Sziasztok Lányok!
Eljutottam odáig végre, hogy le tudok ülni a gép elé is picit. Velünk minden ok, itthon vagyunk már több, mint 1 hete. Küldöm a szüléstörténetem:
szüléstörténet
2004.12.21. 01:09 óra
Ekkor jöttek az első igazi fájások.először 15, majd 10 percenként.Mivel azt mondták, hogy 5-10
perces fájásoknál irány a kórház...hát elindultunk 03:00 órakor.
2004.12.21. 03.30 óra
Felvettek a kórházba, és kezdődött a hosszú tortúra.
Kaptam szobát, lecuccoltam...persze közben folyamatosan voltak fájások, de ezek még messze voltak a
végén érzett nagyoktól.Hol 5, hol 10 percenként jöttek, hol hosszabbak, hol rövidebbek.2 óránként
vizsgáltak, de sajnos nem váltak rendszeressé, és egyre erősebbé a fájások. Elküldtek hát aludni
kicsit. 1,5 órát sikerült is pihennem. Aztán ismét vizsgálat következett...csak szűk 1,5 ujjnyi.
2004.12.21. 15:30 óra
Egy kis gyorsító beöntés következett...ami tényleg használt is egy kicsit, de még nem eleget,
sajnos.
2004.12.21. 17:00 óra
Ezt követte a sok folyosón való mászkálás után a burokrepesztés. Mivel eddig nem folyt el a
magzatvíz. Mindenkitől azt hallottam, hogy ez eléggé kellemetlen dolog, hát én szerencsére nem
éreztem belőle semmit, csak a meleg vizet, ahogy elfolyt. Ennek hatására ismét gyorsultak és
erősödtek a fájások. Folytatódott a séta a folyosókon.
2004.12.21. 21:00 óra
Újabb vizsgálatok, tágítgatások következtek...még csak 3 ujjnyi volt.Séta a folyosón továbbra is,
meg ctg vizsgálat.
2004.12.21. 23:00 óra
Elérkezett a végső fázis, bekötöttek infúzión keresztül egy kisadag oxitocint. Na az megtette
hatását! Innentől begyorsult minden...kaptam gátizomlazító szurit, 2-t is.Ezek voltak csak az igazi
fájások, amik ekkor jöttek! A szurikból semmit nem éreztem.Aztán jöttek a tolófájások!Az kemény
volt. Kettőt kicsit elszúrtam, mert nem tudtam benntartani a levegőt.A 3. az sikerült, akkor volt a
gátmetszés, helyi érzéstelenítő szurival.Ebből csak egy kis csípő érzést éreztem, mert jött a 4.,
egyben utolsó tolófájás, melyhez minden erőmet összeszedtem, és végre kicsusszant a pici lány!
2004.12.22. 00:12 óra
Ez volt életünk legboldogabb pillanata a férjemmel. Csak néztük, hogy hol is fért el egy ekkora baba
a pocakomban...3360 g, és 56 cm...nem is olyan pici.
12 percen múlott, hogy Bak lett, és nem Nyilas a picúr.
2004.12.22. 02:00 óra
Felvittek a szobába, miután összevarrtak, és rendbetettek a szülés után.Aludhattam 4 órát kb, és
reggel 6-kor már hozták is a babát, hogy próbálkozzunk a szopizással.
Összességében a hosszúsága, és fárasztó mivolta ellenére nekem nagyon szép élmény maradt az első
szülésem. Az orvosom is türelmes volt, a szülésznők és a nővérek is nagyon kedvesek és segítőkészek
voltak a kórházban.Sajnos, vagy nem is sajnos, a Szentestét még a kórházban kellett eltöltenünk...de
másnap délben hazamehettünk.Azóta itthon töltjük napjainkat a kismanóval, szopizunk, alszunk,
sírdogálunk és pelenkát cserélünk egyfolytában.Nagy a boldogság!
Teszek képet a profilomba Dóriról!
Pussz: Babóca