Szia Viv!
Örülök,hogy az utolsó jelentkezésedkor még jól voltál,remélem ez a nagy hőingadozás nem fog kikészíteni.
Az esküvővel minden rendben volt az én érzelmeim szerint,amiket leírtam azok valós dolgok voltak,de én ezeken csak nevettem.Sőtt a fényképész is mondta,hogy kellene pár komolyabb képet is csinálni mert olyan voltam mint akivel nevető port etettek. A templomi szertartást is végig mosolyogtuk a Férjecskémmel a Pap sokat bakizott,de mi csak néztük egymást és simiztük egymás kezét,igazatok van eszméletlen jó érzzés volt.Az volt a legjobb érzés mégis mikor meglátott a menyaszonnyi ruhában és adott egy puszit a pocakomra.
Lesz cicás képünk is ez nekem sokat jelentett,hogy ő is meglett örökítve.
Sokat vagyok egyedűl ez tény,de már egyre kevésbé visel meg,legalább is én így érzem.
Az,hogy kiakadok Anyósék hülyeségén az még előfordúl,de már ezt is a lesz....m tablettával kezelem.
( A ruhámat rám kellett varni ezért elkéstünk a fényképeszkedésről röpke 45 perces csúszásban voltunk. Nem volt sofőrünk és így a párom vezetett
. Onnan rohantunk a rendezvényházba mert a kikérő 15.00-kor kezdődött ,amit a fényképészek késtek le. Ja az alsó szoknya nem az volt amit én próbáltam,hanem valami széles abroncsos és kú...a nehéz volt,lemértem csak az alsószoknya 5,7kg volt,azt hittem megszülök mire a templomba elsétáltunk. A csokrom gyönyörű volt szerintem,de az is több mint 4kg volt és Anyós nem tudta kihagyni,hogy nem illik lóbálni séta közben a csokrot,na ekkor durrant el a fejem és közöltem,hogy tartsa Ő folyamatosan a csokrot és különben is ők kocsival mentek és így nem kell szégyenkeznie miattam,hogy hogy viszem a csokrot. A templomi részt végig nevettem olyan ideges voltam,sokat bakiztam,de nem volt gáz.{#03_icon_redface} Visszafelé már a párom hozta a csokrot és közölte,h ez tényleg nagyon nehéz.
A vendégek egy része vacsi után elment haza így előbre kellett hozni a tortát és a menyasszonyi táncot meg úgy mindent
. Tesóméktól kaptunk egy szerelem dobozt jó kívánságokkal ,vicces és még is hasznos tanácsok voltak benne,de sajnos csak én értékeltem).
Tegnap voltam dokinál és a kicsifiunk már 1,260gr körüli
,kis álom szuszék. Nagyon sokat mozgolódik,de még álmában is jár keze-lába
Kinéztük a kiságyat,a babakocsit amit májusban ,ha hazajött a párom elmegyünk megvenni.
Ha nagyon negatív szeretnék lenni akkor panaszként mondanám el,hogy nekem kell a tapétát leszednem úgy,hogy beton kemény a hasam és néha könny szökik a szemembe a fájdalomtól,de inkább úgy élem meg,hogy ezt én csinálom magunkért és a kisfiunkért
,Ez egy jó időtöltés és lassan el is kezdem a mi hlószobánkat is kipakolni és a tapétát innen is leszedni.
A kisfiunk szobáját szeretném olyanra megtervezni amit a párom megálmodott,de semmi konkrétumot nem mondott,de már annyira ismerem,hogy mire gondol.Tigrist szereti a Micimackoból ,így veszek tigrises faldekort vagy ,ha nagyon alkotó kedvemben leszek megfestem
Eddig a sulit is tehernek éltem meg,de ma már egy lehetőségnek.
Az angolra szeretnék majd kicsit ráhajtani,de csak olyan ütemben ,hogy ne érezzem muszájnak.
Próbálok tényleg pozitívan gondolkozni,de néha nagyon nehéz.
Ti hogy vagytok? Baba szoba? Saját csomag?
Kérlek írj,ha lesz egy kis időd!
Csodaszép napokat kívánok!