Sziasztok!
Olyan furcsa olvasni, hogy a csoport többsége még várja a babáját.
Nekem nem sikerült igazán terhesnek lennem.
Az én kicsikém megszületett, mielőtt igazán tehernek éreztem volna...
Látom egyre többet kínoznak titeket a jóslók, és már nagyon várjátok a végét.
Gtimi, remélem túl vagy ezen a nyavalyán, amit sikerült összeszedned, és remélem nem viselt meg nagyon.
Zuzmi, kitartás neked ehhez a másfél-két héthez, ami még visszavan a szülésig. Nehéz lehet két gyerkőc mellett.
Ficere, remélem hamarosan megszületik a kisfiatok, és párodnak nem kell sok időt kórházban töltenie pocakosan. Mondjuk én úgy vettem észre, hogy a fiúk lustábbak, és inkább ők vannak túlhordva. A kislányok hamarabb jönnek.
András, nektek továbbra is kitartás a kórházhoz, néhány hét, és nektek is meglesz a kicsikétek.
Örülök, hogy a különböző vizsgálatokon, ctg-ken jó eredmények születnek. Az idő lassan mindenkinél elérkezik...
Andi, mi igény szerint eszünk. Amikor felkel és jelzi, hogy éhes, akkor etetem. Ez átlag 6 alkalom egy nap. Szerencsére tejcsi van, de a fejés nagyon fárasztó. Azt meg muszáj, hogy minél több termelődjön.
Eddig az éjszakák nem voltak túl jók. Egyszer vagy kétszer kel fel enni, de nem igazán alszik. Ha elalszik, akkor se nyugodt, és én így nem tudok aludni. Figyelem és próbálom kitalálni, hogy mi a baj. Nem könnyű...
Azt már tudjátok, hogy császármetszéssel szültem, de végül egy beindult szülésről volt szó.
Szerdán délután távozott a nyákdugóm, és onnantól kezdve érdekesen fájdogált a hasam. Éjszaka szinte semmit nem aludtam, mert Fanni nem nyugodott. Nagyon mocorgott. Lehet, hogy próbált megfordulni. Reggel arra keltem, mintha folyna belőlem valami. Mikor odanyúltam eszméltem, hogy a vizem folyik.
Gyorsan hívtam a szülésznőt, aki pont akkor készült hazafele az éjszakázásból, ő hívta a dokit, aki épp Szegedre készült konferenciára. Szerencsére még elcsíptük, mielőtt elindult.
Levittek a szülőszobára, elkezdték az előkészítést, feltettek ctg-re, sőt még fájásaim is voltak. Nem tudták, mikor tudják kezdeni a császárt, mert nem volt anesztes, aki megszúrt volna. Az éjszakás egész éjjel műtött, a nappalos meg még nem jött meg. A dokim intézte, így 3/4 8-kor betoltak a műtőbe és megkaptam az érzéstelenítést. Mivel ilyen gyorsan ment minden, így beöntésre nem volt idő. Mondjuk ezt nem is bántam...
8.11-kor emelték ki Fannit, 8.26-kor pedig a doki megköszönte a munkát mindenkinek. Fél 9-kor már újra a szülőszobán voltam.
Szerencsém volt, rajtam kívül senki nem volt ott. A szülést teljesen jól éltem meg, gyorsan végeztek. Ugyan a babámat nem mutatták meg, amikor kiemelték, de visszahozták, amikor felöltöztették. Olyan jó érzés volt...
Miután felmelegítették újra lehozták a szülőszobára, és kiszoptatták vele az előtejcsit. Lehet, hogy ennek köszönhetem, hogy ilyen gyorsan beindult a tejem.
A műtét után 12 órával állítottak fel, addig nem nagyon lehetett mozogni, viszont pont a szoptatás előtt volt, így nem sokra rá hozták Fáncsit. Hihetetlen érzés volt a karomban tartani, és még mindig az. Legszívesebben egész nap csak fognám.
Olyan kicsi, olyan törékeny és olyan szép.
Sokat szenvedtem bent a fejfájással, meg a cicimmel. Az egyikben alig bírtuk feloldani a csomót. Még szurit is kaptam, de így is 3 napba telt.
Fannika besárgult, de elég volt neki a részleges fény, így velem is volt néhány órát naponta. 3. nap még melegítő párnán tartották. Két nappal voltunk bent tovább, mint normális esetben, de nem is bántam, mert ennyi idő kellett nekem is, hogy nyugodtan, fájdalmak nélkül jöjjek haza.
Így összesen 5 hetet sikerült kórházban töltenem, de elnézve a csomagot, amivel távoztam, nem is járhattam volna jobban...
2.330 grammal jöttünk haza, meztelenül még nem mértem, így nem tudom hogy állunk a hízással.
Szerintem Fanni nagyon jó baba, nagyjából csak eszik meg alszik. Néhány órát van fent nappal, meg egy kicsit többet éjszaka, de szerintem ez még belefér.
Anyukámékhoz jöttünk, és itt is maradunk egy darabig. A császárhegemmel félek naponta többször megmászni a negyediket, meg otthon nem is tudnám kímélni magam.
Rakok fel néhány képet.
Ekkorára sikerült megnövesztenem a pocakomat.
Mi így alszunk éjszaka.
Még nem jött meg a légzésfigyelőnk, de így, hogy teljesen mellettem van, így nyugodtan tudok aludni. Vagyis tudnék, ha hagyna...
Anyának lenni fantasztikus érzés. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen, és hiába mond bárki bármit, soha nem tudtam volna elképzelni sem. Ezt csak akkor tudja az ember, ha megszületik a kisbabája.
Vigyázzatok nagyon magatokra, kitartást a végéhez, aztán jelezzétek, ha valakinél izgalmassá válik a helyzet!
Üdv mindenkinek: Bogi
<A><IMG SRC="http://www.nagyonbaba.hu/tickerek/2-44-64-2013_05_23-Fanni_0baba.jpg"></A>