Kiemelt témák

Samu születése
2009.05.26. -volt a várva várt időpont.
19-én kellett mennem NST-re, meg a dokihoz. Gondoltam, biztosan nyíltam már valamennyit, mert az előző egy hét alatt többször fájdogált a hasam. Épp nst-n feküdtem, amikor jött a doki, és közölte, hogyha a kiírt időpontig nem születik meg a baba, akkor befektet, és másnap megműt. Teljesen elkeseredtem, mert az első császár után nagyon szerettem volna természetesen szülni, és ezt a dokival is megbeszéltük előtte. Akkor 50-50 % esélyt adott. Persze jól elbőgtem magam, aztán abban maradtunk, hogy majd kedden meglátjuk a továbbiakat, és hétvégén akár meg is születhet addig a babó.
Hazaértem, és megbeszéltem a Mátéval, hogy feltétlenül beszéljen a tesóval, hogy a héten ki kell bújnia. Olyan édes volt, amikor cirógatta a pocakomat, és mondta: a héten ki kell, hogy bújjál.
Éjszaka 3-4-szer felébredtem, hogy fáj a hasam, de máshogy, mint addig. Kb. 1 körül nekiálltam írni, hogy milyen időközönként jönnek a fájások, de ezek nem fájtak olyan vészesen. Persze éreztem őket, de tudtam, ezek még nem az igaziak. 3 körül hazaért a férjem, mondtam neki, hogy lehet, ma szülünk, és elmentem lezuhanyozni vagy-vagy alapon. Nem múltak el utána sem, de csak 10-15 percenként jöttek. Negyed 6-kor felhívtam a szülésznőmet, mi van ilyenkor, meddig várjunk. Azt mondta, hogyha 15 percesek,azok lehetnek jóslók, de ha 10 percen belüliek, akkor az már az igazi. Ő éppen éjszakára ment, és javasolta, hogy túl sokáig ne várjunk, nehogy az erős fájásoknál felszakadjon a császár hege, és akkor nagyon nagy baj lehet. Mind a babának, mind nekem.
7 után még megfürdettem Mátét, aztán fél 9 körül elaltattam. Még akkor sem voltak vészesek a fájások, de már gyakrabban jöttek.
Az én drága uramék meg az erdőről hozták haza éppen a fát (persze az elmúlt 1 hónapban nem ért rá a teherautós, éppen azt a napot kellet kipécéznie, amikor fontosabb dolgunk is volt)
Miután Máté elaludt már igazán erősek voltak a fájások, és kb. 5 percenként jöttek (fontos volt, hogy el tudjam altatni a törpét, mert nagyon anyás, és így nyugodtabban voltam: ha már alszik, akkor nincs nagy baj, de ha más altatja ...). Alig vártam, hogy hazaérjen a Zsolti. Gyorsan lezuhanyzott, aztán irány a kórház. Kb. 3/4 óra alatt értünk be Kaposvárra, és a kocsiban már rendszeresen, 3-4 percesek voltak a fájások. Mély levegő alattuk (már durvák voltak), a kocsikázás sem esett valami jól. 10-re értünk a kórházhoz, a szülőszoba előtt azonban még várni kellett. Guggolás - ez volt a fájások alatt az "ideális" testhelyzet nekem. Amikor bementem, átöltöztem, felvették az adatokat, és jött Emi, a szülésznőm. Valamit még kérdezett, de mondtam neki, hogy nagyon kell pisilnem és kakilnom. Akkor gyorsan kerestek egy szabad ágyat, felfektettek, és már bő 3 ujjnyira nyitva voltam (ki gondolta volna!). Gyors telefon a dokinak, beöntés elnapolva, borotválás is csak ahol muszáj. Párom borogatta a homlokom (szörnyű meleg volt, nagyon jól esett), papírokat írattak alá velem, engem meg elfogott egy pillanatra a kétségbeesés, hogy nem lesz-e gond az előző heggel. Gyorsan megnyugtattak, lassan a doki is odaért. Emlékszem, mikor az ajtóból benézett, az Emi mondta neki: mindjárt nyomunk. Pár fájás alatt eltűnt a méhszáj, és tényleg "csak" nyomni kellett.
A Máténál sem nyomtam anno jól, és most sem mindig. Volt, hogy éreztem, jó helyre megy, volt hogy a fejembe. A hasamat a heg miatt nem merte nyomni a doki, vákuum kellett. Szörnyű volt, nagyon fájt, amikor feltették, de utána az első nyomásnál éreztem, hogy nagyon feszülök lent, gyors levegő még azon fájás alatt, és már kint is volt a feje. A következőnél meg a kis teste. Leszívták a váladékot, aztán rám tették. Nagyon jó érzés volt, és ahogy cirógattam a kis ragacsos, magzatmázas bőrét ... sohasem felejtem el. Aztán apa elvágta a köldökzsinórt, és elvitték fürdetni (apa meg ment velük). Ekkor (számomra meglepő módon gyorsan) egy kisebb nyomásra megszületett a lepény is. Aztán kaptam egy bökit, amitől elkábultam, hogy a betapintást meg tudja csinálni a doki, hogy megnézze az előző heggel minden rendben van-e. Rendben volt. Aztán varrni kezdett. Nem volt kellemes élmény, mintha tűzőgéppel kapcsoztak volna össze. De nem tartott túl sokáig. (én egyébként éreztem, amikor vágtak)
Visszahozták Samut, és apával együtt voltunk kb. fél 2-ig. Aztán apa elment haza, mert reggel irány a meló, mi meg maradtunk még egy órát, aztán áttoltak a szobába.
Az első felkelés nem nagyon akart sikerülni, szívdobogás, sötétség, mindjárt elájulok, de fokozatosan helyrejöttem.
Samu szombatra besárgult, ment szolizni, de 2 óránként vihettem szopizni, aminek nagyon örültem. Igaz, amikor vittem be, és hoztam ki, majd a szívem szakadt meg, hogy nem lehetünk együtt. Hétfőn hazamehettünk, de szerdán még vissza kellett vinne, de szerencsére még lejjebb ment a bilirubin-szintje (bár színe alapján maradnunk kellett volna).
Császár-term. szülés: a császárnál is eljutottam addig, hogy tolófájások voltak, csak az utolsó rész (hogy kibújjon) maradt ki. A kitolás fájt, de nem tartott sokáig, és persze utána fájt a gátmetszés helye is, de sokkal könnyebben voltam, mint császár után. Sokkalta könnyebben keltem fel, mozogtam, feküdtem. És sokkal előbb helyre is jöttem. Persze az is igaz, hogy akkor legyengített a szalmonella is, ami a császárral együtt elég durva volt, mégis kimondhatatlanul örülök, hogy a második hüvelyi úton született. Annak ellenére is, hogy kellett a vákuum. Felejthetetlen és nagyon boldogságos érzés volt. Szívesen átélném még egyszer.

Ez.

Sziasztok! Látom már rég írt bárki is ebbe a topikba, de azért leírom az én történetem.


2012. november 3. Reggel minden olyan volt, mint máskor. Anyósomék disznót vágtak, én főztem, illetve mosogattam. Este miközben vacsoráztunk éreztem, hogy valami nem olyan, mint máskor. Kezdődtek a fájások. Nem voltak vészesek, de azért érezhetőek voltak. Kérdeztem anyum, hogy milyen amikor beindul a szülés. Ő mondta, hogy rossz, meg ilyenek, meg kérdezte, hogy mit érzek. Mondtam neki, hogy olyan furcsa, kb. mint amikor meg akar jönni. (jobban nem tudtam elmagyarázni neki) Végül abban állapodtunk meg, hogy elmegyek letusolni, és ha még akkor is érzem, akkor bemegyünk a kórházba. Így is lett. Letusoltam, elkészültünk és irány a kórház. Este 21:45kor vettek fel. Elentem wc-re, átöltöztem, majd bekísértek a szülőszobába. Rám kötötték az nst, és figyelték a kicsi szívhangját. A szülésznő és a doktornő időnként bejöttek megnézni minden rendben van-e. Közben párom is bejöhetett, így együtt voltunk. Kaptam valami infuziót. A doktornő bizonyos időközönként bejött, hogy hogy haladunk. Aztán jött a szülésznő is és megrepesztette a burkot. Nem éreztem belőle semmit, csak hogy valami meleg folyik a lábam közt. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Kérdezték, hogy kérek-e érzéstelenítőt, kicsit gondolkodtam rajta, végül kértem. Meg is kaptam, majd pihentem amennyire tudtam. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor jöttek a tolófájások. Jött a szülésznő és a doktornő. Átalakították az ágyat és mondták, hogy mit csináljak. Akkor egy kicsit megijedtem és kérdeztem a doktornőt, hogy mi van a császárral. Ő közölte, hogy nem kell ide semmiféle császár. Ha mindent úgy csinálok ahogy mondják, akkor hamar kész leszünk, a kis feje már látszik, ha gondolom meg is foghatom. Mondtam, hogy nem, inkább legyünk túl rajta. Végül 3-4 nyomás alatt kint volt a kislányunk. Gyönyörű volt már akkor amikor megszületett. Majd a lepény is kijött. Közben leszívták a váladékot. Utána úgy ahogy volt rám rakták. Egy lepedőt raktak a mellkasomra és arra fektették a kicsit. Csak néztem őt és el sem tudtam hinni, hogy ő az én kislányom, a mi kislányunk. A drága kicsi Petránk. Elvitték lefürdetni addig a doktornő összevarrt. Kellett gátmetszést csinálni, illetve minimálisan repedtem is. Végül visszahozták a kislányt, akkor már együtt lehettünk. Egy darabig még párom is maradt, majd elment haza. A kislányt elvitték a gyerekágyas osztályra, én pedig maradtam a szülőszobán megfigyelésen. Végül kb. 4 óra körül én is lekerültem az osztályra. Ott még egy kicsit pihentem, majd olyan negyed 7 felé elmentem a kislányért.

Felejthetetlen élmény volt a szülés. Hiába nem volt sem a szülésznő, sem a doktornő fogadott a lehető legjobb ellátást kaptam. Petra is hamar megszületett: 2012.november 4-én, éjjel 1:32-kor, 2420 grammal és 47cm-el.

Most már lassan 8 hónapos nagylány, de sokszor még most is furcsa, hogy ő van.


Pár órásan.

Már nagylányként

<a><img src="http://vonalzo.picibaba.hu/17464.jpg" alt="picibaba.hu vonalzó" align="top"></a>

üdv anyukák!Remélem még valaki olvassa ezt a topikot mert nagyon szeretnék véleményeket illetve élményeket olvasni magáról a szülés negatív részéről.Kicsit majd furán fog hangzani de nekem nagyon nagy félelmem az maga a széklet!Sajnos már rengeteg kórházban nem adnak beöntést és én annyira szemérmes vagyok hogy nem bírnám el viselni hogy ott ki jön minden aminek nem kellene az is és közben a párom bent legyen.Pedig minden vágyam hogy abban a csodás pillanatban a férjem is melettem legyen de nem tudnám le küzdeni azt a megalázó szituációt.Tudtok nekem ezzel kapcsolatban segítséget adni?Várom a történeteiteket is!Egy pozitív tesztre váró feleség!

Kedves anyukák és leendő édesanyák!

Paku Patrícia vagyok a győri Széchenyi István Egyetem végzős szülésznő hallgatója. Diplomamunkámhoz szeretném az Önök segítségét kérni. Kutatásomban azt vizsgálom, hogy a szülésznőknek milyen szerepe van a várandósságra való felkészítésben és a várandós gondozásban. A kérdőív önkéntes, anonim. Nagyon szépen köszönöm előre is! További szép napot!

https://docs.google.com/forms/d/1VigGLV ... c/viewform

Kedves anyukák!

Szegedi Zsófia vagyok a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Karának IV éves szülésznő hallgatója . Szakdolgozatomat a vajúdás során alkalmazott alternatív fájdalomcsillapítási módokról írom, ezzel kapcsolatos kutatásomban kérem minden olyan kismama részvételét aki szülési élményét  szívesen megosztaná velem.

Arra kérem ,  hogy a lehető legpontosabb válaszokat adja, ezzel is segítve , hogy a témával kapcsolatban megbízható , érvényes információkat szerezhessek.

A kérdőív anonim módon zajlik. Az adatokat összesítve elemzem és mutatom be.
Segítségét előre is nayon köszönöm!

http://ripet.hu/feedback.php?kid=cee8eb ... 4155a6f5ea

@ungiadri: "üdv anyukák!Remélem még valaki olvassa ezt a topikot mert nagyon szeretnék véleményeket illetve élményeket olvasni magáról a szülés negatív részéről.Kicsit majd furán fog hangzani de nekem nagyon nagy félelmem az maga a széklet!Sajnos már rengeteg kórházban nem adnak beöntést és én annyira szemérmes vagyok hogy nem bírnám el viselni hogy ott ki jön minden aminek nem kellene az is és közben a párom bent legyen.Pedig minden vágyam hogy abban a csodás pillanatban a férjem is melettem legyen de nem tudnám le küzdeni azt a megalázó szituációt.Tudtok nekem ezzel kapcsolatban segítséget adni?Várom a történeteiteket is!Egy pozitív tesztre váró feleség!"

Érdeklődnék hogy válaszolt-e valaki a leveledre vagy van-e már ezzel kapcsolatban tapasztalatod??

Üdv: Anita
Ui.: Szint úgy szemérmes vagyok és tartok ettől az élethelyzettől!

@gorzi:
Szia!Szerintem ha nem is rutin eljárás a beöntés,ha kéred nem fogják azt mondani hogy nem.De esetleg egy szülésfelkészítőn rákérdezhetsz!

Nálunk Németországban, megitatnak vmi koktélt a kismamával, és attól kiürül, itt nincs beöntés, szivesebben iszom hashajtót...

Sziasztok! Én most vagyok a 29. héten és szeretnék pár infót kapni a szülésről.Nem félek tőle,mivel én csak és kizárólag császárral akarok szülni,szerintetek ezt megbeszélhetem az orvossal? Köszönöm a válaszokat!

@ami93220:

Szia Ami!

Én nem régen szültem és csak pozitiv élményeim vannak vele kapcsolatban. Ha elmondod hogy pontosan mi érdekel nagyon szívesen válaszolok nem tudom hogy jelenleg szedsz e valamilyen vitamint de nekem a végén már kialakult a vérszegénység és arra nagyon jo volt a Cékla Harmonizált Mézpor. A céklát én itt rendeltem ha érdekel : 30/895-8857.Plusz nekem természetes szülésem volt ugy h én inkább arrol tudok irni ha az is érdekel. A hasamra is használtam krémet és nagyon jo volt mert így nem alakult ki egy csikom sem. Arra az aranygélt használtam ami rugalmassá tette a börömet. Várom a kérdéseidet:)