Ha rosszmájú akarnék lenni, most Öntõl idéznék:
" Ön nem tud olvasni. A mondat lényege..."
okt. 10. -!
A mondat: "...hogy valaki nem kap anti-D ellenanyagot, nemlétezõ rendeletekre hivatkozva, vagy csak úgy, hogy (egészséges létére) min. 2 napra befekszik a kórházba!"
Nem teszem, nem akarok rosszmájú lenni, mert
1: ugyanarról beszélünk: ha jól értem a rendeletet, a fekvõbeteg-ellátás éppen azt jelenti, hogy 2 napra min. bent fekszik, nem?
2: a két tagmondat között ott áll: "vagy". Az elsõ tagmondat pedig nem Önre vonatkozik, hanem teljesen általános.
Pénteken sajtótájékoztatót tartott a Független Szülészeti Szakmai Kollégium. Ott két anyuka is elmesélte, mi történt velük, amikor Rh- vércsoportú lévén bementek a kórházba szülés után az injekcióért.
Hadd meséljem el, egy barátnõm esetét, csak hogy érthetõ legyen, miért nem akar az ember szülés után befeküdni egy kórházba.
NEM otthonszülõs eset, igy még érdekesebb. Az elsõ, kórházi szülés után, a másodikkal "köztes megoldást" kerestek: addig nem mentek be a kórház kertjébõl az épületbe, amig még "nem fájt nagyon" - igy végül a baba kint született meg. Eddig a pillanatig nem is volt baj, a rózsaszin baba csak akkor kezdett hirtelen lilulni, amikor az azonnal kihivott "személyzet" egy tagja, takaróba bugyolálta a babát és elkezdett befelé sietni vele. A méhlepény a mögötte csoszogó mamában, aki a kezében tartotta a köldökzsinór végét. Hogy el volt-e vágva, nem tudom, de a mama kiabált oda az illetõnek: a nyakán van a zsinór! Ekkor meglazitották, a baba újra rózsaszin lett.
Ezt csak a poén kedvéért irtam le, mert eddig minden rendben volt tkp. Csakhogy a következõ 3 napban minden egyes arrajáró nõvértõl, orvostól, viziteken és azon kivül, kérte, hogy hadd legyen vele a baba, akinek semmi baja nem volt, mégis inkubátorba tették.
Végül: "na jó, ha annyira akarja" legyintéssel oldódott meg a dolog.
Baja biztosan nem volt a babának, mert a papát minden nap azzal engedték haza a látogatásról, hogy "igen, nem sokára odaadjuk".
Más tapasztalatom is van arról, hogy néznek egy olyan mamára, aki kicsit másképp gondolkodik.
Én az elsõ szülésem után napokig olyan eufórikus hangulatban voltam, hogy biztos nem hiányzott volna mások értetlenkedése, akár vicces minõsitgetése.
u.i.: Továbbra is azt mondom: nem állitom, hogy hazudik.
De elgondolkodtam, hogy vajon csúsztatás helyett nem rágalmazást kellett volna-e irnom.