Hú, Limo, ezen a kulcs dolgon kiakadnék, az tuti!
Évi! Ovi! Legfontosabb a saját benyomásod, és főként az óvónéniről.
Érdemleges szempontok lehetnek még a választásnál: csoport létszám, csoport szoba mérete, felszereltsége, udvar mérete, felszereltsége, óvoda tisztasága, meg persze a távolság, elérhetőség. Érdemes beszélni odajáró gyerekek szüleivel, ők hogy látják, eleget foglalkoznak-e a kicsikkel, rajzolnak, játszanak, énekelnek-e , kézműveskednek-e eleget. Hogy végzik a szokás kialakítást, mik az ovis szokások, mennyire vonják be a szülőket, stb. Hogy működik a beszoktatás, stb.
Kevésbé fontos: amikor az óvoda azt hirdeti, hogy 77 nyelven képezik, és teniszezni is hordják, mert nem igazán erre van szükség. Persze ha van nemzetiségi ovi, ahol beszélnek velük olyan nyelven, amit a családban, vagy legalább az utcán is hallhat, az más, azt érdemes megfontolni. Így hirtelen ezek jutottak eszembe, nem tudom ez segítség-e, nyugodtan kérdezz, akár itt, akár priviben, megpróbálok vmi értelmeset hozzászólni.
Bekri
abszolút megértem, tök jó fej vagy, hogy megcsináltad, hátha tanul belőle! Én végül sosem csináltam meg, de a határán álltam Ádámmal főként, és lehet, h jobb lett volna. Persze majdnem itthon hagyás volt többször is, sőt már Jonival is, de ha tényleg megcsinálja az ember, az talán megdöbbentőbb.
Jaj, ovi, nem is mondjátok, nekem még úgy nincs kedvem őket oviba adni
. Öregszem, vagy , mi??? Bár lehet, h születési hiba, mert a többit sem nagyon akaródzott, de most a legkisebbeket.....
Pedig amúgy ovi-párti vagyok, csak hát már 3 !!!évesen????
Claire