Limo!
amennyit én ehhez konyítok, a dadogás ebben az életkorban tök normális, mert már egy csomó dolgot mondana, de még annyira nem profi a beszédben, és ez így jelentkezik sokszor. Remélem nálatok is erről van szó!
Matrac: enyémek is azon alszanak, 2 kiságy matracon, némiképp körül bástyázva. Néha egymás hegyén-hátán
, néha kicsit mellette , amikor elindulnak kifelé mászva, de közben visszaalszanak.
Mares persze, hogy vékony, miért volt másmilyen is ???
Bea: jól mondod, van aki hülyének néz, h 6 gyerek, van aki tisztel érte, van aki irigyel. ez van. Én meg minden nehézség ellenére is boldog vagyok velük, haha.
Mellesleg, ami a korkülönbséget illeti:
Anno, a másodikat tervezve még különböző szempontú szakkönyveket is elolvastam az ideális korkülönbségről, (orvosi ajánlás, pszichológiai javallat, stb), majd leszűrtem a lényeget:
NINCS OLYAN!!!
1. minden korkülönbségnek vannak előnyei és hátrányai, akit érdekel, h szerintem melyiknek mi, szívesen elmondom, legalább is a saját tapasztalataimat.
2. nagyon sok tényezőn múlik, a gyerekek egyéniségén, nemén, a szülők temperamentumán, stb.
Végül, de nem utolsó sorban, amikor már úgyis ott van, akkora a korkülönbség, amekkora, akkor ki vagy segítve vele, ha még be is szól a sok okos rokon. Vagy segítsen, vagy hagyjon békén, már bocsánat a "kirohanásért". Ja, és nem tartozom senkinek beszámolóval, h miért akkor és miért annyi gyerekem van.
egyébként minden új dologba bele kell rázódni, Mares olyan talpra esett, meg fogja oldani, a gyerek is meg fogja szokni a kistesót
, biztos vagyok benne. Akkkor meg majd jönnek , h milyen jól eljátszanak, persze milyen jó, h kicsi a korkülönbség. Jó neked, h ilyen szép családod van, h együtt viheted őket ide-oda, stb.
Bölcsi: nehéz ügy, az enyémek nem voltak, még az ovi sem könnyű, de azért 3-4 évesen más az elszakadás már.
Sajnos a gondosságot bölcsije és gondozó nénije válogatja
, és ez az ovikra is igaz. tudom, h nehéz bölcsi helyet találni, de ha a gyereket vmi normális időnél tovább frusztrálja a helyzet, ha sokáig ilyen pszicho-szomatikus tüneteket mutat, akkor érdemes utána nézni más lehetőségnek, szerintem.
Ircsi! köszi
!
drukkolok, a szülési elképzelésekhez, Chloe is szépen született, remélem 2-vel is menni fog. engem mindig ijesztgettek az iker szüléssel, elmondanám, h az első szülésem volt a legnehezebb, nem az ikrek, már amelyik páros normálisan született!
Hiszti: nálunk Joni múltkor kikövetelte, h adjunk neki kést meg vajat, ráhagytam, egész renden szendvicset csinált, de komolyan, másnap azt vittük el a zene utánra.
fene tudja, eddig egyik sem akart 2 évesen szendvicset kenni. (OK, joni látta, h a nagyok uzsiját készítem.). Ilyenekben igyekszem engedni, és mint a fenti példa mutatja, időnként én mérem fel rosszul a helyzetet, és jól jön ki, ha engedek. És persze van amiben nem lehet...
az nagyobb harc, de azt én is tapasztaltam, h ha nem erőszakoskodom, akkor sokszor előbb megcsinálja, vagy meggondolja magát. Nálunk ez az indulásnál szokott gond lenni, Nonó hozza a kis cuccát, főként ha hagytam, h ő válassza ki, és azt már lekártyáztuk
(nőci!), Joni meg inkább játszik, és nem akar jönni. Ilyenkor elkezdek én is öltözni, indulunk Nonóval, erre Joni általában kapcsol és jön ő is, és már hagyja, h öltöztessem, stb. Persze nincs erre mindig idő...és türelem.
De amikor a nagyot próbálom meggyőzni, h meg kéne tanulni a tankönyvben lévő anyagot, és mindenre van vmi renmek ellenvetése, stb, .akkor időnként az előbbi küzdelem eltörpül...
Talán ezért lazább az ember a többedikkel.
Claire