![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Nálunk érdekes a helyzet, mert Nórával minden egyszerű volt, amíg rácsos ágyban aludt csak simán letettem aludni és elköszöntem tőle. Aztán megkapta a nagylányos ágyat és az első hetekben volt, hogy kétszer-háromszor is vissza kellett vinnem mire elaludt. Éjjel néha egyszer átjön, akkor kéri, hogy apa vigye vissza és takargassa be. Most ott tartunk, hogy apa szokta altatni és kicsit rontott a helyzeten, mert rászoktatta Nórát, hogy mellé fekszik és összebújva alszanak el. Nappal sokszor magától megy az ágyába és alszik egyet. De van, hogy kéri, hogy feküdjek mellé egy kicsit.
Flóra már sokkal nehezebb eset. Vele például a férjem nem bír. Ő sírósabb, sokáig hasfájós volt, ezért egy ideig inkább közöttünk aludt, mert egyszerűbb volt. Aztán amikor jobb napja van, akkor apa kezében elalszik ( ő szokta büfiztetni, amikor itthon van) és akkor simán be lehet tenni az ágyába. Ma este is egy darabig közöttünk aludt, mert csak cicin lógva aludt el, én meg nem akartam felébreszteni a férjemet a mászkálásommal, úgyhogy maradt közöttünk kb. 3-ig, akkor evett éjjel, aztán utána már az ágyában aludt.
Ha egyedül vagyunk, akkor először Flóra eszik, addig Nóri vacsizik és közben megnézhet egy mesét, aztán fogmosás, majd lefekszünk, én kicsit énekelek neki, közben simizzük egymást és elég hamar elalszik ilyenkor. Apának tovább tart az altatás, de szerintem ebben benne van az öröm is, hogy végre apával lehet.
Áronnál kialakult már a sötétségtől való félelem? Mert Nórin néha észreveszem, hogy mintha nem szeretné a sötétséget, de van kislámpája, amit felkapcsolhat, azt hiszem ez ad neki némi biztonság érzetet.
Egyébként nálatok apa be tud szállni altatásba, fürdetésbe? Gondolom ő azért más beosztás szerint dolgozik, mint az átlag.