Sziasztok!
Mi is megvagyunk, élünk-virulunk!
Bár néha én alig élek a sok melótól
A kölkök meg úgy ellustultak a nyáron, hogy szerintem a szeptember egy kész kínszenvedés lesz.
Úgy látom, hogy nem csak az én gyerekeim nem várják a sulit.
Igazából én sem várom, mert olyan jó volt, hogy nem kellett minden nap noszogatni őket, hogy kész van-e a házi, be van-e pakolva, nézzem át, kérdezzem ki, Gergővel veszekedjek, hogy már megint beleborította az innivalót a táskájába, hogy megint nincs meg a radírja, a ceruzája, megint bele van gyűrve a füzet-könyv a táskába.
Szóval egy kicsit könnyebb volt a nyár suli nélkül nekem is.
Éva! Nekem szokott lelkifurim lenni, hogy munka mellett milyen keveset tudok velük lenni, meg ráadásul délutánra már ki- ill. lemerülök, és türelmem se nagyon van hozzájuk.
De hát dolgozni kell
Claire! Milyen az élet ennyi gyerekkel? Jó, tudom, hülye kérdés, biztosan zsúfolt és nyüzsgős. Nem is tudom elképzelni, hogy bírjátok.
A kiskamasz kortól én már előre félek, mert Gergő fiamnak már most akkora szája van, hogy néha tisztázni kell vele a dolgokat, hogy állítsa le magát, mert egyelőre még én vagyok a főnök.
Andi