketten hullafáradtak vagyunk. A gyerekeknél meg egyelőre alakulóban van a rend szeretete
De tényleg alakul, nem viccből mondom. Például a pizsamájukat elteszik a szekrénybe, Kristóf már egyedül össze is hajtja.
Évi, ha elnézem ezt a tendenciát, nem tudom, mi lesz a harmadiknál
Kis hátrányos helyzetű lesz, de nagyon fogjuk szeretni, és végtére is, olyan előnye lesz, ami senki másnak nem volt a családban: lesz két bátyja
Ui.: nálunk még mindig nincs neve a pocaklakónak...