Köszi a dicséreteket!
Barbi! Kukac
hú, az nagyon fájhatott neki!
Jajj, a tetőtéri felvételekkel még mindig adós vagyok! A közös ünneplések tényleg jók, de persze nem csak ünnepnapokból áll az élet, és nálunk sem mindig vidám , de én is szoktam mondani a gyerekeimnek, h nem is tudják, milyen jó dolguk van. És nem is anyagiak miatt, mert az nem vastag, bár nem panaszkodom egy szóval sem, de hát aki a "közt" szolgálja, az ennyi. Hanem szerinetm ők föl sem mérik, h micsoda ajándék az, h megvan, közel van mind a 4 !!!! nagyszülőjük, közel van egy csomó unokatesó, meg hogy rengeteg lehetőséget kapnak, sport, zene, kirándulások, stb. tudom, h mindenkinek az a természetes, amibe beleszületik, de azért remélem, h majd rájönnek egyszer!
A nappali központja nem is az asztal, bár az tényleg mindenre használatos, hanem egy nagy sziovacs matrac a nappali közepén, ami anno ideiglenesen került oda
.
Van gyerekszoba, ott a 4 nagynak asztala, tanulni (már ha elfér egy füzet a rumlitól
. És persze zavarják egymást időnként. Próbáljuk térben és időben szétszedni, pl vki kiül a nagy asztalhoz, stb. meg a kisebbek még gyakran a suliban tanulnak. Egyén tevékenységeknél is gond időnként az egymás zavarása. Igyekszünk kezelni a helyzeteket. Valszeg nagyobb családokban ezért tanulnak meg alkalmazkodni még a nehezebb eset (lásd Ábel fiam) gyerekek is. biztos van ennek is sok előny meg hátránya. Én lakótelepen nőttem fel, 48 nméter volt a lakás, 4en laktunk benne. Megtanultam úgy tanulni, h a teóm zongorázik a fülembe, a szomszéd szobában megy a TV, az utcáról meg szól ez meg az. Ja, és megtanultam kis helyre sok cuccot bepakolni
Biztos nem ez az ideális, de vannak előnyei is ( a pakolást értékeli a családom
), és nem érzem megnyomorítva magamat!
Itt mifelénk van olyan, amikor a nappaliban áll a plazma TV, és minden másik szobában egy sima, persze a gyereknél is, de a gyerek az osztállyal megy be először a melletük lévő erdőbe.... Értitek!
Na, most muszáj mennem, zárom okoskodásaimat, a többit holnap
.
Még1x köszi: Claire