Sziasztok!
Én is itt, bár futóban, bocsánat az eltűnésért, most kezdtük el élvezni a nyarat.
A szüleim itt nyaraltak Balatonfüreden, lejártunk hozzájuk, utána 1 hétig nálunk voltak, aztán előrehozottan aug. 4-én tartottuk meg Bence szülinapját, most meg végre Tomi van szabadságon, szombaton Füreden voltunk a borheteken Bencével, nagyszülőkkel, holnap hármasban (három és felesben
) megyünk Kehidára pancsolni egyet, aztán sajnos csütörtökön Tomi már dolgozik, de hétvégén vasútkiállítás, találkozunk barátnőmékkel, és nagyszülőkkel újra élményfürdőzés, úgyhogy nem unatkozunk.
Nagyon szépen köszönjük a köszöntéseket és minden eddigi szülinapos 2 évesnek boldog szülinapot kívánunk!!!
Évi! Jó, hogy írtad az Anna Peti könyveket, égen földön kerestem már, hol lehet olcsón megvenni, meg is rendeltük Bencének a Kistestvér érkezik címűt, kölcsönben már volt nálunk és nagyon tetszett neki!
Tetszik ez az éves összehasonlítás Tomiról! Szerintem a születésekor és a 2 éves nagyon nagyon hasonlít!
Ilyenkor látni csak igazán, mennyit nőttek!!!
Barbi! Ez rosszul hangzik!
De hogyan történt? Most hogyan van Edö? Főbérlő meg
...
Katka! Szuper olvasni Rólatok! És gratulálok a kistesóhoz!!!
Mesélj, amikor van időd!
Tündi! A hisztiről regényeket tudnék írni, ha ez nyugtat, és sokszor én is türelmetlen vagyok, vagy állok értetlenül, hogy hová tűnt az én vidám, kedves kisfiam?
Tegnap délután pl. semmi nem volt jó neki, ha segíteni akartunk, az volt a baj, ha nem segítettünk, az, begurult, ha ledőlt a Lego-tornya, ha nem sikerült rátenni (ilyenkor dobálja is a játékait), begurult, hogy egyedül nem tudja tolni a fűnyírót, de segíteni sem engedett senkinek... Ilyenkor tehetetlennek érzem magam, mert semmi nem jó neki, hiába segítenék. Ugyanígy, ha rosszat csinál, szólhatunk szépen, szólhatunk csúnyán, csak nevet rajtunk vagy 1 percig szót fogad, ha meg elveszem tőle többszöri figyelmeztetés után pl. az ételt, amivel már csak játszott, az innivalót, amivel csak pancsolt, vagy a játékot, amit 50edszerre dob el, akkor jön a hangos, látványos hiszti (dobálja magát, üvölt, nem lehet hozzáérni, nehezen hallgat csak meg vagy nem is). Ilyenkor kell erősnek maradni, és nem engedni, ezt megtanultam, mert volt, hogy másfél óra hiszti után engedtem, de ebből csak az jön le nekik, hogy érdemes addig hisztizni, mert valaki megszán, ha nem engedünk, akkor abbahagyja, hiszen nincs értelme, a figyelemelterelés már nem válik be. Múltkor pl. Füreden az úttesten akart labdázni, ahol jöttek az autók, hát nem engedtük, Tomi kezében üvöltött, kapálózott a sétányig, mindenki minket nézett, de engem már nem izgat... Észrevettem, hogy a gyerekes szülők nem lepődnek ezen meg, együtt éreznek, akik meg nem gyerekesek vagy már idősebbek, mind úgy néznek ránk, mintha vagy kínoznánk szegény gyereket vagy "nem igaz, hogy nem lehet megnevelni". Aztán odaértünk a sétányra, tele volt csupa izgalmas dologgal, lestünk hajókat, hattyúkat, vitorlást, kavicsozott, eszébe nem jutott tovább hisztizni, míg amíg magyaráztuk neki, miért nem lehet az úton focizni, csak még inkább belelovallta magát, aztán felvettük és vittük kapálózva a sétányig, ahol fél perc alatt elfelejtett mindent.
Bence is tud ütni, harapni (utóbbit játékból is szokta vagy ha valamin begurul nagyon), de ugyanúgy ölelni, bújni, puszilni, szeretni is. Mindig, ha hozzámbújik, hogy szeretlek anyuci vagy mi van anyukám, elolvadok teljesen, és feledteti a rosszaságait.
Bekri! Most könnyen mondom, hogy ne is foglalkozz vele, felesleges ilyen emberekre energiát pazarolni, pedig tudom, milyen rossz, mikor piszkálják az embert, hogy de így neveld, úgy neveld, én már ennyi gyereket felneveltem, csak tudom... Mert nekem is rosszul esik, ilyenkor rossz anyának érzem magam, de tényleg mindenki a tőle telhető legjobban neveli a gyerekeit, mindenkinek másak az elvei, de attól még lehetnek jók, és erre gondolhatnának! Nem minden gyerek egyforma, mostanában én erre már csak azt szoktam mondani, hogy amíg ilyen vidám, barátságos, mosolygós, egészséges kisgyerek, addig talán úgy érzem, semmit nem rontottunk el, az meg, hogy milyen módon hisztizik, és hogyan kezeljük a mi dolgunk, életkori sajátosság náluk... A verés pedig nem megoldás! Pont az elmúlt hetekben olvastam, hogy sajnos veréssel nem lehet elérni semmit, mert lehet, hogy adott alkalommal használ, de legközelebb még nagyobbat kell ütni, hogy ugyanazt a hatást elérd, és ez csak fokozódik minden további alkalommal.
Plusz azt tanulja meg, hogy ha valami problémája van, azt nem megbeszéljük a másikkal, hanem ütünk.
Jó, én is csaptam már rá a kezére vagy a popsijára, ha pl. ventilátorba akart belenyúlni vagy a konnektorba, vészhelyzetekben, ahol nincs idő megkérni szépen/csúnyán, hanem azonnal kell cselekedni, de emberből vagyok, és ez talán mindenkinél előfordult már.
Szóval fel a fejjel, szuperül neveled a gyerekeid!!! Egyébként szívesen ajánlok két könyvet, nemrég olvastam, tanulságos, és beválhat, csak legyen mindig türelme az embernek ehhez a módszerhez: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje! A másik pedig: Testvérek féltékenység nélkül.
Klárik! Boldog nevetek napját utólagosan is!
Betti! Korinnának jobbulást!
Melisch! Itt is nagy gratula Dávidhoz, sok boldogságot, sok tejcsit kívánok! Petra mit szól kisöcsihez?